Valóban öngyilkos lett a 80-as években az egyik legtehetségesebb magyar színész?

„Itt nem értik, hogy miért nem lehet otthon megbeszélni, ha el akar menni valaki, azt meg különösen nem, hogy miért adnak börtönt érte? - írta haza a társulatának a Svédországba (akkori kifejezéssel) disszidált Zala Márk, a hetvenes években feltűnt nagy színész. Korszakos filmekkel lett népszerű, de már a középiskolai éveiben is játszott a kiemelkedő képességű művész. Írt verseket, novellákat, igazi kortárs, haladó szellemű alkotó volt, mindemellett súlyos mentális problémával. Paranoid skizofréniát állapítottak meg nála orvosai, a betegség pedig kezdetben az alkoholba, majd nagyon korán öngyilkosságba hajszolta, de hogy valóban öngyilkosság volt-e, máig kétséges. Harminchat évet élt, tizenöt év adatott neki a pályán. Egy olyan korszakban, amikor minden gondolkodó művész életét nehezítette - vagy éppen tönkretette - a kommunista diktatúra.

„Születtem ezerkilencszáz.., szóval télen. Utóbb Zala Márknak hívattam magamat, azt se sokáig. Huszonöt éves vagyok, jelenleg..." - írta magáról a színész. Apja erdei munkás, anyja takarítónő volt.
Zala Márk, aki eredetileg Márkus László néven született, de a pályatársi névazonosság miatt nevet változtatott.

A magyar színházi és filmes élet izgalmas, kísérletező alkotásaival indult és vált itthon és külföldön is elismert alkotóvá, rövid, mégis teljes pályájával.

A 25. színház a Kádár-rendszer szüleménye, ami kvázi független társulat, mégis a hatalom engedélyével és támogatásával jött létre, az újabb formák és kezdeményezések kibontakoztatására. Társadalmi-közéleti ihletésű világszínháznak hozta létre Gyurkó László. A főiskola elvégzése után ehhez a társulathoz került a színész.

Kiváló terep volt Zala Márk számára, nemcsak mert kicsi színház volt, hanem mert nagyon nagy rendezőkkel dolgozott. Amikor egy színpadon ott volt, akkor nagyon jelen volt. Olyan súllyal, mint egy szikladarab.

– Zolnay Pál filmrendező mondta később.

Zala Márk Forrás: Batthyány Lajos Gimnázium

„A szakma - meg is értem - nem fogadta el ezt a számára vadhajtásnak tűnő képződményt, ami tele volt dilettánssal, utcáról jött színésszel, és mindenféle általuk megbélyegzett kísérletező kedvvel - mondta Jordán Tamás egy emlékező műsorban. Ő is a Huszonötödik Színházban ismerkedett meg Zalával. (...) Ennek ellenére nagyon szépen virágzott ez a színház" - mondta Jordán Tamás. „Nagyon közel voltam Zala Márkhoz

személyisége egyszerre volt megnyugtató és felzaklató.

(...) Mindent a maga természetességében vett, és így bánt az anyagiakkal és az emberi viszonylatokkal is...(..)

Volt benne valami öntörvényűség, de nem volt benne számítás és mások ellen irányuló agresszió.

A kor amatőr és alternatív színházi törekvései között, volt ebben némi ellentmondás, hiszen az állampárt legalizálta a színházi „másként gondolkodást", ezért kérdéses, hogyan lehetett mégis szabad szellemű. A hatalom mégis tűrte, sőt támogatta a sajátos színpadi nyelven megszólaló társulatot, melyben az előadások szervezőelve a zenével, énekkel kísért mozgások, táncok, ritmusok voltak.

A 25. színház társulatának tagjai: Jobba Gabi, Zala Márk, Garas Dezső és Törőcsik Mari. Forrás: MTI/Farkas Tamás

A búsképű lovagban, Sancho Panzát játszotta, Gyurkó rendezésében, Jordán Tamás mellett, aki a főszerepet, Don Quijotét alakította.

