Angliában egy bármilyen rákbetegséggel diagnosztizált betegnek átlagosan 65 százalék az esélye arra, hogy legalább 12 hónapig életben maradjon. Egy évtizede ez az esély még csak 62 százalék volt. A brit országos statisztikai hivatal adatai azonban jelentős eltérést mutatnak a gazdagok és a szegények között: a gazdagabb területeken élők túlélési esélye majdnem 25 százalékkal magasabb.
A tanulmány eredményei szerint a nyugat-londoni Hammersmith és Fulham városnegyedekben a legmagasabb (70,3 százalék) a túlélési arány, míg Kelet-London egyik legszegényebb körzetében, Newhamben az arány mindössze 56,3 százalék.
A szakértők szerint ennek az az oka, hogy a szegények nem használják ki a korai szűrést és kezeléseket, mert a társadalombiztosítás "megfélemlíti őket". Karol Sikora, az Imperial College, London kutatója úgy véli, a gazdagok és a középosztályba tartozók sokkal jobban kihasználják az egészségbiztosítást. A szegényeket azonban nem látják szívesen a rendelőkben és a kórházakban, ezért nem is próbálják kijárni a korai szűrést és kezelést. Ha egy gazdagabb embernek azt mondják, hogy hat hónapot kell várnia egy szűrővizsgálatra, nem nyugszik bele, és intézkedik. Ezen kívül a tehetősebbek jobban tisztában vannak azzal, amit a társadalombiztosítás ajánl a lakosságnak. A nők nagyobb eséllyel mennek el az emlőrákszűrésre, a férfiak pedig prosztatarák-szűrésre, így rákbetegségüket hamarabb kimutatják, és könnyebben kezelik. A társadalombiztosítás szolgáltatásai ingyenesek, de a gazdagok jobban tudják, hogyan lehet maximálisan kihasználni ezeket.
A kutatók úgy vélik, az eredmények középpontba állítanak olyan területeket is, különösen Észak-Angliában, ahol a szegénység miatt a lakosság állandóan elmarad az országos átlagtól. Ezt az észak-dél eltérést, és a szegényebb térségek kedvezőtlenebb adatait részben a késői rákdiagnózis magyarázhatja, ami még inkább hangsúlyozza az életeket mentő korai diagnózis és kezelés jelentőségét.