A legnagyobb magyar tragikomika, aki visszaküldte Moszkvába a kommunista igazgatónőjét

Budapest, 1940-es évek Dajka Margit Kossuth-díjas (1952), Érdemes művész (1951), Kiváló művész (1953) magyar színésznő portréja. A felvétel készítésének pontos időpontja ismeretlen. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László

A legnagyobb magyar tragikomika, írta róla még a színésznő életében az érte rajongó kritikusoj egyike. Rajta ragadt a jelző, ami arra utalt, hogy Dajka Margit a színházi műfajok mindegyikében kivételes teljesítményekre volt képes. Időskori, egy gyermekeknek készült előadásban játszott legendás szerepe kapcsán személyiségéhez hozzátapadt egy másik jelző is: Bors néniként sokak emlékezetében angyali teremtésként maradt meg. Pedig tudott karcos is lenni, de csak akkor, ha igaztalannak érzett egy helyzetet – az életben, vagy a színpadon. A második világháború idején – már a kor egyik legnagyobb színházi sztárjaként – élete kockáztatásával mentette az üldözötteket, majd élete végéig hűségesen kitartott negyedik férje mellett, akit az orosz fogság után a Rákosi-rendszerben is bebörtönöztek, mint „Horthy Miklós katonáját." Dajka Margit pályája első szakaszában „szabadúszóként" jutott a csúcsra, majd a kényszerűen társulatokban töltött évtizedek után, nyugdíjasként kezdett újra szárnyalni. Akkor játszotta el az általa legjobban kedvelt filmszerepét is, Majmunka figuráját Latinovits Zoltán partnereként, Huszárik Zoltán Szindbád című filmjében. Ugyanakkor korábbi igazgatói úgy nyilatkoztak utóbb egykori színészük kapcsán: Dajka Margitot a szocializmus korszakában elkerülték a legnagyobb szerepek, amelyekre pedig rászolgált volna.

Ölelés a mélyben

Dajka Margit 1956 októberében

tetőtől talpig trikolórba öltözve vesz részt a Sztálin-szobor ledöntésére készülő menetben.

Horvai Istvánt nem sokkal később egy forradalmi hangulatú társulati ülésen a társulat többsége sztálinistának bélyegzi és meneszti a színház éléről. A kiebrudalt direktort Dajka Margit este telefonon biztosítja:

bármiben segítségére lesz, adott esetben bújtatja is.

Utóbbira nem kerül sor. Nem Horvai, más lakó költözik hamarosan a szerény Lovag utcai lakásba.
Dajka Magit még 1956-ban sem felejtette el a snájdig tisztet, aki házassági ajánlatot tett neki az ukrán fronton, csak azt gondolja, halott. (A háború alatt Magyarországon is esett egy rövid találkozásuk, amikor Jány Gusztáv hadseregparancsnok Lajtos Árpádot küldeti haza jelentéstételre Horthy kormányzóhoz. Sz.Á.)

Budapest, 1974. december 10. Dajka Margit (b) Kossuth-díjas színművész és Piros Ildikó színművész jelenete Ronald Millar Abelard és Héloise című drámájának előadásán a Madách Színházban. Forrás: MTI/Keleti Éva

Miután második férje, Kolczonay Ervin az országot is elhagyta, a színésznő próbált információt szerezni Lajtosról, de senki nem tudott semmit, Dajka Margit ezért úgy hitte: Lajtos Árpád elesett. Így hát fájó, de tiszta szívvel lépett kapcsolatra Bakay Lajossal.
Hogy utóbbi hol van éppen, amikor 1956 decemberében megszólal Dajka Margit telefonja, azt nem tudni.

De azt igen, hogy a hívó fél Lajtos Árpád.

Szaggatott, zaklatott mondatokból derül ki: a tiszt a háború után orosz fogságba esett, negyvennyolcban hazatért, akkor a kommunisták ítélték tizenkét évre egy koncepciós perben, ősszel szabadult amnesztiával, jelenleg a metróépítkezésen – éppen építik, de majd évtizedekre felfüggesztik a munkálatokat – dolgozik segédmunkásként, főként éjszakai műszakban.
Dajka Margit nem sokkal később, még azon az éjjelen, futástól elpilledve,

bordó tréningruhában veti magát Lajtos Árpád gépolajtól iszamós karjaiba a föld alatt.

Negyedik házasság, szűkülő tér

Tolnay Klári mondatai egy interjúban Dajka Margitról:

Sok problémája adódott abból is, hogy nagy magyar volt. Közel érezte magát a faluhoz, a vidékhez. Mélyen szerette a nagy magyar írókat és a lázongó, lázadó, asztalt verő, szókimondó, jobbító szándékú, nem belenyugvó művészeket, amilyen Darvas Iván, Latinovits Zoltán és Huszárik Zoltán volt. Szeretett rájuk nézni, mert olyan „szép magyar legények" voltak, s lehetett őket tutujgatni, imádgatni, felkarolni. Legutolsó házassága a horthysta tiszttel is hazafiúi tett volt a szememben."

A hazafiúi tett pillére valójában a mély, kölcsönös szerelem.

