Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az 1928-1929-es szegedi évadban Dajka Margit Borcsa szerepével kezd, majd Sárikát játssza A legkisebb Horváth lány című Zerkovitz-operettben. Majd Marcsit Szirmai-Fényes Mágnás Miskájában, Rátkai Márton partnereként.
Dajka Margit a továbbiakban elsősorban a teátrum főrendezőjének, a Pipinek becézett Sziklai Jenőnek színreviteleiben kap feladatokat. Egyebek között a Szép Heléna Orestesét a Csárdás királynő Stáziját, ugyancsak Rátkai Márton oldalán. A szegedi közönség éppen úgy rajong az ifjú színésznőért, mint a miskolci publikum. Ám a Kovács Károllyal való kapcsolata miatt
a helyi sajtó ritkásabban említi, mint facér, bár kisebb képességű kollegináit.
Évad végén Jób Dániel, a Vígszínház főrendezője – egyfajta árnyékigazgatója, a színház sallangmentes játékstílusának kialakítója - érkezik szegedi színészmustrára. Kovács Károlyt egy drámában, Dajka Margitot egy operettben tekinti meg. Próbajátékra hívja őket a fővárosba. Ott a Noszty fiúból adnak elő részletet: Kovács alakítja Ferit, Dajka pedig Marit.
A rövid jelenet után Dajka Margit aláírhatja első budapesti szerződését,
ahogy párja ugyancsak a Vígszínházhoz kerül. Ráadásként Jób Dániel Tarnay Ernőt is teátrumához szerződteti rendezőnek.
Pipi, vagyis Sziklai Jenő főrendező túlteszi magát a távozásukon, nem lesz boldogtalan. Őt ugyanis kinevezik a szegedi színház igazgatójának.
1929 őszén Dajka Margit egy újabb Emőd Tamás-Török Rezső által jegyzett darabban, a Két lány az utcán című műben mutatkozik be a budapesti közönség előtt. Partnerei között olyan befutott színészek vannak, mint Titkos Ilona és Törzs Jenő. Dajka Margit színrelépését a humoros naiva szerepkörében már a bemutatón lelkesen tapsolja a közönség.
Kovács Károly pedig a zsöllyesorban pityereg, felesége sikerétől meghatva, akit nem sokkal korábban, szeptember 17-én vezetett oltár elé.
A Két lány az utcán bemutatója után írja Dajka Margitról Kárpáti Aurél – miután a darabot az átlagszínvonal felé értékeli – a Pesti Naplóban:
„Az előadás ezen felül még komoly, művészi eseménnyel is szolgál. Egy új színésznőt avat a Vígszínház első vonalbeli művészeinek sorába. Csupa tehetség ez a szimpatikus megjelenésű, dallamos beszédű vidéki kislány, nyeresége az egész magyar színjátszásnak.
Dajka Margit maga utóbb így fogalmazott ifjúkori játéka kapcsán:
Az én számomra nincs más lehetőség, én csakis úgy tudok játszani, ha szerepem minden mozzanatát szívvel-lélekkel átélem. Fiatalkoromban annyira ösztönös voltam, valósággal eszméletlenül játszottam, olykor még azt se tudtam, hogyan is fejeztem be az első felvonást.
A Két lány az utcán bemutatója után Pünkösti Andor az Újságban írja:
Jött, látott és győzött. Egyetlen este alatt arrivált. Aranyos és fiatal, bájos és tehetséges. Pillanatok alatt oldotta meg a naivakérdést. Osztatlan nagy sikerét teljesen megérdemelte.
A Pünkösti által említett „naivakérdés" magyarázata: nem sokkal Dajka Margit érkezése előtt hagyta el a színházat a társulat ünnepelt naivája, Gaál Franciska, aki elunta a társulati kötöttséget.
Dajka Margit két szerepet játszik még abban az évadban a Vígszínházban – egy Hunyadi Sándor- és egy Bús-Fekete László-darabban -, a közönség és a kritika elismerése mellett. A színház vezetése mindeközben azt tervezi, hogy a következő évad elején bemutatja a Heltai Jenő által frissen magyarított Koldusoperát. Dajka Margit úgy tudja, ő játssza majd a műben Polly szerepét. Szezon végén, a próbatábla kiírásán szembesül a ténnyel:
Pollyt a vendégként visszahívott Gaál Franciskára osztották.
Dajka Margit későbbi interjúiban többször is elmondja: sokra becsülte Gaál Franciska vibráló tehetségét; és utóbb, ahogy Titkos Ilona sorsán, úgy Gaál Franciskáén is őszintén sajnálkozott, amikor a két színésznőt a zsidótörvények leparancsolták a színpadról, és 1945 után sem kerültek méltó helyükre. Ám amikor Dajka Margit az 1929-1930-as évad végén meglátja a próbatábla kiírását, úgy dönt:
neki sincs szüksége kötöttségekre.