Zala gyermeki tisztasággal a tekintetében, csodálattal teli, hiszékeny ámulattal pillant körül a színpadon.

Sanchoja a nagyevő, iszákos, haszonleső és köpcös spanyol parasztfigurához képest, sokkal szellemibb, átfinomultabb.." - Írja a Népszabadság 1973-ban.

A fiatalon feltűnt tehetség egyébként már középiskolában, a Landler Jenő Gimnáziumban is színpadon volt, Balázsovits Lajossal együtt játszott Antigonéban, karvezetőt alakított és nagyon hamar a filmesek is megtalálták.

A Huszonötödik Színházat több nemzetközi fesztiválra is meghívták: két darabot mutatott be Helsinkiben, a Jancsó Miklós filmje alapján készült Fényes szelek című előadást, Jancsó rendezésében, és Kuan Han-Csing Tou O igaztalan halála című 13. századi kínai darabot, melyben Zala Márk Csang Lü-er szerepét játszotta.

"A Fényes szeleket Jancsó Miklós a nyelvi akadályok ellensúlyozására átdolgozta: sok új zenei anyag került a darabba, nagyobb hangsúlyt helyezett a ritmusra, a gesztusokra, a táncra, a mozgásokra. Az előadás az előcsarnokban körtánccal fejeződött be, a nézőket is bevonták a táncba. A magyar-finn barátsági hónap rendezvénysorozata után a társulat, pár héttel később a VI. belgrádi nemzetközi színházi fesztiválon is bemutatkozott.

Jancsó Miklóst akkor már ismerték Finnországban, alkotását a fesztivál fénypontjának nevezték, úgy ítélték meg, hogy az előadás végig feszült és vibráló volt, a nyelvi nehézségek ellenére utat talált a közönséghez – nemcsak azért, mert a színészek a széksorok között is játszottak,

hanem azért „mert megkövetelték a közös részvételt, hogy mintegy arcról arcra mentek, szemtől szembe néztek velünk

- foglalta össze a fellépést az Országos Színháztörténeti Intézet.

Zala Márk az előadás után megismerkedett új szerelmével, Ullával, akivel évekig tartó kapcsolat alakult ki közöttük. Magyarországra hazatérve Zolnay Pál Fotográfia című filmjének főszerepére hívta, a film nagy sikerrel mutatkozott be itthon és külföldön is. 1973. január 17-én mutatták be. A filmet szokás a magyar dokumentarizmus úttörő alkotásaként emlegetni, mert egyáltalán nem volt forgatókönyve, mivel Zolnay célja éppen az volt, hogy az egész dokumentum-helyzetekből épüljön fel. Később a rendező elmondta, Zala Márk ihlette ezt a teljesen újszerű forgatási helyzetet, aki mint hal a vízben, oly természetességgel élt a filmben. Főszereplőként Zala egy családi tragédiával szembesül, amely őt is meglepetten érte és nagyon mély hatást tett rá. Alakításáért megkapta a Filmkritikusok Díját. Az alkotást nevezték a moszkvai nemzetközi filmfesztiválra, ahol 1973. július 18-án vetítették és díjat kapott.
A nemzetközi karrier lehetőségével a színész 1973. augusztus végén Svédországba távozott, disszidált. Érzéseit, az okokat és indokokat így foglalta össze a társulatnak írt levelében:
„Mindenkitől bocsánatot kérek, akinek gondot okoztam.

Szerettem volna nyíltan eljönni hazulról néhány évre. Úgy látszik, ezt nem lehet becsületesen megoldani.

