Sóhajtás, az emberi újraindító gomb

Azért sóhajtunk, hogy újraindítsuk szabálytalanná váló légzésünket, és hogy légzőrendszerünk alkalmazkodóképes maradjon. 

A vizsgálatban 8 férfi és 34 nő vett részt, akik érzékelőkkel ellátott pólókat viseltek, amelyek rögzítették légzésüket, pulzusukat és a vér szén-dioxid szintjét, miközben az emberek húsz percen át csöndben üldögéltek. A belgiumi Leuven Egyetem kutatói olyan specifikus változásokat kerestek a sóhajtások egyperces környezetében, amelyek megerősíthetik vagy cáfolhatják az azok funkciójára vonatkozó hipotéziseket. Úgy tűnik, megtalálták.

"Eredményeink azt mutatják, hogy a légzés dinamikája más sóhajtás előtt és után" - írták a szerzők Elke Vleminckx vezetésével a Biological Psychology folyóiratban megjelent cikkükben. "Azt feltételezzük, hogy a sóhajtás mintegy újraindítja a légzőrendszert."

Ez az elmélet azon alapul, hogy a légzés alapvetően dinamikus és elég kaotikus rendszer, számos külső és belső tényező befolyásolja oxigénszükségletünket, tartja fenn tüdőnk egészségét és működését. Emiatt a rendszer megfelelő működéséhez az erőteljes jelzések és a random zaj egyensúlya szükséges. Élettani rendszerek, például a légzőrendszer esetében az alkalomszerű zaj kulcsfontosságú, mivel ennek segítségével tanulja meg a szervezet, hogyan reagáljon a váratlan helyzetekre.

"A sóhajtást zajként is értelmezhetjük, mivel térfogata legalább kétszerese az átlagos légzési térfogatnak" - magyarázta a Discovery Newsnak Vleminckx. "A légvételt egy adott légzési térfogat és egy adott időzítés jellemzi. Ezek a jellemzők változhatnak: egyik pillanatról a másikra lélegezhetünk lassabban, gyorsabban, felületesebben, mélyebben." Amikor légzésünk túl hosszú ideig van egy adott állapotban, a tüdőfunkció romlik: merevebbé válik és a gázcsere hatékonysága is csökken.

Stressz esetén tehát, amikor a légzés kevésbé változékony, egy sóhaj segítségével újraindíthatjuk a légzőrendszert, a tüdő léghólyagocskáinak ellazulásával pedig megkönnyebbülünk. Ennek tudatában logikusnak tűnik, hogy a géppel lélegeztetett betegek esetében is hasznos lehet a sóhajtás. "Ezek hatására a betegek jobban érzik magukat" - állítja Frank Wilhelm, a svájci Universität Basel klinikai pszichológusa, aki részletesen tanulmányozta a légzés pszcihológiai rendellenességekben betöltött szerepét.

Másrészről a túl gyakori sóhajtás túl sok zajt jelenthet a rendszer számára és kizökkentheti a ritmusból azt. Éppen ez történik pánikroham során. "Ilyenkor a pánikbetegek nem tudják abbahagyni a sóhajtozást" - magyarázta Wilhelm. Ezt a jelenséget már korábban megfigyelték, a pánikrohamok során a túlzott sóhajtozás hatására fellép a hiperventilláció összes tünete: a szédülés, a végtagok zsibbadása és a többi. Ezért fejlesztették ki a pánikbetegek számára a biofeedback segítségével működő tréninget, amely segít kordában tartani a sóhajtozást. "Ez egy csodálatos gyógymód, ha jobban belegondolunk" - mondta Wilhelm.