Ákos: 2021-ben szeretnénk minden elmaradt bulit bepótolni

Kovács Ákos, Ákos koncert, Idősziget, 2019.12.14., Papp László Sportaréna
Vágólapra másolva!
Ákos zenekara maximális erőbedobással játszotta el Raktárkoncertjét. Ákos azt kérte zenésztársaitól, hogy éppen olyan örömmel és lendülettel játsszanak a közönség nélküli bulin, mint legutóbb, amikor 13 ezer ember előtt koncertezhettek. 
Vágólapra másolva!

Ákos és zenekara is fellépett a Raktárkoncert-sorozatban, és a Ripost stábjának még a koncert előtt elmondta, hogy „furcsa lesz közönség nélkül zenélni, de mivel szenvedélyünk, amit csinálunk, arra kértem a zenekart, hogy ez az érzés látszódjon rajtunk. Szeretjük ezeket a dalokat, és a közönséget is. Rájuk kell gondolnunk. A Raktárkoncert gerincét a tavaly megjelent album dalai adják, de természetesen játszunk korábbi slágereket is.”

A komoly koncertsorozat nélküli nyárról azt mondta, „harminckét év alatt alig fordult elő, hogy ne koncerteztük volna végig a nyarat, de természetesen találtam magamnak elfoglaltságot. Feltöltöttünk a csatornánkra tizenegy korábbi koncertfilmet, ami nem történt volna meg, ha nincs ez a különös helyzet. De nem készültek volna el a karanténnaplók sem, ebből szintén tizenegy izgalmas adás született, házi muzsikálással, novellafelolvasással, verses, ünnepi műsorokkal. Nincs okom panaszra, volt munka bőven, és alig várom, hogy újra közönség előtt játszhassunk. Ennél már csak jobb jöhet! 2021-ben szeretnénk minden elmaradt bulit bepótolni, és bízunk benne, hogy erre a körülmények is alkalmasak lesznek.”

A tavaszi karanténról azt mondta, „a mi családunknak jót tett a karantén. Szorosabbra fontuk a kötelékeket. Különböző életkorúak a gyerekek; a legkisebb tízéves, a legidősebb huszonkettő. Őket összeterelni nem könnyű. A fiamat, aki egyetemista, hazahívtam az albérletéből, hogy ebben a különös helyzetben legyünk mindannyian együtt. A feleségem eszméletlen jókat főzött, izgalmas beszélgetéseket folytattunk.

A nagylányom az érettségijére készült az első hullám idején. Érdekes élmény volt úgy bekopogni a tizenöt éves Kata szobájába, hogy a következő választ kaptam: Apa, most ne zavarj, tornaórám van... Volt ugyan némi harctéri idegesség, hiszen a srácok egy idő után már mentek volna bulizni, vagy csak szimplán találkozni a haverjaikkal, de azért túl lehetett élni.”