Kun Miklós

Kelet-Európa az 1950-es években: Reformok és visszarendeződés

Sztálin 1953 márciusi halála után a Kreml új vezetőinek és vazallusaiknak a birodalom határain az államszocializmus megerősítésére kellett energiáikat összpontosítani. A diktátor ugyanis politikai és gazdasági csődtömeget hagyott maga után. A népek, nemzetek és társadalmi rétegek elleni megtorlás politikája, az erőszakos nagyhatalmi expanzió a Szovjetunión belül és kívül is felkelésekhez vezetett. A diktatúra falán az 1956-os magyar forradalom ütötte a legnagyobb rést. Történelmi léptékkel mérve fél évtized nem nagy idő, az 50-es évek Európája azonban megannyi olyan eseménnyel, lépéssel és ellenlépéssel volt teli, amit most, 50 év távlatából lehet - történész szemmel - kutatni és értelmezni.

I. Reformok és visszarendeződés
Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után hatalmukért rettegő utódai, akiket egyszerre foglalkoztatott a saját politikai túlélésük és a rogyadozó birodalom aládúcolásának kényszere, tudták: csak komoly változtatások révén őrizhetik meg uralmukat.

II. Lázadások a Gulágon
A második világháborúban aratott szovjet győzelem büszkeséggel töltötte el a hatalmas véráldozatot szenvedett lakosságot, amely ráébredt erejére. De éhezés, nyomor és újabb elnyomás várt rá. Így a hatalmas birodalom városaiban titkos politikai szervezkedések kezdődtek, a szovjet koncentrációs táborokban pedig véres felkelések törtek ki. Ez befolyásolta a Kreml politikáját a Szovjetunióban és az új "népi demokráciákban".

III. Polgárháború a limeseken
A felemás engedmények sorában a Sztálin utáni vezetés a háború előtt és alatt deportált szovjetunióbeli népek közül néhányat mentesített a kollektív bűnösség vádja alól. A békeszerződések nyomán visszafoglalt balti államokban és Nyugat-Ukrajnában azonban az 1950-es évek közepéig tartott a szovjet uralom elleni fegyveres küzdelem. A "malenki robot"-ra hurcolt magyarok, a német és más nemzetiségű hadifoglyok milliós serege mellé sorra érkeztek a Gulag lágereibe a lett, a litván, az észt, az ukrán rabszállítmányok.

IV. Hatalmi küzdelem a Kremlben
A rendszer életben tartásához szükséges reformokat azoknak kellett volna meghirdetni és végrehajtani, akik az államszocializmus sztálini modelljének megvalósítói voltak. Tíz- és százezrek halála száradt legtöbbjük lelkén. Már csak azért is le akarták győzni társaikat, hogy ezt senki ne vethesse a szemükre. Berija, Malenkov, Hruscsov, Molotov és a "régi gárda" többi tagja között ezért Sztálin halálának pillanatától folyt a küzdelem az egyeduralomért.

V. A kelet-európai vezetők küzdelme
A vazallusállamokban a legitimitásukat nem saját népüktől, hanem egy idegen állam vezetésétől elnyert politikusok között Csehszlovákiától, Lengyelországtól és az NDK-tól egészen Bulgáriáig és Albániáig ugyancsak elkezdődött a sztrájkoktól, felkelésektől és más lakossági tiltakozásoktól kísért hatalmi harc. Magyarországon sokban hasonló stációk vezettek az 1956 októberében kitört forradalomhoz: Rákosi Mátyás kényszerű kiszorulása a kormány éléről, az új miniszterelnök, Nagy Imre nevével fémjelzett "új szakasz" politikája, az erőszakszervezetek által egyre nehezebben visszaszorított elégedetlenség, a korábban "bűnösnek" minősített nemzeti érzelmek felerősödése mind-mind a robbanás felé vezetett.

VI. A Berija-ügy
Kelet-Európa sorsát az 1950-es évek közepén komoly formában befolyásolta, hogy Moszkvában Sztálin utódai időközben leszámoltak a radikális reformokat tervező Lavrentyij Berijával. A sztálini múlttal tulajdon túlélése érdekében látványosan szakítani igyekvő főhóhért és klientúráját 1953 júniusában Malenkov, Molotov és Hruscsov - néhány tábornok meg a Kreml közelébe vezényelt páncélosok segítségével - félresöpörte az útból, és kivégeztette. Az előadó ennek az ügynek máig homályban rejlő részleteit eleveníti fel, saját kutatásai alapján.

VII. A "reformer" félreállítása
Hruscsov és Malenkov, közösen visszaverve az "ókonzervatív sztálinisták" lázadását, elkezdte a lakosság megnyugtatását szolgáló reformokat. De nem tudtak megegyezni a kivéreztetett mezőgazdaság fejlesztéséről, a hadiipar sorsáról, a könnyűiparnak az ország gazdaságában elfoglalt jövőbeli helyéről. Az Malenkov által képviselt racionális felfogás a politikussal együtt - aki pedig már a békés egymás mellett élés gondolatát is megpendítette - több lépcsőben megalázó vereséget szenvedett.

VIII. A látványos visszarendeződés
A Malenkov és Hruscsov által képviselt politikai és gazdasági reformok, különböző mértékben ugyan, de egyaránt meghiúsultak. A hatalom koncán marakodó politikusok véres belharca miatt ugyanis nagyon megnövekedett a szovjet marsalli és tábornoki kar - köztük a magyar forradalom eltiprásában kulcsszerepet játszó Georgij Zsukov és Ivan Konyev - befolyása. A szovjet hadsereg tankjai nem csak az 1953-as kelet-németországi lázadás és az 1956-os magyar forradalom sorsát döntötték el. Moszkvát is körülvették 1953 júniusában.

IX. Alekszandr Selepin emlékezik
A Komszomol, majd a KGB volt elnöke a halála előtt Kun Miklóssal folytatott beszélgetésben azzal vádolta meg az 1950-es évek közepének szovjet külpolitikáját meghatározó Nyikita Hruscsov pártfőtitkárt, hogy feleslegesen, szükségtelenül avatkozott be a szuezi válságba. A következményekkel nem számolva, önkényesen robbantotta ki a berlini válságot is, éppúgy, mint később az emberiséget a harmadik világháború szélére sodró kubai konfliktust.

X. Georgij Malenkov és Nagy Imre találkozásáról
Dmitrij Szuhanov, Malenkov egykori titkárságvezetője az előadóval folytatott beszélgetésében elmondta, hogy főnöke vetette fel először - már 1951-ben - a magyar politikusnak a mezőgazdasággal kapcsolatos, elvileg új politika szükségességét.

Tovább