Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kazimir Károly igazgatása idején Dajka Margit sok időt tölt a konyhában. Szenvedélyesen főz. Ki is kerekedik, nem bánja. Férjének gondos felesége. Olykor próbáról is elsiet - mondhat bárki bármit -, hogy megterítsen az urának. Vagy azért, mert Árpád ablakot pucol aznap, s asszonyának legalább a létrát muszáj tartania, még úgy is, ha Árpád nem is kérte.
Érzi az ember, mi a dolga.
1963-ban a Jókai Színházat – a Petőfi Színház akkor már nem tartozik a direkció alá - átnevezik Tháliának. Abban az évben Dajka Margit Egri István rendezésében játssza el Csuri mamát a Tersánszky Józsi Jenő művén alapuló Kakukk Marci szerencséje című darabban. Gyárfás Miklós írja róla a Népszabadságban:
Az előadás kincse, utolérhetetlen clownja: Dajka Margit. Ez a nagy színésznő, akinek tehetségére külön színházat lehetne alapítani, most kedvére kikomédiázhatja magát.
Kazimir Károly igazgatása alatt Dajka Margit az 1968-as nyugdíjba vonulásáig jó néhány karakterszerepet eljátszik még.
Nem azok adnak formát a teátrumnak.
Dajka Margit akkori szerepei közül illik említeni a Tóték Mariskáját, amelyben egyszerre volt riadt és harcos anya. Mindamellett leginkább untermannja az ősbemutatóval színháztörténelmet író férfiembernek. A szerző Örkény Istvánnak, a rendező Kazimir Károlynak és az őrnagyot alakító Latinovits Zoltánnak.
Az eposzok „világszínházában" egyébként ritkán kerül színre ilyen kortárs mű.
Példa még rá Fejes Endre Rozsdatemetője, amelyben Seresné szerepével egy újabb riadt asszonyt bíznak Dajka Margitra. Dajka Margit akkoriban nyilatkozza:
kezdi már önmagát is megutálni a folyvást szűkölő, vagy éppen rigolyás, kiállhatatlan öregasszony szerepek miatt.
Komédiára vágyik, teszi közhírré a sajtóban.
Megszólalása visszhangtalan marad.
A színésznő korábban sosem kért szerepet, de 1968 tavaszán megpendíti Kazimir Károlynak: a következő évadban eljátszaná Jean Giraudoux Párizs bolondja című művében Aurélie szerepét. Direktora azt feleli: ő nem kedveli a darabot, de azért lehet róla szó.
Dajka Margit egész nyáron a szerepre készül, megtanulja a szöveget, a jelmezeket is kigondolja. Évad elején tudja meg: a darabot a József Attila Színház viszi színre Gobbi Hildával. Az akkori szabályok szerint két pesti színház nem játszhatja a művet.
Dajka Margit úgy érzi: becsapták.
Bejelenti, hogy nyugdíjba megy. Direktora utóbb többször is próbálja legalább vendégként visszahívni, nem játszik többé a Thália Színházban. Dajka Margit társulati korszakának lezárásaként érdemes lejegyezni néhány idézetet Kazimir Károly gondolataiból, amelyeket a Dajka Margit kapcsán készült interjúban fogalmazott meg Bogyay Katalin Dajka című kötetében.
A Thália akkor még nagyon avantgárd színháznak számított. Nos, Dajka és az avantgárd. Nehéz összeegyeztetni.
Másutt:
Vannak színészek, akik médiumok, hagyják magukat megformálni a rendező által. Dajka nem ilyen volt. Vele minden alkalommal ütközni kellett. Ott kezdődött a dolog, hogy meg kellett magyarázni, miért azt a darabot játsszuk, miért az a szereposztás, ő miért az adott szerepet játssza.
Dajkára vonatkozó tőmondat a direktortól:
Tartottam tőle.
Kazimir Károly arról is véleményt fogalmazott, hogy vajon befutotta-e Dajka Margit azt a pályát, amihez a sorstól tehetséget kapott:
"Rosszabbul is járhatott volna! Bizonyos sztárok eltűntek a süllyesztőben vagy elhagyták az országot, és nem lett belőlük senki. A magyar viszonyokhoz képest a Dajka a Dajka maradt és lett, Kossuth-díjat és több állami elismerést kapott. Népszerűsége nem ismert határokat.
Az 1945-ig kizárólag szerepszerződéseket vállaló Dajka Margit 1968-as nyugdíjba vonulása után,
a több évtizedes társulati köteléktől megszabadulva szárnyalni kezd.
Elsősorban is televíziós, illetve mozifilmekben.
