Ezer évvel ezelőtt biztos a máglyán végeztem volna

Palya Bea Palya Beáta Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas magyar népdalénekes, előadóművész.
Palya Beáta Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas magyar népdalénekes, előadóművész.
Vágólapra másolva!
Palya Bea szerint a gyerekekkel is nyíltan kell beszélni a szexualitásról, nehogy továbbadjuk nekik saját frusztrációinkat. Nem tartja magát harcos feministának, de azt nagyon fontosnak érzi, hogy a női hang is teret kapjon. Női dalszerző-énekesként sokáig magányos volt a magyar kultúrában, de egyre kevésbé érzi magát csodabogárnak.
Vágólapra másolva!
  • Mutasson valaki egy házas embert, aki soha életében nem flörtölt!
  • Van mondanivalója a nőiségről, de senkinek nem akarja megmondani a tutit.
  • Most épp Django Reinhardt feleségét játssza egy francia filmben.
  • Szülni szerinte igazán rock and roll dolog.
  • Mélységesen hisz a lágyság és az őszinteség erejében.
Embertémák, női szemszögből Fotó: Polyák Attila - Origo

Az új lemezeddel folytatod a női témák feldolgozását, gyakran tabudöntögető módon. Adja magát a kérdés: feministának vallod magad?

Részben értem, részben meglep, amikor az újságírók tabudöntögetésről és női témákról kérdeznek. Ám a flört, az exek, a beavatódás nemcsak női témák, hanem emberi témák, amik férfit és nőt egyaránt érintenek. Csak más a nézőpont. Így én embertémákról írok, női szűrőn át.

Szerintem nagyon fontos, hogy legyen ez a női hang.

De nem a férfihang helyett, hanem mellett. De hogy válaszoljak a kérdésre: ha a feminizmus számodra valami kemény, harcos hozzáállást jelent, akkor nem vagyok az. Én a lágyságot és az őszinteséget szeretem a munkámban. A határozottan, de mégis lágyan átadott dolgokban erő van, szerintem ez az, ami leginkább célba visz.

Pedig mostanában a magyar közbeszédben is gyakori téma, politikusok és zenészek is gyakran felszólalnak arról, hogy mi a nők dolga. Foglalkozol ezekkel a vitákkal egyáltalán?

Nem igazán. Én a mikrokörnyezetemben tudok változást elindítani, aztán az majd továbbgyűrűz. A politika – és az arról való közbeszéd – gyakran általánosít, kiragad mondatokat. „Ez ezt mondta, az meg amazt mondta”, igen ezt én is hallom, de ami igazán megérint, az az, hogy te, aki velem szemben ülsz épp, mit mondasz. Van mondanivalóm a nőiségről, és hogy nőként mit gondolok az életről, de senkinek nem akarom megmondani a tutit arról, hogy mi a dolga.

Nem gondolom, hogy az enyém a világ egyetlen igazsága.

Jó pár évtizeddel le vagyunk maradva Fotó: Polyák Attila - Origo

Akkor nem is érzed magad tabudöntögetőnek?

Inkább az újító néha dicsőséges, néha meg fájdalmas magányát érzem. Női énekes-dalszerzőként kevés magyar előképem volt, és eleinte nagyon egyedül éreztem magam. Te hogy mersz erről írni? – kérdezték többen. Szerintem ezen a téren jó pár évtizeddel le vagyunk maradva a nyugati popkultúra mögött. Azokról a tabunak tartott témákról, amikről én most énekelek, Amerikában már a 70-es években is születtek dalok. Mára pedig a mainstream popzenébe is beszűrődtek: Beyoncé is énekelt vetélésről, Whitney Houston pedig az abortuszról írt dalt.

Érdekes, hogy itthon én még mindig csodabogárnak számítok.

Bár szerencsére egyre kevésbé, hiszen évről évre több dalszerző kezeli természetesen ezeket a kérdéseket. Tudom, hogy részben utat törtem, és talán valakik számára példát mutattam, de közben persze nyugodtan le is lehet engem tojni.

