Vizelet eladó? Egy dél-afrikai város vásárolna

Vágólapra másolva!
Fizetünk a vizeletért! Ez az egyik dél-afrikai nagyváros, Durban ajánlata, ahol a hatóságok a folyékony hulladék felvásárlásával próbálják rászoktatni a lakosokat a száraz WC használatára.
Vágólapra másolva!

A kikötőváros a higiénia javítása és a pénzmegtakarítás érdekében körülbelül 90 ezer olyan toalettet állított fel a házak kertjeiben, amelyek egyetlen csepp vizet sem használnak. Durban hatóságai most 500 WC-t akar felszerelni 20 literes tartályokkal, hogy felfogják a nitrátokban, foszforban és káliumban gazdag vizeletet, amelyből trágya állítható elő. A tartályokat az önkormányzat alkalmazottai gyűjtenék be hetente egyszer, és a családnak körülbelül 30 randot (kb. 500 forintot) fizetnének; ez nem is olyan kis összeg egy olyan országban, ahol a lakosság 43 százaléka napi 2 dollárnál (400 Ft) kevesebből él. A tartályokat jelenleg a háztartások maguk ürítik, és a szennyvíz gyakran a környezetben gyűlik fel.

A svájci Eawag laboratórium és a Bill és Melinda Gates Alapítvány támogatásával most készül egy olyan tanulmány, amely a terv módozatait vázolja. Az elképzelés máris számos támogatót szerzett magának. "Ha a toaletteket haszonforrássá változtathatjuk, akkor mindenki használni akarja majd azokat" - állítja Neil MacLeod, Durban vízügyi és higiéniai felelőse.

Az emberek többsége vonakodik a száraz WC használatától. Inanda kerületben a lakók levették a melléképületek ajtajait és tetejeit, és átszerelték a főépületekre, vagy teljesen elbontották a WC-ket. A testnedvek nyílt említése olyan erős tabunak számít, hogy az emberek nem szívesen beszélnek diszkomfort érzésükről. Az egyik fiatal anya azt állította, hogy tolvajok lopták el az ajtót és a WC-t a melléképületből, amelyet most garázsként használ.

"Amikor a városi tanács kihelyezi hozzájuk a toaletteket, alantasabb rendszernek tartják" - számol be Lucky Sibiya, a vízügyi hivatal tisztviselője. "Az emberek nem értik, milyen fontos ez. Egy mondás azt tartja, hogy az ürülék érintése balszerencsét hoz."

Amint anyagilag megtehetik, oldómedencére cserélik a száraz WC-t, mely utóbbi esetében egy réteg homokot kell leteríteni minden használat után, és elkülönített rekeszeket kell használni a vizeletnek és a szilárd hulladéknak. A tartályokat rendszeresen üríteni kell. A száraz WC-t Jemenben találták fel több évszázaddal ezelőtt.

"Kiválóan alkalmazható vidéki területeken, mert az ürülékből és a vizeletből készült trágyát helyben fel lehet használni" - állítja Pierre-Yves Oger vízügyi szakember. "Városias területeken azonban a hulladék termelője és az újrahasznosított termék felhasználója között nagy a távolság, és nagyon nehéz leküzdeni a pszichológiai akadályt."

Ez magyarázza azt, hogy csak kevés nagyvárosban indítottak száraz WC programot. Durban 2002-ben vezette be saját tervét, amikor a kolerajárvány következtében fény derült a higiénia hiányosságaira egy olyan városban, ahol a négymilliós lakosság több mint a negyede nem él higiénikus környezetben. Hogy ne kelljen teljes közegészségügyi-csatornázási rendszert kiépíteni, Durban a száraz WC-k mellett döntött, és a városi hatóságok a mai napig meg vannak győződve arról, hogy ez volt a megfelelő választás.

"Dél-Afrika nem bővelkedik vízben" - nyilatkozta Teddy Gounden, a projekt vezetője. "Az ivóvízre irányuló kereslet növekedésével nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a csatornába engedjük le azt a felbecsülhetetlen értékű kincset."