Lajtos Árpád három idegen nyelven beszél, ért a filozófiához, nyelvészethez, irodalomhoz. A metrónál kapott segédmunkási állás, majd néhány hasonló lehetőség után műszaki fordítóként helyezkedik el.
Dajka Margit a férjét még annak „melós" korszakában is magával viszi bármely társasági eseményre. Dajka Margit minden szerepét, irodalmi élményét megbeszéli negyedik férjével. Amiről nem beszélnek, mert minek is: férje múltjának, változatlan világlátásának is szerepe van abban, hogy

Dajka Margit mozgástere a hivatása kapcsán beszűkül.

Dajka Margit 1956 után nem folytathatja pályáját a Madách Színházban, amelynek vezetését Ladányi Ferenc veszi át, aki amellett, hogy korábban kiemelkedő alakítást nyújtott a Peer Gyntben - az Asét játszó Gobbi Hilda mellett -, a korábbi évek sematikus filmjeiben rendre a pozitív hősöket alakította, valamint akkoriban a Madách Színház igazgatása mellett a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára. Más művészekre másféle sors várt.

1971. Dajka Margit és Latinovits Zoltán Huszárik Zoltán Szindbád című filmjében Forrás: Wikipedia

Darvas Iván, aki a forradalom alatt kiszabadította a politikai okokból bebörtönzött bátyját, utóbb maga kerül ezért rács mögé. Azokat a színészeket, akik kevésbé látványos akcióknak voltak részesei, vidékre „száműzik", vagy a fővárosi színházi szcéna margójának számító József Attila Színházba helyezik át.
Dajka Margit ezt megússza. Az erős pártkapcsolatokkal rendelkező Simon Zsuzsa átveszi a maga társulatához a Petőfi, illetve a Jókai Színházba – Simon Zsuzsa egyszerre igazgatja a két intézményt. Ahogy Horváth Terit és az éppen alkohol-elvonókúrán lévő Soós Imrét is. Utóbbi színész azonban már nem lép színre Simon Zsuzsa igazgatása alatt. Az elvonóról kikerülve gyanús körülmények között lesz öngyilkos párjával együtt az otthonukban. A helyszíni szemle során akadnak rá arra a Hamlet-kötetre, amelyet Soós Imre Dajka Margittól kapott az Éjjeli menedékhely premierjére. Ott feküdt a házaspár franciaágya melletti asztalkán, előlapján Dajka Margit soraival:

A jövő nagy Hamletjének!

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és más inspirációk

Kisebb feladatok után Dajka Margit megkapja Földes Mihály Jászai Mariról szóló művében, az Örök szerelemben Jászai Mari szerepét.
A darabot Simon Zsuzsa Dajka Margit számára íratta, de a direktrisz és a darabot rendező Pauló Lajos világnézete olyannyira átüt a produkción, hogy

Dajka Margitnak nincs öröme a feladatban.

Simon Zsuzsáék minden esendőségétől megfosztott Jászai Marit akarnak látni, olyan idealizált nőalakot, aki korát megelőzve, a szocializmus haladó eszméjének nevében gyakorolja színészi hivatását.
Dajka Margit a próbákon egyedül az előadásban visszatérő, Amerikát megjárt, s már megroppant fizikumú Jávor Pállal kíméletes. Amúgy gyakran kerül összetűzésbe a rendezővel, vagy más kollégáival.

A későbbi darabok is gyakran felhergelik.

Például az orosz Pagonyin A Kreml toronyórája című művének sajátos porondszínpadon történő színrevitele, amelyre

a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa inspirálja az igazgatónőt.

Simon Zsuzsa egyre kisebb - bár a művek szempontjából fontos - szerepeket oszt a gyakran háborgó Dajka Margitra. Ezzel együtt színészét, annak minden karcossága ellenére szereti. Az is ezt mutatja, hogy majd évtizedekkel később, Dajka Margitra emlékezve nem a színésznőt, hanem „horthysta férjét" okolja azért, amiért Dajka Margit anno több felkínált lehetőséget is visszadobott. Például Dobozy Imre Szélvihar című drámájának női főszerepét, vagy Diderot Apácájának címszerepét.
Simon Zsuzsa három éves igazgatói regnálása után átadja helyét két ifjabb, ugyancsak jó pártkapcsolatokkal rendelkező színházcsinálónak.
Előbb Keres Emil lesz az igazgató, Kazimir Károly pedig a művészeti vezető, majd Keres Emil az Irodalmi Színpadhoz kerül, Kazimir Károly pedig előre lép direktornak.
A minapi igazgatónő, Simon Zsuzsa színésznőként kerül közös öltözőbe Dajka Margittal, aki megtanítja világszinten sminkelni, ahogy Dajka Margit azt is elmagyarázza az „új" kolleginának: a lelkiismeretes színész már kezdés előtt két órával az öltözőben van, koncentrál, átlényegül, még akkor is, ha valami lelketlen marhaságban kell megpróbálnia hiteles alakítást nyújtania.
Simon Zsuzsa egy évtizedekkel később adott, Dajka Margitot megidéző interjújában – amikor kérdezője megemlíti, hogy Dajka Margitot elkerülték a nagy klasszikus szerepek - sajnálkozva állapítja meg:

Biztos, hogy azok, akik a szerepeket osztották, nem használták ki Dajka Margit tehetségét.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!