Dajka Margit 1945 és 1968 között – vagyis huszonhárom év alatt – 19 televíziós és mozifilmben szerepel. Vannak köztük olyan legendás alkotások, mint a már említett Liliomfi, vagy az Égre nyíló ablakok. Azonban a színésznő legmeghatározóbb mozgóképes megmutatkozásai az 1968-tól 1985-ig tartó időszakra esnek. Tizenhét év alatt abszolvál 30 televíziós és filmes feladatot. Társulatmentesen persze egyeztetni is könnyebb. Nyugdíjas korában felpergett tévés, mozis jelenlétéhez persze az is hozzájárulhat , hogy
nyugdíjazásának évében nyeri el a kritikusok legjobb epizódszereplőnek odaítélt díját
Zolnay Pál Hogy szaladnak a fák című filmjében, illetve Keleti Márton Változó felhőzet című alkotásában nyújtott alakításaiért.
Dajka Margit filmes másodvirágzásához olyan művek köthetőek, mint a Huszárik Zoltán jegyezte, Latinovits Zoltán főszereplésével készült remekmű, a Szinbád; az ugyancsak Huszárik rendezte Csontváry, vagy Makk Károly Oscar-díjra jelölt filmje, a Macskajáték, valamint a Gaál István rendezte Legato, továbbá a Sándor Pál által filmre vitt Herkulesfürdői emlék.
A Szindbád forgatása alatt Dajka Margit szelídíti meg Latinovitsot, akiről az első forgatási szakasz után Huszárik Zoltán azt gondolja: tévedés volt a kezelhetetlen színészre osztania a szerepet.
Ám miután Dajka Margit bekapcsolódik a munkába, abbamaradnak az olykor tettlegességig fokozódó, Latinovits által gerjesztett feszültségek. Latinovits Zoltán Dajka közelségében megnyugszik. Jó étvággyal fogyasztja a filmben elé szervírozott étkeket, amelyek kivétel nélkül Dajka Margit konyhaművészetének remekei. A Szindbádban végül különös szépségében teljesedik ki az a fajta filmes nyelven fogalmazott költői realizmus, amelyhez hasonlót Dajka Margit már a Szerelmi láz kapcsán álmodott meg - még a háború előtti időkben.
Ami Dajka Margit béketeremtő, feszültségoldó képességét illeti, arról a Lagato rendezője, Gaál István fogalmaz poétikusan egy interjúban:
Csodakotlós volt, mindenekfölött ember. S a létezés olyan szintjén volt jelen, mit egy Henry Moor-szobor. Körbe lehetett járni.
Gaál István, akit Huszárikhoz, Latinovitshoz hasonlóan Dajka Margit mindig „kisfiamnak" szólított, egyebekről is beszélt a színésznő különleges képességei kapcsán:
Rikkancsként a kisváros minden lakóját ismerte, s az embertípusok markánsan rajzolódtak ki előtte. Pillanatok alatt elraktározta azt is, ki hogyan bánt vele. Ezt a múltat mindig magában hordta, s egy szempillantás alatt gyúrta meg tapasztalataiból az új figurákat, és úgy pattintotta ki az addig ismeretlen arcot, hogy mindenkit lenyűgözött. Ami a hivatásán túli dolgokat illeti, szinte megérezte, mikor kell keresni, hívni valakit. Egy jó szó, egy konyak, egy tojásrántotta az ő kezéből gyakran volt mentőöve a kisfiainak, s másoknak is.
Dajka Margit mozgóképes vállalásai között akadnak gyermekeknek szánt produkciók is. Ő játssza az 1979-es Palásthy György rendezte film, az Égig érő fű Bertáját, vagyis Brenner Oszkár szenesember édesanyját. A Lázár Ervin-mese, A kisfiú meg az oroszlánok televíziós változatában pedig Feleki Kamill Bruckner Szigfridjének partnereként alakítja Bruckner Szilviát.
Dajka Margit gyermekeknek készült produkcióiban,
az 1980-ban színre vitt Bors néniben játssza élete utolsó, nagy színpadi szériáját is.
A Nemes Nagy Ágnes kötetéből készült zenés játékot Novák János az Egyetemi Színpadon tervezte bemutatni, s már kezdetben Dajka Margitra gondolt a címszerep kapcsán. Író barátja, Horváth Péter biztatására jelentkezik be a színésznőnél, miután a két másik szereplő, Kútvölgyi Erzsébet és Verebes István már elvállalták a nekik szánt szerepet.
Nemes Nagy Ágnes is hozzájárult a műve színreviteléhez, egyetlen feltétellel: ha Dajka Margit igent mond a címszerepre.
A színésznő Lovag utcai lakására invitálja Novák Jánost, s
amikor megtudja, hogy mire kérik, fáradságra hivatkozva nemet mond.
Novák János a választ hallva helyben összeroppan, mire Dajka Margit inni ad neki, majd megvacsoráztatja.
Mire eljutnak a kávéig, igen lesz a nemből.