"Lehet írni a házasságon kívüli flörtről, de ez bonyolult téma, mintha nem is létezne, úgy csinálunk néha" – énekled az új lemezen. Mintha szándékosan szednéd elő a szőnyeg alá söpört témákat.

Vagy csak egyszerűen arról írok, ami van velem, az engem kitöltő és körülölelő valóságról. Mutass már egy házas embert, aki soha életében nem flörtölt, közben mégis gyakran úgy teszünk, mintha csak a párunk létezne a Földön, és soha nem is gondolnánk másra. Igen, létezik ez az elragadtatott állapot, ahogy utána az is létezik, hogy együtt élek valakivel hat éve, és baromira meg tudok kívánni másokat is.

Amikor ilyen témákról írsz, nem szoktál izgulni, hogy túlzottan kitárulkozol lelkileg?

Dehogynem, gyakran félek. A kitárulkozás szót hallva viszont mindig mosolygok, mert én azért egy diszkrét kitárulkozó vagyok ám. Hiába éneklek meg sok mindent a dalokban, még így is rengeteg a titkom.

A lányom életének is adhat egy plusz szabadságot Fotó: Polyák Attila - Origo

Tehát azért van, amiről nem írnál dalt?

Van egy ilyen időbeli eltolódás, hogy amiről írok, azzal már oké vagyok. Megesik, hogy az aktuális küzdelmemet mutatom meg egy dalban, de mire közzéteszem, addigra elrendeztem magamban, és kiröppenhet a világba. De azért van körülötte mindig félelem meg izgalom. A Flörtnél mondjuk épp nem volt, azt teljesen természetesnek éreztem.

Olyan szépen körbejátszottuk ezt a férjemmel.

A sajtótájékoztatón mindenki sajnálkozott, hogy milyen nehéz lehet neki, ő meg csak nevetett az egészen. A zenekarban is akadt, aki hüledezve kérdezte, hogy látta-e a férjem ezt a szöveget. Mondtam, hogy persze, hisz minden munkafázist neki mutatok meg először. Ez egy mélyebb őszinteségi viszony, és arra bátorítok mindenkit, hogy nyugodtan beszéljen ezekről a párjával, attól csak meg fog erősödni a kapcsolat. A férjemmel sokkal mélyebb a viszonyom ennél, így a flörtös dalnál egyáltalán nem izgultam.

Sok háború épp a szexuális elfojtásokból ered Fotó: Polyák Attila - Origo

Melyiknél izgultál?

Mondjuk a puncisnál, még akkor is, ha ez a szó konkrétan nem szerepel a Hogy hívják? című dalban. Van egy kislányom, és a szülők biztosan tudják, hogy az első hormonális változás 3-4 éves kor körül jön el, amikor a gyerekek ismerkedni kezdenek a testükkel. Hatalmas a jelentősége, hogy ilyenkor mit válaszolunk a kérdéseikre, mert nagyon könnyen átadhatjuk nekik a saját frusztrációinkat. Iszonyú fontos, hogy a testrészeket és az érzeteket lehessen normálisan, szégyenérzet nélkül megnevezni. Nem véletlen, hogy ennyi a polémia a szexualitás és a szülés témája körül, sőt, szerintem a világban sok háború épp a szexuális elfojtásokból ered. Nem azért mondom, mintha freudista volnék, de egyszerűen ott lakik az élet lényege.

És az felzaklat, ha az ilyen dalaiddal megbotránkozásba vagy elutasításba ütközöl?

Attól függ, hol tartok a folyamatban. A lemezmegjelenés előtt jobban felzaklat, de amikor már kint van, és tárgyiasul, elengedem, és kevésbé ráz meg, mit mondanak róla. Egy célom van, hogy a legnagyobb tisztasággal és szeretettel továbbadjam, ami bennem összeáll.

Hátha valakinek ez tud segíteni, hogy egy, kettő vagy tíz lépést megspórolhat magának.

Előttem lebeg, hogy a lányom életének is adhat ez egy plusz adag szabadságot vagy biztonságot.

