Ellopta egy világsikerű magyar film címét egy rendező, nem érdekli a plágium sem

Vágólapra másolva!
Budapesti iskola, így hívták a hetvenes-nyolcvanas években azt a magyar filmrendezői csoportot, amely páratlan őszinteséggel és erővel, a filmnyelvet megújítva, egyszerre dokumentarista és játékfilmes eszközökkel filmeket készített a borzalmas magyar szocializmusról. Arról, hogy milyen elviselhetetlen az élet a kommunista Magyarországon. Mindezt nem didaktikusan, hanem a művészet eszközével ábrázolva. A leghíresebb filmek ezek közül Dárday István Jutalomutazás (illetve a Szalai Györgyivel közösen készített, négy és fél órás Filmregény), Tarr Béla Családi tűzfészek, és Vitézy László Békeidő (majd néhány évvel később a Vörös föld) című alkotása. Valamennyi film bejárta a világot, díjakat nyertek, a magyar és az egyetemes filmtörténet részévé váltak. Most a Békeidő című Vitézy-film címét - nincs rá jobb szó - ellopta egy magyar filmes. Erről kérdezte az Origo Vitézy Lászlót.
Vágólapra másolva!

Vitézy László az Origónak elmondta: azonos címmel legfeljebb irodalmi adaptációk esetében készülhetnek játékfilmek. Például egy regény többszörös megfilmesítése esetén. Az viszont példátlan, hogy egy önálló filmalkotás eltulajdonítsa egy másik, ugyancsak eredeti forgatókönyvből készült filmalkotás címét.

Vitézy László úgy véli, hogy Hajdú Szabolcs (így hívják a filmcímet ellopó rendezőt) nemtörődömsége, a másik művészt semmibe vevő lépése azért is különösen sértő, mert az 1979-es Békeidő című filmje egyben pályafutásának legbecsesebb emléke. (Tegyük hozzá: Mannheimben nagydíjat nyert a film.)

Vitézy László így folytatta: „Foltnélküli, tiszta emlék, amelybe most ugyanúgy belerondítottak, mint ahogyan a Simó-osztály annak idején belerondított Káel Csaba Bánk bán filmjének díszbemutatójába, amikor röplapokat szórva zavarták meg az eseményt".

A filmrendező arra utal, hogy Hajdú Szabolcs - Török Ferenccel és Pálfi Györggyel együtt - 2002 áprilisában megzavarta a Bánk bán díszbemutatóját. Mivel néhány nappal a választás előtt így kampányoltak a Fidesz ellen. Belopóztak az Uránia mozi erkélyére, és onnét dobálták szórólapjaikkal a vendégeket. Köztük a valaha élt egyik legnagyobb operatőrt, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmost. Nem tetszett nekik, hogy a nemzeti operából Káel Csaba máig klasszikusnak számító filmet készített, Marton Éva, Rost Andrea, Kiss-B. Atilla főszereplésével, a már említett nagy operatőrrel, aki élete első magyar mozifilmjét készíthette így el.

Mint ismert, Hajdú Szabolcs volt az a filmes, aki végigcsinálta (egyes információk szerint végighízelegte) a Magyar Nemzeti Filmalapnál a Délibáb című filmjének a forgatókönyv-fejlesztését, végül 2012-ben kapott 300 millió forintot a filmre, majd miután bemutatták és a film kínosan megbukott, Hajdú Szabolcs arról beszélt: súlyos lelkiismeret-furdalása van, hogy az Andy Vajna-féle Filmalaptól pénzt fogadott el. Merthogy ezzel - szerinte - voltaképpen a Fideszt segíti. (???) Az ATV-nek így fogalmazott: a lelkiismeretével küzd a támogatás elnyerése óta. (Arról a támogatásról beszélt, amiért folyamatosan harcolt.) A világhírű producer, a Filmalap megteremtője és akkori vezetője erre azt mondta a TV2 Tények Este című műsorában: szerinte úgy tudna Hajdú Szabolcs a lelkiismeretén könnyíteni, ha visszaadja a pénzt. Ezután Hajdú Szabolcs csendben maradt, és persze nem adtak vissza egy fillért sem.

Vitézy László az Origónak azt is elmondta, hogy Hajdú Szabolcs címválasztásában valószínűleg érvényesül a filmtörténeti ismereteinek hiánya, miközben a tudatlansága mellett bizonyos tudatosság is feltételezhető.

Utóbbi kapcsán Vitézy László Hajdú Szabolcsnak a filmtett.ro nevű internetes romániai orgánumon történt megszólalását említette, amelyen Hajdú Szabolcs azt mondta: „A filmnek persze politikai hatása is lesz."

Fotó: Pesti Srácok

Vitézy László ezzel összefüggésben megemlítette, hogy egy közösségi médiumon vette észre a Balázs Béla Stúdió volt titkárának, a jelenleg Spanyolországban élő Durst Györgynek egy bejegyzését, amelyben Hajdú Szabolcs új filmje kapcsán Durst felvetette: a film címéből gondok lehetnek, hiszen Vitézy László már csinált ilyen címmel egy filmet.

Vitézy László mindezek alapján úgy véli: ha Hajdú Szabolcs nem is ismerte az ő munkásságát, mégis csak lehettek információi arról, hogy a címválasztás feszültséget generálhat.

A rendező szerint az sem véletlen, hogy Hajdú filmjének szereplői között az ellenzék olyan szószólóit is megtalálni, mint Schilling Árpád, vagy Sárosdi Lilla. Összességében - mondja Vitézy László - mindez nyílt provokáció.

