Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Tizennyolc éves korától volt a Rock Színház tagja, zenés színészként végzett a főiskolán Prókai Annamária, de rövid pályafutása alatt sokat küzdött azért, hogy ebből a skatulyából kikerüljön, és prózai színészként is elfogadják. A nagyon fiatalon betegségben meghalt színésznő két évvel a halála előtt is azt mondta, sokan nem tartják igazán színésznek. Utolsó társulatánál, a Székely Gábor vezette Új Színházban érezte magát a legjobban, szerepről szerepre fejlődött, megbecsülték a pályán. Nem fogadta jól, hogy később új vezetőt neveztek ki Demszky Gáborék, így aztán otthagyta a társulatot.
Magáról azt mondta, kicsit habókosnak tarthatják egyesek, mert
infantilis maradt, szeret röhögni.
Vannak mélypontjai, időnként „alászáll a depresszióba", de ebben nem marad, hamar talál olyat, ami örömet okoz neki. Ismerősei, barátai úgy emlékeznek rá, mint sokirányú tehetségre, aki vibráló, kedves és bájos személyiségével nagyon megnyerő tudott lenni. Döbbenetes volt mindenki számára, hogy az energikus, sugárzó fiatal nő halálosan beteg lett.
Prókai Annamária művészcsaládban született, édesapja Prókai István színész, színházigazgató volt. Remek mozgása és zenei érzéke miatt nagyon korán kezdett el táncolni, tízéves korától a Balettintézet növendéke volt, majd az Artistaképzőbe került. Érettségi után a Rock Színházhoz szerződött, számos szerepe közül
kiemelkedik a Farkasok című előadásból a Lány, amiért a helsinki tévéfesztivál legjobb női alakításának díját kapta meg; New Yorkba is eljutott a darabbal, itt Ezüst Rózsa díjat kapott.
Nagy Feróval két darabban is játszottak együtt a Hairben, itt Feró Bergert alakította. Később Prókai Annamária Guildenstern szerepében is látható volt, a Nagy Feró által szerzett rockmusicalben, a Hamletben.
„Nagyon megkedveltem Ancsát, akkoriban ismerkedtünk össze, hihetetlen őszinte és tehetséges művésznő volt, jó barátok voltunk. Hihetetlen szexualitás volt benne, és ő ezt nagyon természetesen kezelte. Sajnálom, hogy nem voltam mellette, hogy néhány biztató szót mondtam volna neki, amikor a betegségéről tudomást szereztem.
Nagy karrier állhatott volna előtte, tehetséges nő volt, de a Jóisten így döntött"
- mondta a Kossuth-díjas énekes, dalszerző.
Sokat várt annak idején a főiskolára jelentkezéssel, betegesen félt a kudarctól. Egy interjúban azt mondta, nem túl sokat tanult a Színművészetin, leginkább arra koncentrált, hogy az ízlését ne rontsák el.
Első társulatában kis szerepeket kapott, Prókai pedig ahol nem érezte igazán jól magát, onnan elment. Távozásakor a Vígszínház igazgatója, Marton László azt mondta neki:
Úgyis bárénekes leszel,
de meg kell hagyni, kezdetben sem biztatta túl nagy reményekkel a művészt.
Később erről így beszélt a színésznő:
Főiskolásként a Vígszínházban gyakoroltam, le is szerződtettek, de ott is asztalt borítottam. Méghozzá szeptemberben mondtam fel.
Kétségtelen, nem is ígértek nekem semmit, azt viszont betartották. Én viszont megőrültem a pármondatos szerepektől" - nyilatkozott.
A Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, de megfelelő szerepek hiányában ott sem érezte jól magát, felmondott.
Nem fogadtak be, aminek talán én is oka lehettem.
Itt játszotta egyebek mellett Rosettát a Leonce és Lénában, Eszenyi Enikő rendezésében, Kaszás Attila mellett. "A felütés keltette várakozás a nézőben Rosetta (Prókai Annamária) ördögi (és igen hatásos) megtáncoltatásával igazolódik..." - éppen csak említi a kritika.
A cikk folytatódik, lapozzon!
