Oszvald Marika hetvenedik születésnapját ünnepli

Tudok örülni, azt hiszem, ez is egy adottság, amit gyermekkoromból megőriztem, az életet pedig szenvedélyesen szeretem. Azt hiszem, önazonos vagyok, a civil életben is nagyjából olyan, mint a színpadon – mondta az Origónak korábban egy videóbeszélgetésben Oszvald Marika, Kossuth-díjas operett-énekesnő. A művész, aki a teljes operettirodalom lényegesebb szubrettszerepeit eljátszotta, ma ünnepli hetvenedik születésnapját.

"Apám - Oszvald Gyula operaénekes - megtanított arra, hogy minden lépésnek következménye van a szakmában, ezért

én arra koncentráltam, hogy csakis a színpadi munka határozza meg, hogy hogyan értékelnek

– mondta az Origónak Oszvald Marika, akit hetvenedik születésnapja alkalmából kerestünk meg.

A Kossuth-díjas művész hozzátette: soha nem rivalizált pályatársaival, bár alkatilag is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen nem tudták senkivel összehasonlítani. „Mégis, az úgynevezett riválisaimmal soha nem vettem fel a kesztyűt, csakis arra törekedtem, hogy amit a színpadon csinálok, az hasson a nézőkre.

Fontos tudni, hogy ebben a szakmában mi szolgálunk, nem azt játsszuk el, amit mi szeretnénk, hanem egy nagy egység részei vagyunk.

Ezért is alapszabály, hogy sohasem szabad megsértődni – fogalmazott az operett-énekesnő.

Oszvald Gyula Szu Csong herceg és Petress Zsuzsa Lisa szerepében Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettjében a Fővárosi Operettszínházban. A darabot 1962. november 21-én mutatták be Seregi László rendezésében. MTI Fotó: Keleti Éva Forrás: MTI/Keleti Éva

Az Origónak korábban adott nagyinterjúban részletesen beszélt indulásáról; arról, hogy elsőre nem vették fel a főiskolára, noha nagyon tehetségesnek tartották.

„Színpadra született eleven tehetség"

„Ádám Ottó azt mondta az apukámnak: olyan tehetséges vagyok, hogy majd színházat lehet rám építeni. Hozzátette: ám egyelőre nagyon éretlen. Akkor édesapám elküldött kóristának-statisztának a szegedi színházhoz, amelyet Lendvai Ferenc igazgatott. A színészházban laktam, állandóan bent lógtam a színházban, amelynek három tagozata volt: prózai, tánc és zenés. Nagy iskola volt, de nem csak a színház: meg kellett tanulnom beosztani a fillérnyi kis keresetemet, meg kellett tanulnom az önállóságot. Az évad végén megkaptam A nem élhetek muzsikaszó nélkülben Birike szerepét, amit hályogkovácsként igyekeztem megoldani. A következő évben aztán bekerültem a Színművészeti Főiskola operett-musical tanszakára"- emlékezett vissza a művész.

Forrás: MTI/Farkas Tamás

"Mindjárt megkaptam a kis szobalány szerepét a Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban, volt egy duettünk Lehoczky Zsuzsival. Megjelent a rólam szóló első kritika.

Repdestem, mert azt írták: „Színpadra született eleven tehetség."

Második évben pedig megkaptam A mosoly országában Szu Csong testvére, Mi szerepét, úgy, hogy apukám játszotta Szu Csongot.

Töretlenül sikeres pálya

Kezdetben kisebb feladataim voltak. Nem kapattak el, nem sztároltak, ugyanakkor élveztem a játék örömét. Akkoriban még kislányos is voltam, sokan voltak előttem a nagyok. Igyekeztem a legjobbat nyújtani, miközben vártam türelemmel a soromra. Aztán kezdtek érkezni a főszerepek is. Örültem a változásnak, de még akkor is úgy éreztem, hogy előadásról előadásra bizonyítanom kell.

Az jelentett egy nagy váltást, amikor először mentem ki a színházzal a vasfüggöny túloldalára. Münchenben játszottunk több mint félszáz előadást egy nyáron. Mindenkit szépen tapsoltak, de miattam szinte a házat szétverték.

Arra azért a még mindig előttem lévő nagyok is felkapták a fejüket.

Forrás: Origo

Miután hazajöttünk, elterjedt, hogy milyen ünneplést kaptam a német közönségtől, amely sosem látott addig.

Kezdtek más szemmel nézni, nagyobb lett a respektem. Mondhatni: mellbe vágta a dolog a dolgozókat. Új korszak kezdődött – szép korszak –, ami eltartott ötvenéves koromig.

