Meghalt Itamár Jáoz-Keszt izraeli költő, a magyar költészet fordítója

Életének 87. évében csütörtökön meghalt Itamár Jáoz-Keszt magyarországi születésű izraeli költő, a magyar költészet egyik legnagyobb idegen nyelvű antológiájának fordítója.

86 éves korában meghalt a magyar költészet egyik legnagyobb idegen nyelvű antológiájának fordítója, Itamár Jáoz-Keszt magyarországi születésű izraeli költő. Itamár Jáoz-Keszt 1934-ben született Szarvason Keszt Péter néven. Családjával 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. 1951-ben kivándorolt Izraelbe, ahol irodalmat, bibliatudományt és hébert tanult a Tel Aviv-i Egyetemen, majd az Eked kiadót vezette, és az azonos című folyóiratot szerkesztette. Költészetén kívül számos prózakötetet, köztük egy önéletrajzi ihletésű trilógiát adott közre. Itamár Jáoz-Keszt egész életében fontos volt anyanyelve, még ha héberül folytatta is később irodalmi tevékenységét.

Számos kisebb publikáció (köztük egy Radnóti-válogatás, majd A magyarországi zsidó költészet antológiája) után kezdett hozzá a Cvi Haplaot (Csodaszarvas) antológiához, amely Jáoz-Keszt által válogatott, fordított, az Ekednél megjelentetett kétnyelvű (magyar-héber) gyűjteménye a magyar költészetnek Balassi Bálinttól Nemes Nagy Ágnesig. Az első kötet A magyar költészet kincsesháza, a második, Illyés Gyulától Csoóri Sándoron át Kántor Péterig a Mai magyar költők antológiája, a harmadik, a Szól a kakas már-tól Székely Magdáig és az izraeli magyar nyelvű költőkig a Zsidó sors a magyar költészetben címet viseli.

„Ilyen teljességű válogatás nemigen látott másutt napvilágot a magyar költészetből. Anyanyelve, bár érzelmileg eltávolodott Magyarországról, visszakívánkozott a feledésből, és ő a lehető legkreatívabb módon igyekezett használni tudását.

Ha már magyarul írni nem tudott, és nem akart, választott nyelvére ültette át a magyar költészet színe-javát".

Kölcsey Himnusza héberül is a megszólalásig követi a magyar hangsúlyt, s a héberbe átszivárgó magyar kifejezések a felejtésre való képtelenség jelképei” – méltatta fordítói életművét Szántó T. Gábor a Szombat.org-on. Itamár Jáoz-Keszt

a magyar irodalomhoz, azon belül is a költészethez kötődött,

és sok pályatársat tudhatott barátai között. Például Székely Magdát és Mezei Andrást, Gergely Ágnest vagy Turczi Istvánt. Fordításainak keletkezése idején, a '80-as, '90-es években gyakran járt haza Magyarországra, verseskötetei is megjelentek, kitüntetéssel is elismerték munkáját. A '80-as években vallásos fordulaton ment át, és a hagyomány elemei, a vallásos önreflexió költészetében is jelentős szerepet kapott. A tesuvá, a visszatérés, az Istenhez való kapcsolódás és ragaszkodás, az Istennel való viaskodás témái gazdagították költészetét, és más versei mellett ezek is hozzáférhetővé váltak magyarul azon költőtársai fordításában, akiket maga is fordított. Itamár Jáoz-Keszt a 20. századi magyar költők újhéber nyelvű fordításaiért 2012-ben megkapta a Magyar PEN Club által alapított Janus Pannonius műfordítói díjat.