A rendező úgy véli, hogy Hajdú Szabolcs filmje nem a nemzeti keretek között készülő alkotások sorába tartozik, hanem besorol a világot jellemző liberális-konzervatív táborszemlélet liberális oldalára.

A filmrendező szerint a történtek kapcsán nem megkerülhető szempont, hogy mindazok egybe csengenek annak a szociálliberális képzésnek az eszmeiségével, amely a Színház- és Filmművészeti Főiskolát jellemzi. Vitézy László szerint ezért sem alakult ki Magyarországon olyan, a nemzeti történelemmel is foglalkozó, színvonalas filmgyártás, ami például Lengyelországban.

Vitézy László hangsúlyozta: ami történt, az nem csupán etikai kérdés, hanem valóban súlyosabb problémát jelez. A filmrendező szerint bármilyen szellemiségben oktatnak is egy filmes szakembert, akkor is illene ismernie a magyar filmtörténet fontos áramlatait – még úgy is, ha azokkal nem ért egyet.

Vitézy László ezúton is emlékeztetni szeretne: Dárday Istvánnal együtt meghatározó alkotói voltak egy jelentős, a Kádár-rezsimmel szemben kritikus szemléletű filmes iskolának. Filmjeiket komoly nemzetközi fesztiválokon is jelentős díjakkal ismerték el. Ahogy az is tény, tette hozzá a rendező, hogy miként korábban sem, úgy a rendszerváltást követően sem hívták meg tanítani sem őt, vagy Dárday Istvánt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, még csak egy kurzus erejéig sem.

Vitézy László úgy tapasztalja: a mai filmrendező-hallgatókat kizárólag liberális világnézetre képzik ki, minden mást értéktelenebbnek beállítva. A Békeidő című filmjével 1979-ben a mannheimi filmfesztiválon nagydíjat nyert rendező azt is megemlítette: a fiatalabb generációkban nem is mutatkozik késztetés arra, hogy szembe menjenek mestereik elvárásaival. (Mint többször írtunk róla, a Főiskolán sokáig meghatározó tanár volt Gothár Péter, most pedig az a Janisch Attila, aki saját maga mondta a Főiskoláról, hogy ellenzéki intézmény.)

Vitézy a maga filmjének elkészítése kapcsán elmondta, hogy részben saját „cselező képességének" köszönheti, hogy a Békeidő forgatókönyve átcsúszott az MSZMP-t kiszolgáló bizottságon. Valamint olyan támogatóknak, mint Nemeskürty István, akik segített meggyőzni az illetékeseket arról, hogy Vitézy László filmje elsősorban a parasztságról, a téeszekről, illetve azok vezetőiről szól, mely témák joggal érdeklik a Magyar Népköztársaság társadalmi történésekre nyitott, filmbarát közönségét. Segítette persze a film elkészítést az akkoriban zajló, Aczél György és Pozsgay Imre közötti kultúrpolitikai vita is, illetve az, hogy Pozsgay Imre ugyancsak támogatta a Békeidő megvalósítását. Mindamellett az alkotó, valamint támogatói azt is hangsúlyozták a filmügyi döntnököknek: az az Aczéli kultúrpolitika részéről is elvárás, hogy minél több film készüljön a mezőgazdaságról, annak dolgozóiról éppen úgy, mint a munkásosztály életéről.

Valójában Vitézy László Békeidő című filmje arról szól, hogy egy termelőszövetkezet elnöke miként védi meg faluját az elnéptelenedéstől, olykor a párttal is szembeszállva. Áttételesebben pedig arról: elviselhetetlen az élet a kommunizmus Magyarországában. (Könnyen lehet, hogy a kommunisták bírálata a mai baloldal művészeinek feltehetően nem annyira kedves.)

Vitézy László annak kapcsán is kifejtette véleményét, hogy a Hajdú Szabolcsot védelmezők rendre dokumentumfilm-rendezőnek titulálják. Felidézte, hogy annak idején sem csupán a politikai rendszerrel kellett megharcolniuk, hanem saját szakmájukkal is, amelynek nagy része kiegyezett a kádárizmussal. Már akkor is kaptak lekicsinylő jelzőket, s noha Vitézy László nem lát abban semmi degradálót, ha valaki kiváló dokumentumfilm-rendező, de esetében tény, hogy film- és televízió-rendezőként diplomázott, abban a hivatásban dolgozik. (Vitézy egyébként professzionális színészekkel is több filmet rendezett, az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című, kitűnő történelmi filmben például Bessenyei Ferenc volt a címszereplő.)

A szakmai megfontolásból nem hivatásos színészekkel forgatott Békeidő természetesen játékfilm, bár azt is rendre dokumentumfilmnek aposztrofálják a címtolvajlást tagadó megszólalásokban.

Vitézy László a címlopás kapcsán úgy összegzett: tudomása szerint minden műalkotás részleteivel és címével együtt védett. Cím és tartalom megbonthatatlan. Hozzátette: már csak ezért sem jutna eszébe senkinek, hogy például Körhinta címmel készítsen filmet. A rendező szeretné, sőt követeli, hogy Hajdú Szabolcs változtassa meg a címet. Külföldi finanszírozói persze lehet, hogy mást akarnak. (Hajdú később azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó változtatni a címen.) Vitézy László szerint az a legfontosabb, hogy nyilvánvalóvá vált: olyan fokú sértést élt meg, olyan elképesztő tiszteletlenséget követtek el vele szemben, ami több szempontból is önmagáért beszél.

Vitézy László Békeidő című remekművét szerdán este 10 órakor (egészen pontosan 21.55-től) vetíti a Duna Televízió. Ezt a filmet érdemes megnézni.