A Verebes István rendezte Mágnás Miskát Oszvald Marika mint a másodvirágzását emlegeti.

Óriási siker lett, elsősorban már komikából oldottam meg a szerepet, de alapjában még szubrettes volt a karakter. Több mint tíz évig játszottam, hatvanhárom éves koromig.

Volt közben más siker is, például a Mária főhadnagy, a Csókos asszony. Az volt a szubrettségem végső lecsengése. Utána jöttek az öreglányok a Sybilben, a Marica grófnőben, a János vitézben, meg Oszi Boszi, a repülő nagyanyó, amit nekem találtak ki. Ezeket is szeretem, ezt a váltást sem érzem törésnek.

"Nem minden szubrett tud váltani"

"A próza sem más, mint az operett, csak nem kell benne énekelni, táncolni. Ez utóbbiakat idősödve már nem is kívánja az ember. Végül meg is talált a próza"- mesélte a művész.

2015-ben mutatták be a Sirályt, amelyben Arkagyinát játszotta, később jött az Oscar Wilde-tól a Bunbury, a Karinthy Színpadon.

Arkagyina szerepében a Sirályban Forrás: Mészáros Csaba

Ezek az életemben adományok, nem minden operettes vagy szubrett tud váltani.

Nálam ez is olyan magától értetődő dolog volt- mondta nyáron egy videóbeszélgetésben az Origónak. Mint az a váltás, amikor rádöbbentem, hogy a kis Lizát már nem kéne játszanom ötvenéves koromban.

Azután kaptam olyan szerepeket, amikben még olyan fokon meg tudtam nyilvánulni, amilyen adottságaim voltak. Mert ez egy technikai műfaj, az éneklés, a tánc és a játék hármas egysége. Rám írtak szerepeket. Vártam, hogy a sorsom valamit még hoz.

Most meg már nagyon jól esik, hogy nem kell határhangokat énekelni, így hetven felé artisztikus dolgokat csinálni.

Én mindig úgy vagyok vele, hogy amit a sorsom ad, azzal a lehetőséggel szívesen élek."

Kossuth-díj: "Olyan euforikus élmény volt, hogy szinte repültem"

A Kossuth-díjat 2015-ben kapta meg, az Origónak felidézte a pillanatot, amikor értesült az elismerésről.

Hidegrázás fogott el..

Amikor átvette, megköszönték a reakcióját, mert úgy senki nem vette még át ezt az elismerést, mint Oszvald Marika.

Oszvald Marika 2015-ben kapott Kossuth-díjat Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

„Olyan euforikus élmény volt hogy szinte repültem.

Én tudok örülni, ez is egy adottság. Emlékszem, gyerekként is, ha valamit kaptam, nagyon boldog voltam.

Egyébként eléggé önazonos vagyok: az életben is olyan, mint a színpadon. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy valaki operetténekesként az életben is vidám legyen."

Újra a Hegedűs a háztetőnben

Az Operettszínházban nyáron mutatták be a Hegedűs a háztetőnt nagy sikerrel, amelyben a házasságközvetítő Jente szerepét játssza. A Bozsik Yvette rendezte darabot ezen a héten kétszer játsszák. A művész évtizedekkel ezelőtt Vámos László legendás rendezésében is szerepelt, Bessenyei Ferenc főszereplése mellett: akkor Hódelt, majd Bjelkét alakította.

Élénken él bennem az előadás Bessenyeivel. A Bozsik Yvette rendezte darab után pedig nem volt hiányérzetem.

Oszvald Marika és Szulák Andrea a Hegedűs a háztetőn című darabban, az Operettszínházban Forrás: Operettszínház

Nagyobb siker után újrajátszott darabról szoktuk mi színészek azt mondani, hogy: ez most nem lett olyan.. De ez, olyan!

Csodálatos előadás született.

A művésznő most az Öreglányok bemutatójára készül, amelyet a RaM Színházban mutatnak be május 7-én. A kortárs magyar darabban négy hetvenes nő találkozik, más-más kulturális gyökerekkel, és találkozásuk alatt mindent elfelejtenek, amit addig tabuként éltek meg, mindent kiadnak egymásnak, amit korábban szégyelltek volna bevallani.

Oszvald Marikát számtalan kiemelkedő szerepe között láthattuk:

Marcsaként a Mágnás Miskában, Juliette-ként a Luxemburg grófjában, Olgaként a Víg özvegyben, Mirabellaként A cigánybáróban, Belotte-ként a Madame Pompadourban, Adél szerepében A denevérben, Lizaként a Marica grófnőben, Stéziként a Csárdáskirálynőben vagy Iluska szerepében a János vitézben.