Nem bízunk az orvosokban, ha rossz híreket közölnek

Vágólapra másolva!
Az életveszélyes állapotban lévő betegek hozzátartozói gyakran optimistábban szemlélik szerettük állapotát, mint az orvosok, még akkor is, ha előtte pontosan tájékoztatták őket a túlélés várható esélyeiről - derült ki egy új tanulmányból.
Vágólapra másolva!

Korábban már bizonyították, hogy az orvosok és a családtagok gyakran másként vélekednek az életveszélyes állapotban lévő betegek túlélési esélyeiről. Ez felveti azt a kérdést, hogy az orvosok hatékonyan kommunikálják-e becsléseiket a hozzátartozók felé. Ma már számos szakember azt javasolja, hogy valószínűség (például "nagyon valószínűtlen") helyett inkább számokkal fejezzék ki betegeik esélyeit.


Az új vizsgálat annak kívánt utánajárni, miben különbözik a kétféle kommunikáció családtagokra gyakorolt hatása. 169 olyan embert vontak be a kísérletbe, akiknek hozzátartozója az intenzív osztályon feküdt. A kutatók arra kérték őket, nézzenek olyan videókat, amelyekben egy orvos a kritikus állapotú beteg kilátásait beszéli meg a hozzátartozókkal. A jelenetek felében az orvos valószínűségekkel fejezte ki magát, míg a többi videóban százalékos aránnyal érzékeltette a várható túlélést.


Kiderült, hogy mindkét csoport pozitívabban ítélte meg a képzeletbeli beteg kilátásait, mint a videofelvételen látott orvos. Amikor arra kérték a résztvevőket, becsüljék meg a páciens esélyeit, azt 26 százalékra tették, annak ellenére, hogy az orvos azt mondta, a beteg "nagyon valószínűtlen, hogy életben marad". Amikor az orvos 10 százalék esélyt mondott, a kísérlet résztvevői ezt 22 százalékra tették.


"A legtöbb család nem veszi szó szerint az orvos becslését" - mondta el dr. Douglas B. White, a Pittsburghi Egyetem Egészségügyi Központjának munkatársa, a kutatás vezetője. Az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine folyóiratban közzétett cikk azt is felveti, hogy a hatékony kommunikációhoz az is szükséges, hogy az orvos számszerű becslést adjon a túléléssel kapcsolatban, ez azonban nem jelenti azt, hogy bárhogyan lehet kommunikálni a családtagokkal.


White szerint az intenzív osztályon dolgozó orvosoknak korlátozniuk kell az egyszerre átadott információk mennyiségét, hogy a családtagok ne érezzék azt, hogy minden rájuk zúdul. Arra is érdemes rákérdezni, hogy a hozzátartozók megértettek-e minden információt. Szintén kulcsfontosságú a bizalom: az intenzív osztályos orvosok nem a család háziorvosa, a hozzátartozóknak gyakorlatilag egy idegen véleményében kell megbízniuk. A vizsgálat során azok, akik elmondásuk szerint kevésbé bíznak az orvosokban, kevésbé értettek egyet a videón látott orvos véleményével.


Továbbra sem ismert, hogyan lehet elnyerni a család bizalmát rövid idő alatt az érzelmileg túlfűtött szituációban. A kutatás arra is fényt derített, hogy a családtagok az orvos véleményén kívül számos más tényezőt is figyelembe vesznek, amikor hozzátartozójuk túlélési esélyeit becsülik meg, ezt egy korábbi vizsgálat is igazolta. A családtagok inkább szerettük erejére, élniakarására, továbbá saját optimizmusukra, megérzéseikre és hitükre alapozzák becsléseiket.


Jelen vizsgálat nem tért ki arra, hogy a családtagok és az orvosok véleménye közti különbség befolyásolja-e az életfenntartó kezelés folytatásáról hozott döntéseket, de korábbi kutatások erre utalnak. Az orvosok általában jól becsülik meg a betegek általános esélyeit egy-egy adott szituációban, azt azonban nem, hogy egy adott beteg meg fog-e halni vagy életben marad-e. "Mindig van egy bizonytalanság az orvostudományban" - jegyezte meg White, aki szerint ezt az orvosoknak is kommunikálniuk kell a hozzátartozók felé.