Nem bízunk az orvosokban, ha rossz híreket közölnek

Az életveszélyes állapotban lévő betegek hozzátartozói gyakran optimistábban szemlélik szerettük állapotát, mint az orvosok, még akkor is, ha előtte pontosan tájékoztatták őket a túlélés várható esélyeiről - derült ki egy új tanulmányból.

Korábban már bizonyították, hogy az orvosok és a családtagok gyakran másként vélekednek az életveszélyes állapotban lévő betegek túlélési esélyeiről. Ez felveti azt a kérdést, hogy az orvosok hatékonyan kommunikálják-e becsléseiket a hozzátartozók felé. Ma már számos szakember azt javasolja, hogy valószínűség (például "nagyon valószínűtlen") helyett inkább számokkal fejezzék ki betegeik esélyeit.

Az új vizsgálat annak kívánt utánajárni, miben különbözik a kétféle kommunikáció családtagokra gyakorolt hatása. 169 olyan embert vontak be a kísérletbe, akiknek hozzátartozója az intenzív osztályon feküdt. A kutatók arra kérték őket, nézzenek olyan videókat, amelyekben egy orvos a kritikus állapotú beteg kilátásait beszéli meg a hozzátartozókkal. A jelenetek felében az orvos valószínűségekkel fejezte ki magát, míg a többi videóban százalékos aránnyal érzékeltette a várható túlélést.

Kiderült, hogy mindkét csoport pozitívabban ítélte meg a képzeletbeli beteg kilátásait, mint a videofelvételen látott orvos. Amikor arra kérték a résztvevőket, becsüljék meg a páciens esélyeit, azt 26 százalékra tették, annak ellenére, hogy az orvos azt mondta, a beteg "nagyon valószínűtlen, hogy életben marad". Amikor az orvos 10 százalék esélyt mondott, a kísérlet résztvevői ezt 22 százalékra tették.

"A legtöbb család nem veszi szó szerint az orvos becslését" - mondta el dr. Douglas B. White, a Pittsburghi Egyetem Egészségügyi Központjának munkatársa, a kutatás vezetője. Az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine folyóiratban közzétett cikk azt is felveti, hogy a hatékony kommunikációhoz az is szükséges, hogy az orvos számszerű becslést adjon a túléléssel kapcsolatban, ez azonban nem jelenti azt, hogy bárhogyan lehet kommunikálni a családtagokkal.

White szerint az intenzív osztályon dolgozó orvosoknak korlátozniuk kell az egyszerre átadott információk mennyiségét, hogy a családtagok ne érezzék azt, hogy minden rájuk zúdul. Arra is érdemes rákérdezni, hogy a hozzátartozók megértettek-e minden információt. Szintén kulcsfontosságú a bizalom: az intenzív osztályos orvosok nem a család háziorvosa, a hozzátartozóknak gyakorlatilag egy idegen véleményében kell megbízniuk. A vizsgálat során azok, akik elmondásuk szerint kevésbé bíznak az orvosokban, kevésbé értettek egyet a videón látott orvos véleményével.

Továbbra sem ismert, hogyan lehet elnyerni a család bizalmát rövid idő alatt az érzelmileg túlfűtött szituációban. A kutatás arra is fényt derített, hogy a családtagok az orvos véleményén kívül számos más tényezőt is figyelembe vesznek, amikor hozzátartozójuk túlélési esélyeit becsülik meg, ezt egy korábbi vizsgálat is igazolta. A családtagok inkább szerettük erejére, élniakarására, továbbá saját optimizmusukra, megérzéseikre és hitükre alapozzák becsléseiket.

Jelen vizsgálat nem tért ki arra, hogy a családtagok és az orvosok véleménye közti különbség befolyásolja-e az életfenntartó kezelés folytatásáról hozott döntéseket, de korábbi kutatások erre utalnak. Az orvosok általában jól becsülik meg a betegek általános esélyeit egy-egy adott szituációban, azt azonban nem, hogy egy adott beteg meg fog-e halni vagy életben marad-e. "Mindig van egy bizonytalanság az orvostudományban" - jegyezte meg White, aki szerint ezt az orvosoknak is kommunikálniuk kell a hozzátartozók felé.