Az Elk*rtuk egyik szereplőjét már 2006 előtt is megpróbálta eltaposni a Gyurcsány-kormány

Egy tüntetőt földre tepernek a rohamrendőrök az Alkotmány utcában, 2006. október 23.
Vágólapra másolva!
Bokor Barna, az Elk.rtuk egyik főszereplője szerint a film remek lehetőséget biztosíthatna a párbeszédre, de a politikai előítéletek megakadályozzák mindezt. A marosvásárhelyi színész a mai napig nem felejti, amikor 2004-ben megjelentek az utcákon a csupa nagybetűvel szedett vörös "NEM" feliratú óriásplakátok a kettős állampolgárságról szóló népszavazással kapcsolatban. A 2006-os eseményeket feldolgozó Gyurcsány-film október 21-én kerül a mozikba, a plakátja a héten debütált.
Vágólapra másolva!

Miként élte meg a 2006-os eseményeket?

Akkoriban már hazaköltöztem, és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának tagja lettem, így az akkori események, történések lassabban és kisebb dózisban jutottak el hozzám, főként a tévén keresztül. Előtte viszont két éven keresztül Magyarországon éltem, és emlékszem, hogy hatással volt rám az akkori politikai helyzet.

Gondolom, a kettős állampolgárságról zajlott közéleti viták is ezt a rossz érzést táplálták...

A mai napig emlékszem a hatalmas, csupa nagybetűvel szedett vörös "NEM" feliratú óriásplakátokra. Azt hiszem, hogy nemzeti kérdésekből nem lenne szabad aktuálpolitikát gyártani, miként a kulturális és a színházi életből sem. Magyarországon úgy tűnik, mintha minden egyes téma túl vagy alul lenne kezelve.

Bokor Barna: „Egy aktuálpolitikán túlmutató dráma születhet" Fotó: Koncz Márton - Origo

Erdélyben is érezhető az a politikai kettéosztottság, mint Magyarországon?

Sokáig nem volt jellemző, de mára hozzánk is kezd átszűrődni ez a megosztottság. Nem olyan mértékben, mint Magyarországon – ahol számomra érthetetlen módon egykori kollégák sem köszönnek egymásnak az eltérő nézeteik, hiedelmeik miatt –, mi még le tudunk ülni egy sör mellé, hogy kulturáltan ütköztessük a véleményünket, de már egyre jobban érezhetőek a politika által gerjesztett indulatok. A magam részéről mindig azt szoktam mondani, hogy van egy jobbos és egy balos cipőm, így tudok egyenesen járni. De leginkább mezítláb. És nem utasítok el senkit pusztán azért, mert másként gondolkodik. Azonban sokszor tapasztalom azt, hogy erre nem mindenki képes.

Mi volt az első gondolata, amikor olvasta a forgatókönyvet?

Rögtön sejtettem, hogy sokan rendkívül előítéletesen viszonyulnak majd a témához, és látatlanban elítélik majd a filmet, viszont azt is tudtam, hogy ha pontosan követjük a forgatókönyvet és kellő szakmai alázattal viszonyulunk a történethez, akkor nem egy egyoldalú állásfoglalás, hanem egy aktuálpolitikán túlmutató dráma születhet.

Bokor Barna az Elk.rtuk című filmben Forrás: Megafilm

Ön számára mi a legfőbb mondanivalója a történetnek?

A mindenkori hatalom természetéről szól a történet, fókuszban egy lány kiszolgáltatottságáról, harcáról hatalomittas férfiakkal, miközben messzire sodródik párjától a hatalmi játszmáknak köszönhetően. Nem megmondani, kinyilatkoztatni akar a történet, sokkal inkább kérdezni. És mindenki magának levonja majd a mondanivalót, következtetéseket, válaszokat, vagy tesz fel újabb kérdéseket.

Kit alakít a filmben?

Egy politikai elemzőcég vezetőjét, aki lényegében a nagypolitika közelében tevékenykedik tanácsadóként. Felső státusza van, de fölötte is vannak. Lenézi és kihasználja a politikusokat, mint ahogyan ők is használják őt. Egyfajta win-win szituációnak tűnik, viszont annak ellenére, hogy komoly egzisztenciát épített ki, cserébe eladta a lelkét a hatalomnak, folyamatosan ki van szolgáltatva a politikai tényezők elvárásainak, hiszen elég egy rossz lépés, és másnap megszűnhet a cége. Egyszerre a rendszer haszonélvezője és annak áldozata.

Bokor Barna: „Elképzelhető, hogy kiírtam magam a színésztársadalomból?" Fotó: Koncz Márton - Origo

Miként készült fel a szerepre?

Próbáltam azonosulni. Nyilván a rendelkezésemre álló információkat felhasználtam. Sokat kérdeztem a szerzőtől, illetve beszélgettem a rendezővel. Megpróbáltam megkeresni azt az érző lényt, aki vasfegyelmet gyakorol, jéghidegnek mutatja magát, csak hogy megőrizze a pozícióját. Közben meg folyamatosan prostituálódik és elembertelenedik a hatalmi gépezetben.

Ön szerint a baloldali szavazók miként fogadják majd a filmet?

Tartok tőle, hogy eleve elutasítják, és meg sem nézik. Mindenki izolálva éli az életét a saját buborékában, noha ez a film jó alkalmat nyújthatna a párbeszédre. Annyi 2006 van, ahányan emlékezünk rá, de ahelyett, hogy közösen gondolkodnák, integrálnánk, megpróbálnánk feldolgozni, folyamatosan az egyre szélsőségesedő politikai acsarkodás zajlik. Bértrollok és primitív kommenthuszárok csatája. És sajnos nem vesszük észre, hogy a sárdobálás közepette magunk is sárosak leszünk.

Önt bántaná, ha kizárólag politikai alapon ítélnék meg a játékát?

Letettem arról, hogy objektívan értékeljék a filmet. Elképzelhető, hogy bizonyos kritikákat már megírtak. Lehet, hogy nem véletlenül nem készülnek Magyarországon politikai témájú alkotások: túlságosan kicsi ez az ország, és túlságosan kettéosztott ahhoz, hogy egy producer meg merje kockáztatni azt, hogy már a bemutató előtt megfeleződik a potenciális nézők száma. Ezért is rendhagyó vállalkozás az Elk.rtuk, és bízom abban, hogy nemzetközi forgalmazásban is megtalálja majd azt a közönséget, amelyik képes meglátni a történet univerzális mondanivalóját.

Bokor Barna és Bánovits Vivianne az Elk.rtuk című filmben Forrás: Megafilm

És a szakmán belül milyen reakciókra számít?

Negyven évet vártam, hogy kamera elé álljak. És most egy év leforgása alatt leforgattam életem első és utolsó filmjét? Elképzelhető, hogy kiírtam magam a színésztársadalomból? Kellemesen meglepődnék, ha a szakmában a filmet nem a prekoncepciók alapján, hanem egy izgalmas produkcióként kezelnék. Ez esetben vesszőt tennék, és nem pontot a filmes pályám végére.

El tudná képzelni, hogy Budapestre költözzön, és itt folytassa a karrierjét?

Szívesen jövök vendégként. Hosszabb időre nehezen szakadok el, túl sok magánéleti és szakmai szál tart engem Erdélyben.