Ha jövőre megyek el, akkor ugyanaz a helyzet. Nem érzem magam bűnözőnek, csak becstelennek, de a törvény nagyon ügyesen sarokba szorítja az embert. A térdemen írok, azért ilyen csúnya, de ügyelek, hogy el lehessen olvasni. Érdekes, hogy pont ide kellett eljönnöm, hogy az Olbrychski Hamletjét megnézhessem. Tanulni akarok, beszélni néhány nyelven, be akarom járni a világot mint magyar ember, és dolgozni akarok. És ha úgy látszik, majd akkor, hogy magyar színész vagyok, és én is úgy érzem, hogy akkor teszem a legtöbbet, ha az vagyok, akkor hazamegyek, letöltöm a büntetésem, és magyar színész leszek.

Itt különben nem értik, hogy miért nem lehet otthon megbeszélni, ha el akar menni valaki, azt meg különösen nem, hogy miért adnak börtönt érte?

Igen idegesít engem, hogy annyi gond marad utánam, betegebb is vagyok mostanában, pedig nem iszom, és alig cigarettázok. Remélem, hogy minden tettemért pontosan meg fogok bűnhődni" - idézi a levelet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI), Zala Márkról megjelent írása.

(Daniel Olbrychski az egyik legnagyobb lengyel színész, Andrzej Wajda remekműveinek főszereplője, de játszott Jancsó-filmekben, sőt, Hollywoodban is.)

Zala Márk a Fotográfia című filmben Forrás: Mokép

Közel három évvel ezelőtt évvel ezelőtt, diplomáciai postán érkezett levél az OSZMI-hoz, egykori szerelmétől, Ulla Åströmtől, Zala Márk verskéziratai. Mindkét kéziratot finnül írta.

„Lehetséges élni ilyen kicsi házban. /Megharapom a fenekét, egész a térdéig. /Lehetséges élni ilyen kicsi házban./ Egyszer a tengerről beszéltem neked. Nem is tudom, ki vagy. /Tulajdonképpen szerepelek. És ha arról kérdezel, szerelmes vagyok-e, én a szerelemről fogok válaszolni..."

Barátja és egykori osztálytársa, Szacsvay László az Origónak korábban arról beszélt, hogy a korai sikerek hozzájárulhattak vesztéhez.

Talán a sikerek miatt is nagyon korán találkozott az alkohollal, és olyan emberekkel, akik nem igazán egyengették, hanem inkább kizsákmányolták... Főleg a tehetségét. Ő pedig nem tudta megtalálni ebben a dzsumbujban a maga útját...

Már a főiskola alatt hét filmben játszott köztük, Mészáros Márta, Szép leányok, ne sírjatok (1970) című munkájában és Zolnay Pál Arc (1970) című filmjében - ez volt első filmszerepe - így vált Zolnay állandó szereplőjévé.

Ha ez lett volna az egyetlen alkotás, amit létrehoz, akkor is a magyar színjátszás klasszikus alakja lenne - mondta Zolnay Pál erről a főszerepről. »Olyan érzékeny ember, hogy mindig minden rajta van az arcán, miközben színészi eszközöket alig használ.

Leginkább erdei vadra emlékezem, amikor rá emlékezem."

Hogy Arc lett a film címe, az Zala Márknak köszönhető, mert olyan mélységesen mélyből, a lelkéből nézett" - tette hozzá a rendező.

Svédországból hazatérve, a Sámán című, erősen lírai filmben, a férjet játszatta el vele. Ez volt az utolsó közös munkájuk.

Fenyő Ervin, egykori osztálytársa egy emlékműsorban a halála után tizenöt évvel így emlékezett rá:

Senki nem volt annyira váratlan dolgokra képes, mint ő szerep közben hirtelen robbant, közben iszonyú lírai volt.

Ő konstruálta magának az életében is, amitől egyszer csak valami izgalmas dolog történt. Egyébként unatkozott, ha nem unatkozott, akkor szemlélődött, de akkor is kellett neki valami közönség (...) Hagyta, hogy az élet menjen valamilyen módon, nem volt hajlandó a kérdéseket úgy feltenni, hogy arra valamiféle válasz szülessen. (...) Hihetetlenül tehetséges ember volt" - mondta el Fenyő Ervin,

A szolnoki színházban volt az utolsó társulati tagsága, 1982-től négy évig.

