Ha valami nem ért véget, akkor az a fesztiválszezon - BME Egyetemi Napok

Micsodaaaaaa? Bizony így, ennyi "a" betűvel, hiszen a döbbenettől begémberedett ujj egyszerűen rászáradt erre a billentyűre. A döbbenet pedig annak szól, hogy vajon valóban, igaziból létezik olyan földi halandó ezen a gömbölyded planétán, aki abba a rémisztő hitbe ringatta magát, hogy véget ért a fesztiválszezon? Háhh... pedig az soha nem ér véget, hát ezt még az óvodások is tudják! Figyelem, elindult az ősz, ami tulajdonképpen az új nyár, ennek jegyében pedig úgy fest, hogy leszakítják az eget a következő pár napban a Magyar Tudósok körútján. Figyelem! Műmájerek, műmellűek, műalkotások és műveletlenek most lapozzanak: ezen az estén ugyanis majd' minden lehet mű, csak a buli nem! Kezdődik a 13. BME Egyetemi Napok egy nagyon erős nappal. Mondjuk, hogy mi a teendő! "Apunál van pénz" - amiatt nem kell aggódni. 

Mivel egy elég kegyetlen "SOLD OUT" felirat az, ami ráköszön az emberre, ha esetleg mostanában kezd el érdeklődni a fiatalság szórakozási lehetőségei és módozatai iránt,

így hát inkább azokhoz szólnék, akik ahhoz az elit körhöz tartoznak, mely rendelkezik jeggyel,

illetve azokhoz, akik a következő napokban ellátogatnának a Műegyetem Egyetemi Napjaira, ami amúgy nem más, mint Budapest legnagyobb hallgatói fesztiválja (teljesen nem mellesleg).

Ma este kiderül mit tud a SOLD OUT népe! Forrás: BME Egyetemi Napok FB

Fontos megjegyezni, hogy ez nem a Balaton Sound, ez nem a Sziget Fesztivál,

ide a magyar ember nem azért jön, hogy csuklóján izzon a VIP-szalag,

hanem (és most kapaszkodjunk meg) azért, hogy egyszerűen jól érezze magát. Tudom-tudom, ez elsőre döbbenetes, de amúgy könnyen bele lehet ebbe rázódni. Mármint az érzésbe. Hiszen az egyetemi közeg az pontosan az a közeg, ahová az ember még nem feszülni jár, hanem egy utolsót igazán fiatalnak lenni mielőtt bedarálják a munkaerőpiaci kihívások és elindul a bérszámfejtés-társadalombiztosítás-prezentáció-meeting és hasonló feliratokkal teletűzdelt rögös ösvényen. Magyarán:

mielőtt kegyetlenül kilökik a négybetűs életbe.

Szóval fiatal éveik után szomjazók, örök fiatalok, meg amúgy simán csak fiatalok figyelem, erre érdemes odafigyelni a következő napokban. Mindamellett persze, hogy

kétszáz forint a bor decije és mindössze négyötven a sör,

ami egyetemista mércével mérve akár még ijesztő is lehet, ám fiatal fölnőtt és munkában görnyedő számára egészen selymesnek tűnik.

"Csak a Nap felé nézek igazán" Forrás: BME Egyetemi Napok FB

Na, de mi lesz ma?

A mai nap az olyan, mintha valaki visszapörgetné az idő kerekét egészen a soproni VOLT Fesztiválig. Mindenki előtt hadd tegyek említést

Burak Yeterről,

akivel kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy török, vagy holland-e, de tulajdonképpen ez mindegy is, hiszen a jóízlésű zenei világra szomjazó milliók már döntöttek:

vadul nyomogatják a fel gombot a Youti-n, hogy arról már ne is beszéljünk mennyire megerőszakolták a visszajátszás ikonkát.

Burak Yeter, aktuális instant világsztár a BME Egyetemi Napok színpadán - én szóltam. Na, de!

Rögtön az este elején nedvesre dalolja a fiatal lányok tekintetét a Bagossy Brothers Company, akik bár már megörömríkatják a dicső fiatalságot jó pár éve szerte a világban, én mégis igazán csak most estem szerelembe a zenéjükkel. Nem engem hívnak early adopter-nek a marketingesek, ez igaz. Mondjuk akkor meg felmerül a kérdés, hogy mit keresek ezen az egész rendezvényen, de ezt a törést hadd próbáljam az Önök, drága Olvasók vigyázó tekintetét elkerülve megoldani. Ha a Bagossy-ék várhatóan zseniális és egész házat rommá rázó lötyögése után kipihentük magunkat egy fröccsel leöblögetve torkunkat, hát nyugodtan bólogassuk végig Majkapapa ugribugriját. Tökéletes, pihentető átvezetés a tiszteletbeli írek, a Paddy & The Rats parádéjáig, akiket hallgatva bármikor egy jóízűen szakadt Galway-széli kocsmában találhatjuk magunkat.

Bocs, Ryanair, Paddy-ék jóval olcsóbban elrepítenek az óceán partjára, inkább őket választanám.

Érdemes lehet megnézni azt is, hogy hol tart manapság a magyar jútyúb, legalábbis bebasszerozza a lelket a Nemazalány, aki már egy ideje szólóban mondja el, hogy mi egy vidéki fiatal szívfájdalma a kétezertízes magyar honban. Nem biztos, hogy egy műkedvelő hosszan le tudna itt ragadni, de egy olyan, aki nem csak műveli, hanem éli a műegyetemi bulit, az biztos, hogy megtalálja itt önmagát.

Holnap meg innen folytatjuk...

(Szerkesztői akarat ellenére is meg kell jegyeznem, hogy itt lesz a fesztiválszezon hasonló beszámolóiban már felfedezett és agyonrajongott Drop The Cheese is, aki visszahozza a fiatalkorunkat, a fesztiválszezonunkat, meg úgy egyébként is visszahoz mindent a nyárról. Mi szóltunk! :)))