Tehát szerinted tudsz hatni a zenéddel a világra?

Igen, és egyre inkább így gondolok a dalszerzésre. A dallal lehet üzenni. Persze a szórakoztatóipari szakmunkás is üzen, csak másképp, mást. Én azt szeretem, amikor egy dal felforgat, és tényleg változásokat indít el az életemben, Joni Mitchell és még sokan pont így hatottak rám. Nagyon szeretném, ha én is tudnék így hatni. Magamra és másokra is.

Tipikusan az a nő vagyok, akit nehezen fogadtak volna el a középkorban Fotó: Polyák Attila - Origo

A dalok akkor részben az önismeret eszközei számodra?

Van közük hozzá, de azért létezik a zenélésnek egy tiszta, elsődleges öröme is, ami legalább olyan erős nekem, és ezért az örömért kezdtem el csinálni az egészet. Imádom, amikor valami épp létrejön, amikor a semmiből kikanyarintok egy kis darab valamit, és aztán dolgozom ezzel az alakzattal, ötlettel. Persze van köze mindennek önmagam megismeréséhez.

Azért kezdtem el dalokat írni, mert akartam kezdeni valamit a szorongásaimmal.

Fiatal lánynak érzem magam, de idén már negyven leszek, ennyi idősen lettek más belső forrásaim is, nemcsak a szorongás, fájdalom, indulat, düh. De azért ezek még jó barátok akkor, amikor épp dalnak való anyagot keresek...

A Cigányos című dalban arról is énekelsz, hogy ha ezer évvel korábban születsz, biztos megégetnek máglyán. Tényleg így gondolod?

Abszolút. Egyszer egy aranyos, négy-öt éves kisfiúval játszottam, mire hirtelen megállt, és azt mondta, nem játszik velem többet. Kérdeztem tőle, hogy miért. "Mert tűz van rajtad" – felelte. Ezen jót nevettünk az apukájával. Nem véletlenül foglalkoztam én néprajzosként a boszorkányperekkel, hiszen tipikusan az a nő vagyok, akit nehezen fogadtak volna el a középkorban.

A cigány identitás mennyire fontos neked?

Nem gondolom, hogy cigány vagyok, hisz nem abban a kultúrkörben nőttem föl. Viszont van bennem egy vonónyi cigány vér, és emiatt én sokat gondolkodom ezen a témán. Nemhiába éreztem úgy, mintha a gyökereimre bukkannék, mikor először találkoztam a cigányzenei gyűjtésekkel. Ehhez a fajta szenvedélyességhez meg a túldíszítettséghez egyértelműen van közöm.

Egyszer egy cigány asszony mondta nekem: amit énekelsz, az úgy van. Ezért nem éneklek soha olyat, amit belülről nem érzek igaznak.

Mostanában azonban nemcsak énekelsz, hanem filmezel is, méghozzá Párizsban. Hogy jött ez a szokatlan lehetőség?

Küldtek egy e-mailt, hogy eljátszanám-e Django Reinhardt feleségét egy francia nagyjátékfilmben. Egy ideje már tart a forgatás, úgyhogy most kétlaki életet élek, az év első felét ez tölti ki számomra. Minden héten repülök, megnézem az Alpokat fölülről, aztán franciául és szintó roma nyelven forgatok. Ahogy az egyik dalban éneklem is, most összeér a két világ.

Az ilyenekkel mindig úgy vagyok, hogy "ide vele!" Fotó: Polyák Attila - Origo

Azért ez neked is új kihívás, gondolom. Hogy megy a francia például?

Jól beszélek franciául, de azért nem ismerem a nyelv olyan finomságait, hogy csak úgy hatvanszor megcsináljam ugyanazt a jelenetet, különféle hangsúlyokkal. Nagy kihívás, de az ilyenekkel mindig úgy vagyok, hogy "ide vele!". Eleinte persze nagyon féltem tőle, hiszen eddig inkább csak énekesként voltam a kamera előtt, ez viszont egy komoly prózai szerep. Most már borzasztóan élvezem, jó egy kicsit mást csinálni.