Depresszív alkata ekkoriban szembetűnő volt, és már fiatalon megállapították nála a paranoid skizofréniát, amelyből meggyógyult, de a hangulatváltozások újra előjöttek nála.

Skizofréniában szenvedő ember volt, de mi ennek az utolsó pillanatokig nem voltunk a tudatában, mert nem tudhattuk. Tulajdonképpen szűkszavú volt

- mondta Zolnay.

A Sámán című film forgatásáról pedig azt mondta:

Az első napokban nem jelentkeztek nála a betegség tünetei, de amikor először jelentkeztek, akkor elvittem ideggyógyászatra, de ezt ő nem bírta. (...) Egyre mélyebbre süllyedt 18-20 nap forgatás után.(...) Később egy szörnyű orvosi malőr történt, árammal megütötték tízszer és nagyon gyorsan rossz vágányra került a betegség

Féltette a stáb, de ő megnyugtatta a kollégáit, hogy le fogja küzdeni. Kitűnő humora volt, de inkább zárkózott volt és sokszor elhúzódó. Volt amikor három napig ült kalapban kabátban a szolnoki büfében és odaordított, hogy „Kérek egy kis sárgát, és egy kézigránátot!" Ami azt jelentette, hogy a dobozos sört tojás likőrrel itta.Többször került alkoholelvonó kúrára. Szolnokon olyan esetre is emlékeznek, hogy négy taxit hívott egyszerre, hogy ne unatkozzanak a taxisok, amíg rá várnak.

Zala Márk, Az elveszett levél, Szolnoki Szigligeti Színház Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház

Verseit egy ideig barátai őrizték, majd kiadták:

A szerelemben a nyugalom a szép, nem az őrület. Megkérem az őrülteket, nyugodtabban szeressenek

- írta.
A Sámán után Zala Márk még jó pár filmben játszott, ilyen volt a Hatásvadászok, a Délibábok országa, a Valaki figyel és végül az Idő van!. Ez volt az utolsó filmje, Gothár Péter kevéssé sikerült rendezésében. A filmben egyébként játszott Ruttkai Éva és Cseh Tamás is. Nagyon készült a forgatásra, rendszeresen úszott, hogy lefogyjon, újra formába hozza magát. A film bemutatóját Zala Márk nem élte már meg, sőt, az utómunkákat sem.

Rejtélyes módon, 1985. májusban halt meg, és bár az terjedt el, hogy öngyilkos lett, de családtagjai és közeli ismerősei állították, hogy kizárt dolog az, hogy a színész megölte volna saját magát.

"Mint mindenki, ő is nagyon vágyott a szeretetre, még ha ezt időnként leplezte is - mondta egykori barátja, Jordán Tamás korábbi műsorban:

Amikor ő érezte, hogy olyan közegben van, ahol szeretik, és nincsen kitéve váratlan támadásnak, vagy agressziónak, és elengedheti magát, akkor Márk borzasztó szeretetreméltó ember volt és lehetett érezni, hogy otthon van és jól érzi magát.

Végtelen szomorúsággal hallottam a hírt... Igaz, hogy a Zala Márk öngyilkos lett?! Ha valaki szerette az életet és szerette a levegőt és a sikert...! És ő tudta, hogy kicsoda! Egy ilyen ember nem öngyilkos!

- mondta rendezője Zolnay Pál.

Ha egy kommunista diktatúrában egy egyébként pszichés problémákkal megvert ember 6 éves korában, öngyilkosságra utaló körülmények között meghal, mindenki elfogadja, hogy öngyilkosságról van, volt szó. De több családtagja úgy gondolta, ahogy írtuk, hogy Zala Márk nem ölte meg magát. Valahogy másként halt meg.

Rejtélyes halálának minden egyes részlete közel negyven év óta sem derült ki.