Isaac Newton és a macskaajtó - Híres emberek meghökkentő felfedezései

Vágólapra másolva!
Legyen szó sportról, zenéről, színházról, irodalomról vagy tudományról, tehetség nélkül még a legkitartóbbak sem jutnak semmire. Nagy felfedezőink, neves tudósaink, kiváló íróink mind tehetségesek voltak - sokszor azonban nemcsak abban a dologban, ami közismert róluk. Íme néhány találmány és felfedezés, amely híres emberekhez köthető - és méltatlanul elfeledett.
Vágólapra másolva!

Isaac Newton


Ha valaki a feni nevet hallja, biztosan a gravitáció törvénye jut eszébe, legfeljebb még a közismert legenda az almáról is. Kevésbé ismert, hogy Newton tanulmányozta a fény tulajdonságait is - ebben a tevékenységében azonban kedves macskája mindig megzavarta. Tappancsával minduntalan belökte ugyanis a laboratórium ajtaját - ezzel viszont beengedte a napfényt is, ami elrontotta a kísérleteket. Newton kivágott egy apró darabot az ajtóból és sötét ponyvával takarta le, hogy a macska akadálytalanul járkálhasson ki-be - így a tömegvonzás törvényének felismerőjében egyúttal az első macskaajtó kifejlesztőjét is tisztelhetjük.


Mark Twain


Tom Sawyer és Huckleberry Finn "apja" nagy utazó volt, aki képeit - például büszke anyukákhoz hasonlóan - előszeretettel ragasztgatta albumba. A 19. század közepén azonban ez meglehetősen pepecs munka volt, ragasztót kellett nyomni a könyv lapjaira, majd ráhelyezni és nyomni a képet. Aki olvasott legalább egy Twain-művet életében, sejtheti, hogy a nagy író ezt a módszert unalmasnak, zavarónak és maszatolósnak találta, kitalált hát egy alternatív módszert. Fényképalbumának minden oldalára előre vékony ragasztócsíkokat húzott, így sokkal könnyebben, gyorsabban és tisztábban lehetett képeket elhelyezni. 1872-ben még szabadalmaztatta is találmányát, ami azonnal óriási siker lett - és mind a mai napig kapni az ő módszerén alapuló albumokat.


Benjamin Franklin


Amerika egyik közkedvelt politikusa, diplomatája - ezt mi sem támasztja alá jobban, minthogy a mai napig legnagyobb címletű bankjegyen az ő arcképe látható. Emellett feltaláló is volt, nevéről biztosan sokaknak eszébe jut a villámhárító, azonban ő az atyja egy, a betegápolást nagyban megkönnyítő apró eszköznek, a rugalmas katéternek is. Maga a húgycsőbe (és húgyhólyagba) vezett külső cső ötlete már régóta ismert volt, azonban a használt csövek merevek voltak, nagy fájdalmat okozva ezzel a pácienseknek. Mivel testvére vesekövetktől és hólyagelzáródástól szenvedett, ennek megkönnyítésére dolgozta ki 1752-ben az első rugalmas katétert az érző szívű Benjamin Franklin.


III. Napóleon


Szinte kizárt, hogy a "Kis Napóleonról" bárkinek is tudományos felfedezés jusson az eszébe. Pedig köthető hozzá egy élelmiszeripari termék, a margarin kifejlesztése, még ha nem is személyesen ő találta ki az előállítási módszert. A császár volt ugyanis, aki felismerte, hogy a hadsereg ellátásában a vaj kevésbé kívánatos élelmiszer, mert hamar megavasodik. Katonái egészsége felett érzett aggodalmában pályázatot írt ki a vajat helyettesítő termék kidolgozására. Az első margarint Hippolyte Mege-Mouries állította elő, aki ehhez marhazsírt, vizet és tejet használt. Azóta persze más összetételű készítmények is megjelentek a piacon, de III. Napóleonhoz köthető az első "vajhelyettesítő" megjelenése.


Hedy Lamarr


Hazánkban kevésbé ismert az osztrák származású amerikai színésznő, aki már Ausztriában is színésznő szeretett volna lenni, azonban fegyvergyáros férje nem nagyon engedte szerepelni, inkább mindenféle haditechnikai bemutatóra, fegyvervásárokra hurcolta nejét. 1938-ban, Ausztria német megszállása után Angliába, majd az Egyesült Államokba szökött, ahol ismert színésznő lett, bár a kritikus szerint inkább szépségének, semmint tehetségének köszönhetően. 1942-ben azonban biztosan az agyát használta, amikor egy zongorista barátjával közösen kidolgoztak egy eszközt, ami torpedók rádióvezérlésére volt alkalmas.


Gyakorlatilag Lamarr találta ki az úgynevezett frekvenciaugratásos adást, amelynek lényege, hogy egyszerre több rádiócsatornát is használnak a cél elérése (pl. a torpedó célbajuttatása érdekében). A szabadalmat titkos katonai találményként nyújtották be, azonban a hadsereg csak 1962-ben, az oltalom lejárta után kezdte kiterjedten használni, így Lamarr egy fillért sem kapott felfedezéséért. A módszert egyébként ma a mobiltelefonorendszerek is kiterjedten alkalmazzák.