Inspirál, amikor ismeretlen vizekre evezhetsz?

Folyton újításokat találok ki, mindig a változás vagy a félelem irányába haladok. Azért is van a kihívásokra szükségem, mert iszonyatosan be vagyunk barázdálva az életben. "Ügyes vagy!", "Ejnye, mit csináltál!" - ezek a mélyen beégett mondatok veszik körül minden tevékenységünket, a mosogatástól kezdve egészen a dalszerzésig.

Nekem is nehéz, de egyre inkább megtanulom függetleníteni magam ezektől az elvárásoktól,

miközben a húsomból meg a lelkemből hozom létre a dalokat. Másrészt van egy paradoxon abban, hogy minél személyesebben írok, annál mélyebbre merülök a közös tudattalanban is. Ki ne gondolkodott volna még az exekről, a flörtről, a beavatódásról, a pozitív vagy a negatív testképről? Már a NŐ lemez kapcsán is megerősödött, most meg aztán végképp elmélyült a hitem abban, hogy mindez nem csak az én ügyem.

Az alkotói énemet ugyanolyan fontosnak tartom, mint az anyait Fotó: Polyák Attila - Origo

Az anyaság élménye hozta elő nálad a női fókuszt?

Nem az hozta elő, de mindenképp megerősítette. Akkor kerültem összhangba magammal. Szülni szerintem igazán rock and roll dolog, és úgy voltam vele, hogy ha én meg tudom szülni, és fel is tudom nevelni a gyereket, az nem semmi. Bár én kettős életet élek, mert az alkotói énemet ugyanolyan értékesnek tartom, mint az anyait.

A lemezeimet is mindig a gyermekeimnek tekintettem.

Harmóniában tudod tartani ezt a kettőt?

Mostanra állt be igazán az egyensúly. A NŐ még robbanékony lemez volt, a Tovább Nő már egy lassabb, érettebb anyag, aminek hosszabb kifutás kell majd.

A zenészkarriert sem lehet könnyű összeegyeztetni a családdal. Ebben is kialakult a harmónia?

Igen, ez is kialakult. Egyrészt van egy nagyon jó fej férjem, aki elkísér, szeret és elvisel abban az egész lelki hullámzásban, amit a dalszerzés jelent. Másrészt ő is imád Lilikével lenni, nem az a vasárnapi apuka típus. Emellett Lilike már nem kisbaba, hanem nagylány, aki hatalmas, kíváncsi szemekkel nézi a világot. Mindig mondja ovi után, hogy ne menjünk haza, inkább menjünk emberek közé, menjünk bulizni.

Egyre gyakrabban engedem, hogy a törékeny oldalam is megmutatkozzon Fotó: Polyák Attila - Origo

És sokat buliztok?

Átalakult a szerkezete az életünknek, létrejött egy nagyobb fokú intimitás és introvertáltság. Manapság ritkán vagyunk kint az éjszakában, pedig régen ez nagyon ment. A múltkor például kimentünk a karácsonyi vásárra, ott álltunk a Deák téren, és fogalmunk sem volt, hova lehetne beülni. Ezen jót nevettünk, hogy

Nincs ezzel semmi baj, ez egy természetes folyamat.

Valakitől azt hallottam, hogy szereted, ha csak mosolygós képeket publikálnak rólad. Ez igaz?

Nem rémlik, hogy ilyet kértem volna. Mondjuk tényleg szeretem a mosolygós képeket magamról. Rám is igaz, hogy önvédelemből el tudom rejteni időnként a törékeny oldalamat a világ elől, de láttam már magamról olyan törékeny fotókat, amik nagyon tetszettek. Azt hiszem, ez is a személyiségfejlődés része. Szerintem egyre gyakrabban engedem, hogy a törékeny oldalam is megmutatkozzon egy-egy képen.

A Selymeim - Énekesnők a nagyvilágból sorozat következő koncertje május 26-án lesz a Müpában. Palya Bea vendége ezúttal a Zöld-foki-szigetekről származó Mayra Andrade lesz.