Müller Péter nevetve írta új regényét

2019.11.26. 16:30

„Ezt a művemet jókedvemben írtam. Sokat nevettem közben, és kár, hogy befejeztem. Ma már tudom, a humor a legnagyobb adomány” – mondta Müller Péter a Világvége című legújabb regényéről. A könyv a humor nyelvén beszél az emberiség legnagyobb félelméről, az egyre fenyegetőbb világválságról, de beszél egy csodálatos új világ születéséről is. Ahogy az Origónak mondta, „ezoterikus bohóctréfa az elmúlásról, amely előszele egy újjászületésnek”. 

Müller Péter ritkán ír regényt, mert ahogy mondja, nem ez az ő műfaja. 1973-ban írta az elsőt (Részeg józanok), amit 2017-ben újraírt, közte pedig volt az 1977-es A madárember, majd 1988-ban a Világcirkusz. És most, 2019-ben megírta a Világvége!!! Játék és vallomás című legújabbat. Müller Péter idén kapott Kossuth-díjat, és az Origónak elmondta, hogy utána állt neki ennek a már több évtizede magában hordott történetnek. A díjról azt mondta, „két szempontból is nagy vizsga volt. Egyrészt azért, mert olyan nevek közé kerültem, akiknek köszönni sem mernék. Másrészt pedig azért, mert ki kellett derítenem, hogy vidám-e a szívem. Tudok-e nevetni? Van-e bennem önfeledtség, kacagás, derű? Az az érzésem, hogy volt. Van.”

Müller PéterForrás: Müller Péter

A könyv pedig az emberiség legnagyobb félelméről, a válságról, a világvégéről szól. Müller Péter műve pedig derűvel beszél erről a nagyon súlyos témáról. „Mert a nevetés az Isten anyanyelve. Ez egy szókratészi mondás, és valóban így van. Sajnos a mi kultúránkból hiányzik a nevetés. Nem tudunk a festészet történetéből fölidézni egy nevető, vagy akár táncoló Krisztus-arcot. Pedig előkerültek már csodálatos apokrif írások, többek között Weöres Sándor is fordított ilyet. Ezek között van olyan, ahol Jézus táncol és dalol a tanítványokkal, méghozzá a megfeszítése előtti éjszakán. Tehát a derű, a vidámság a léleknek a legbelsőbb igazi hangja, csak a kereszténységből hiányzik ez, mert az áhítatot nehezen tudták összevegyíteni a derűvel és a vidámsággal. Pedig a kettő nem mond ellent egymásnak.” A derű olyan szinten van jelen a regényben, hogy Müller Péter maga is rengeteget nevetett írás közben: „Soha nem történt ilyen, hogy én írás közben röhögök. De olyan vidám voltam, hogy nem tudtam másként tenni. A feleségem többször is rákérdezett a nevetés okára” – mesélte Müller Péter.

Müller PéterForrás: Jardek Szabina

A súlyos témára azért volt szükség, mert meg van róla győződve, hogy nagy baj van a világgal. „Azért választottam ezt a nagyon súlyos témát, mert akkor vizsgázik igazán az ember derűje, amikor nagy súlyokhoz nyúl. Amikor szembesül az elmúlással, a tragédiával és a bajjal. Vagy éppenséggel azzal a krízissel, amiben jelen pillanatban az egész emberiség van” – mondta. Közben pedig abban is biztos, hogy a csődhelyzetnek valami újat is kell szülnie: „meg vagyok róla győződve, hogy a totális világcsőd egy újjászületésnek az előszele. Krisztusi mondás, hogy meg kell halnia a földbe esett magnak ahhoz, hogy új teremjen. Sajnos a válság, a katarzis, a baj mindig megelőzi az újjászületést. Lehetett volna a könyvem címe az, hogy újjászületés, mert kifejezte volna a könyvem szellemét, de őszintébbnek éreztem a világvégét. A válságból fel kell szabadítani a lelket, és kell egy picit nevetni, táncolni, akár azon is, ami súlyos és elmúlás. Nem hiszek a halálban. Nincs halál. És ez ott van a könyvben is. Ez egy hatalmas ezoterikus bohóctréfa az elmúlásról, amely előszele egy újjászületésnek, amiről nem nagyon tudunk semmit.”

Forrás: Origo

Müller Péter azért nyúlt a regény műfajához, mert – ahogy mondta, – hatalmas sztorija van. De szerinte ha az ember jó szemmel olvassa, akkor rájöhet, hogy ezt valójában egy drámaíró írta. A műfajválasztás inkább a mozgástér miatt volt szükséges: „szabad akartam lenni. El akartam szabadulni mindentől. Állítom, hogy Rejtő Jenő segített nekem a könyv megírásában. Súgott poénokat. Persze idézőjelben mondom ezt, de a könyv szelleméből érezhető, mire utalok. Jó dolog öregen vidámnak maradni. Hacsak az ember nem szenilis.”

„Papíron még bokszolok, ott még nem adtam fel.”
Müller Péter fiatalon vízilabdázott, bokszolt és birkózott is
Forrás: Müller Péter

A történet tehát a sok derű mellett rendkívül megrendítő, ugyanis egy hatalmas tragédia van mögötte. Müller Péter elmondta: „én azért sírva nevetek, és a nagy önelszámolásban azt tudom mondani, hogy ez is szép tőlem, hogy ezt meg tudtam csinálni 83 éves koromban.”

további tartalmak a rovatból