Kovács Károly egy évtizedekkel későbbi visszaemlékezésében sokszor említi, hogy Dajka Margit miskolci évei alatt kezdett betegeskedni, orvosai tanácsára többször utaztak fürdőkúrára. Betegségéről konkrétumot nem említ, de felidézi, hogy Dajka Margit vígszínházi távozását követően is gyakran gyengélkedett. Dajka Margitnak összesen négy házassága volt, gyermeke egyikből sem született. Ez ügyben sosem nyilatkozott. Ellenben Kovács Károly arról is beszélt:
Dajka Margit sokat szenvedett a betegsége miatt, de egy ígéretes feladat mindig gyógyírként hatott rá.
Amikor Dajka Margit 1930-ban felmond a Vígszínháznál, férje vele együtt távozik. A színésznő néhány hónapra bekerül egy klinikára, Kovács Károly közben a Belvárosi Színházban kap feladatokat. Ott ajánlja figyelmébe Heltai Jenő a Torockói menyasszony című, Indig Ottó jegyezte színdarabot, a feleségének való címszereppel.
Dajka Margit is elolvassa a művet. Főhőse Patkós Nagy Rózsi, erdélyi lány, akit mindenki zsidónak vél, egy ideig maga is annak gondolja magát.
A darab a kétszeres kisebbségi lét drámaiságát igyekszik megmutatni, amire a korabeli kritikák szerint a szöveg nem igazán alkalmas.
Ám hozzáteszik, hogy Dajka Margit – aki a szerep lehetőségétől gyorsan felgyógyul – drámaiságában és játékosságában is mély alakítása megemeli a művet.
Antal Gábor, az egyik Dajka Margit-biográfia szerzője úgy fogalmaz:
A Torockói mennyasszony kapcsán említeni kell, hogy Dajka Margit pályáját soha nem határozta meg közvetlenül a politikatörténet. Ösztönös zsenialitása, a lélek tárna mélyeiből feltörő intelligenciája soha nem illusztrálta a napi politika bármily érdekes mozgásait. Ezzel együtt is nyilván szerepe volt pályáján erdélyi születésének.(...) És a politika – a történelem – olyan nagy váltásai, mint Hitlerék uralomra jutása Németországban és - ettől igazán nem függetlenül – a parancsuralmi törekvések előtérbe kerülése Magyarországon, feltétlenül hatottak művészetére, még akkor is, ha ezekről – közvetlenül – nem nyilatkozott. Humanizmusa és inkább népszeretetnek nevezhető hazaszeretete – párosulva a kor legjobb magyar irodalmának egyre elmélyültebb olvasásával - „ösztönösen" is a jó ügyek mellé, a magyar nép alapvető érdekei és az emberi méltóság védelme mellé állították, még akkor is, ha – sokáig – csak ritkán van módja igazán jó darabok igazán jó szerepeiben fellépni.
Antal Gábor idézi Pünkösti Andort is, Dajka Margit egyik rendezőjét:
Dajka Margit tehetsége nagyobb volt szerepeinél, és tegyük hozzá: a tehetség (s amit ez a kifejezés rejt) nem engedte meg neki, hogy „beleférjen"a kor színházi és társadalmi élete által felkínált szerepekbe.
Tegyük hozzá:
Dajka Margit pályáját, illetve színészi lehetőségeit már a háborús években is, majd 1945 után még inkább meghatározza a „politikatörténet".
Ám az valóban Dajka Margit ízlését, intelligenciáját, tehetségét dicséri, hogy a világgal való viszonya alapján – bármely körülmények között is zajlott a viszony - mégsem nevezhetőek hamisnak az idézett szerzők megállapításai.
Dajka Margit rövid vígszínházi tagsága után, a színházak 1949-es államosításáig a legjobb magánszínházak között „pendlizik".
A Vígszínházban is vendégeskedik néhányszor, aminek okát maga fogalmazza meg egy interjúban:
Jób Dániel nagyon tudott bánni velem. Nem instruált, sőt azt hittem, hogy - mint különben Varsányi Irént is – megalázott. Csettintett is olykor, mint egy kis állatnak. De tudtam, hogy amit kell, azt ő tudja. A fantasztikus ízlésével, ha nem is simogatással, de kihozta belőlem a maximumot. Eltűrtem, mert azt hittem, buta liba vagyok. És tényleg, akkor nem csak hittem azt, az is voltam. Egy vidéki szőke kislány.
Dr. Németh Antal, akit 1935-ben neveznek ki a Nemzeti Színház élére, társulatához invitálja Dajka Margitot, aki nemet mond a felkérésre. Nemet mond arra is, amikor Németh Antal mint vendéget kéri Margit szerepére a Faustban. Kovács Károly visszaemlékezése szerint:
Margit irtózott a klasszikus bonyolult szerepektől, mert akkor még nem volt elég művelt.