A hetvenkét éves színésznőnek kedvére van az alkotó csapat fiatalsága, lendülete, a happening-szerű előadás. Vonzza az interaktivitás izgalma, a gyermekközönség kiszámíthatatlan, váratlan reakciói.
Ha délelőtt tartják az előadást, már reggel hat órakor bent van a színházban, készül a szerepre. A produkció hivatalos vége után még hosszan a gyerekekkel marad, ajándékokat oszt, tovább játszik, énekel velük.
Anyjuk, nagyanyjuk.
Dajka Margit nem szereti, ha a publikum valamely szerepével azonosítja. Bors néni mélyen emberi, egyszersmind meseszerű lénye kapcsán elnézi, ha a gyerekek összemossák valós karakterét a színpadival.
Bors néni maga a vitalitás, az időskornak fittyet hányó derű.
Dajka Margit hetvenes évei második felébe jutva is figyel a világra.
Otthonában egyszerre szól a rádió, a televízió. Érdeklik a pletykák, olykor maga is kiötöl egyet-egyet, derűvel figyeli, miként kelnek szárnyra, s ha érintettje rájön a turpisságra, a színésznő kacagva követi meg. A lakás egyik falán baráti kollégák, ismerős alkotók fotói - a hosszú életet megélt édesanyja fényképe alatt.
Mikor úgy hozza kedve, Dajka Margit szerepet vállal a Fővárosi Operettszínházban Fényes Szabolcs Szerdán tavasz lesz című operettjében, hogy az ezredvég felé közeledő korszak közönsége is láthassa ilyen feladatban. Az előadások szünetében olykor szülinapi zsúrokat rendez az aktuálisan ünnepelni való kollégáknak. Sokat jár színházba, a látott darab szereplőit gyakran invitálja a nekik rendezett vacsoráira. Mondogatja barátainak: meg kell állni a nagy rohanásban, jobban kell figyelni egymásra.
Dajka Margit 1985-ben Csiky Gergely A nagymama című művének televíziós változatában játssza el Szerémy grófnő szerepét. Utoljára áll kamera előtt.
Makacs influenza tör rá, még a tavaszra tervezett izraeli vendégfellépését is le kell mondania. Az influenza enyhül, erősödik, nem múlik. Kincses Veronika közbenjárására készül a színésznő tüdejéről akkoriban újszerűnek számító speciális röntgenfelvétel. „CC", írja fel egy cetlire a két betűt a felvételt készítő doktornő, s a papirost átadja Lajtos Árpádnak. Szemöldöke rándításával kérdi: érti-e a férj, mit jelent a két betű?
Lajtos bólint, ismeri a carcinoma orvosi rövidítését.
Egy ideig férje ápolja.Dajka Margit 1986 májusának első hétfőjén kerül be abba a kórházba, amelyben Ruttkai Éva fekszik hasonló kór miatt.
Együtt is sírnak olykor. Életüket is siratják, de inkább szeretteik fájdalma miatt fakadnak a könnyek. Máskor előtör belőlük a színész, a játékos kedvű ember. Dajka Margit Ruttkai Évának böki oda egyszer:
„Egye meg a fene az egész színészetet, legalább a mosdóig elbírnék menni!"
Csak a férjének engedi, hogy látogassa, férje fogja a kezét május 24-én szombat este is. Lajtos Árpád akkor megy haza, amikor úgy hiszi: felesége mély álomba merült. Hamarosan telefonon hívják a kórházból, hogy elmondják az egykori tisztnek:
más volt az, amit álomnak hitt.
Lajtos Árpád leül az íróasztalához, búcsúlevélben rendelkezik: a Dajka-hagyatékot a Széchényi Könyvtárba, a Színházi Intézetbe és a Latinovits Körbe kell eljuttatni, a maga katonai iratait a Hadtörténeti Intézetbe. Azt is írja: Dajka Margitot koporsóban temessék el, a maga hamvait szórják szét.
Majd mérget vesz be. Lajtos Árpádnak másnap, május 25-én Csoóri Sándorral lenne találkozója, de
hiába várja a költő a katonát.
Rendőr közreműködésével nyitják fel a lakás ajtaját a rokonok. Lajtos Árpád hamvait nem sokkal később szétszórják. Dajka Margitot rajongók sokasága búcsúztatja a Farkasréti temetőben. Sírjánál terézvárosi gyóntatópapja mond imát.
Források:
Antal Gábor: Dajka Margit - Múzsák. Közművelődési Kiadó, 1986.
Bogyay Katalin: Dajka. OFFICINA NOVA, a Kossuth Nyomda kiadója. Budapest, 1989.
Szigethy Gábor: Margitka. Helikon Kiadó. Budapest, 1998.
Lajtos Árpád: Birodalmak árnyékában. Holnap Kiadó. 2000 – Dayka utolsó férjének posztumusz megjelent műve.
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár
