Március 6-án tartják a Pannon Filharmonikusok Müpában adott sorozatának negyedik hangversenyét. Különböző zenei csemegékkel készülnek a közönségnek. Ilyen lesz Lili Boulanger, aki a századforduló Párizsában élt, és a huszadik század hajnalán
nem kisebb dologra vállalkozott,
minthogy női zeneszerzőként vonuljon be a zenetörténetbe. Tőle egy pezsgő világot megidézve a Tavaszi reggel című darab lesz hallható, majd Kelemen Barnabás adja elő Jean Sibelius sötét tónusú, szenvedélyes és romantikus hegedűversenyét. Végül a hatalmas zenekari apparátust felvonultató művet, Gustav Holst A bolygók című alkotását kelti életre a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterük, Bogányi Tibor irányításával.
Sibelius hegedűversenye a szerző életművének csúcsa, mely Brahms, Csajkovszkij, Bartók vagy Beethoven szintjére emelte fel a zeneszerzőt. A szólista, Kelemen Barnabás azt mondta a hegedűversenyről, „én a Holdat tudom társítani ehhez a zeneműhöz. Eszembe jut ennek kapcsán, hogy jártam olyan helyeken is Finnországban, ahová még a legtöbb finn sem jutott el. Amíg elérünk északi irányban Norvégiáig, a tundrának van egy olyan része, ahol eltűnnek a fenyők és csak zuzmót lát az ember. Nyár közepén befagynak a tavak, és éjszaka világos van. Júniustól szeptemberig tart ez az időszak, utána pedig éjjel-nappal nagyon sötét van.
Képzeljük el, hogy élőlények élnek olyan helyeken, ahol esetleg csak három órán keresztül van naponta világos.
Persze mindenhez hozzá tudunk szokni, és aki oda születik, annak ez a természetes. Ugyanakkor ez egy csillagászati esemény a Földön, és ennek a megfoghatatlan hangulatát adja vissza Sibelius műve. Holdbéli táj ez, amiről most beszélgetünk. Mindeközben a Hegedűverseny helyenként spanyolos és tüzes, a legszenvedélyesebb zenék közé tartozó pillanatok is fellelhetőek benne.”
A szünetet követően a zenén keresztül a naprendszerben tehet utazást a Müpa közönsége Gustav Holst A bolygók című, hatalmas zenekari apparátust felvonultató alkotását hallgatva. A mű – melynek tételei az addig ismert bolygókról nevezte el –, sokat merített az antik görög istenek karakteréből, akiknek neveit az égitestek megörökölték. A bolygók között nem kapott helyet a Föld, hiszen bemutatása túltett volna egy szimfónián is.