Dajka Margit Németh Antal felkérésére végül Carl Zuckmayer Kristóf Katica című darabjának címszerepét vállalja el. Annak kapcsán írja Orbók Attila az egyik kormánylapban:
"Dajka Margit a cirkusz csillagának, Katicának a szerepében élményszerűen kiváló. Bebizonyította, hogy az ország első színpadán a helye! Megdöbbentően igaz és őszinte, elragadóan kedves és meghatóan jó. Olyan szívhangjai vannak, amelyek valóban a szívig hatnak!
Dajka Margit azonban a Nemzetiben való megmutatkozása után a vígszínházi „megaláztatást" választja. Ott kezdi próbálni Szép Ernő Szívdobbanás című darabját. Mozgásművész tanárnőt alakít, partnere, Somló István egy pszichoanalitikust. A bemutató után Hatvany bárónő írja a „freudista" előadásról:
Ebben a darabban Éva – Dajka Margit – öntudatos. Partnere öntudat alatti.
Dajka Margit 1937-ben a Művész Színházban játssza el Pünkösti Andor rendezésében Julikát Molnár Ferenc Liliom című darabjában. A címszereplő Páger Antal. A recenziók elsősorban Dajka Margitot és a Ficsúrt alakító Gózon Gyulát dicsérik. Illés Endre írja:
Az élen határozottan Dajka Margit áll. Julikája eleinte valami nagy-nagy szomorúság: sokáig nem értjük ezt az alaptalan bánatot. De mihelyst Liliom meghal, és Dajka Julikája egyedül marad, az a szomorúság szikrát vető keménységgé szilárdul. A faluról felkerült kis parasztlány gőgjét, elzárkózását, mindent vállaló dacát megrendítően érezzük.
Dajka Margithoz még vidéki sikerei idején kezd leveleket címezni egy ismeretlen férfi, amelyek titokzatos feladója a legkülönbözőbb témákat vesézi ki élvezetes stílusban. A színésznő persze kíváncsi a szerző kilétére, de a feladó kibetűzhetetlen neve mellett nem szerepel feladási cím.
1940. november 29-én Dajka Margit A kismadár című Móricz Zsigmond-darab főszerepében lép színre az újonnan nyíló, Pünkösti Andor igazgatta Madách Színházban. A szerző már próbákon is részt vesz, s a szereplőknek saját köteteit adja ajándékul, személyre szabott ajánlásokkal. Dajka Margit a maga ajánlására pillantva ismeri fel, hogy elmúlt évei titokzatos levélírója azonos A kismadár szerzőjével.
„Zsiga bácsi" és az ifjú színésznő hamar barátságot kötnek.
A próbák után hosszú sétákat tesznek, be-beülnek egy-egy kávéházba. Dajka Margit egy alkalommal tanácsot kér: miként szabadulhatna meg a szorongásaitól? Móricz azt feleli: sosem fog tőlük megszabadulni, hiszen egy nagyon szegény család sokadik gyermekeként ez szinte lehetetlen. Az író azzal vigasztalja:
benne is megvoltak a szegénységből fakadó görcsök, amiket csak kiírni lehet, kijátszani nem, de enyhet a játék is adhat.
Ekkoriban Dajka Margit már hosszú évek óta sztár gázsiért lép fel. Kijut neki a minőségi életből, utazásokból, megjárta már Amerikát is; bundáit, s főként ahogyan azokat viselni tudja, még olyan neves kollégája is irigyli – szerető irigység ez, kedveli egymást a két színésznő -, mint az ugyancsak szépen prosperáló Mészáros Ági. Mindemellett Dajka Margit gyakran rendez vendégségeket is, ahová meghívja a kor meghatározó íróit, újságíróit, hogy beszélgetéseikkel pallérozzák őt.
Dajka Margit az Aranykéz utcai első bérleményük után budai villában lakik férjével. Velük él Dajka Margit egyik nővére, Maris is, aki nem állhatja Kovács Károlyt, gyakran uszítja ura ellen a színésznőt. Miközben Dajka Margit Móricz Zsigmonddal elemzi az élet különösségét a kávéházi zugokban,
otthon mind fagyosabb lesz a klíma, ritkulnak, megszűnnek a vendégségek.
Kovács Károly utóbb úgy fogalmaz, hogy részben az uszítás hatására:
Lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit ki is rakta a szűrömet, de azért még később is találkozgattunk.
Valójában az 1940-es válásuk után kikopnak egymás életéből. Az exférj évtizedekkel később, amikor már egykori felesége nem lesz az élők között, úgy értékeli a maga szerepét:
Vitathatatlan, hogy én ismertem fel benne az óriási tehetséget, s azt mondtam, egy ilyen embernek hatalmas karriert kell befutnia. A kezdeteknél sokat segítettem neki.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
