Ne essen pánikba, mondjuk mit csináljon ma este a Szigeten! - ajánló

2019.08.12. 19:19

Hétfő este van már. Kora este, hamarosan késő estébe fordulunk azt hiszem. Odakint tombol a hőség. Állítólag valahol 35 fokig durrantotta be a motorokat nyár kapitány - hogy régiek is értsék: szaladt fel a hőmérő higanyszála. Így vágunk hát neki az új hétnek és az új küzdelemnek. Gondolhatnánk - tévesen. Hiszen a SZIGET utolsó napjának kell nekivágni, nem a küzdelemnek. Kései ajánlónk következik a mai napra - bár mondjuk eddig nem nagyon volt értelme kimerészkedni a szabadba.

Annyi minden történt velünk az elmúlt pár napban, hogy az másnak egy emberöltőre elég muníciót jelentene ahhoz, hogy innen kezdve nyugodtan visszavonulhasson aknakereső-huszárkodni valamelyik irodaház 7. emeletére, a folyosón jobbra, a fénymásoló után nem sokkal, még a vécé előtt. De minket nem olyan fából faragtak, hogy az élményéhségünket ennyivel leküzdhetné bárki és bármi. Legyen az akár a Sziget.

Ha ön Szitizen, akkor ne feledje, hogy éppen meleg van, igyon sok folyadékot!Fotó: sziget.hu/Rockstar Photographers

Ha esetleg Ön, kedves olvasó is az idősb' tábort gyarapítja, mint mondjuk én, akkor tegnap este ön is zavarba jöhetett Post Malone amerikai rapper kritikán aluli félplayback előadásától. A rongyosra tetovált negyvennek tűnő ám mindössze 24 éves legény rendesen telekiabálta az egyébként elképesztő tömegben összegyűltek fejét fuck-kal, nagyokat szavalt egyetlen egy szál magában egy ürességtől kongó színpadon, majd egy óra után, a tegnap főfellépőjeként elszaladt haza aludni.

Na, de most nem is Post Malone a lényeg, hiszen azért begyűjtött ő pár díjat, meg van tehetsége nyilván, csak élőben fellépni/zenélni lusta valamelyest, elismerjük őt, tiszteljük, hiánya máris fájó. Hanem!

Ma este megtekeri a lelkeket a Florence and the Machine. Senki sem tehet róla, de belém már valószínűleg örökre Sorrentino Ifjúság c. filmjének nyitó képsoraival (így magával az egész filmmel) égett az agyamba a csapat legnagyobb slágere, ezért én már örökre egy kedves melankóliával, a soha meg nem érkezés édes fájdalmával tekintek rájuk. Pedig Florence Welch csapata ennél sokkal több. Fesztiválos alapzenekar ők, ha valahol ott vannak, látni és hallani kell, amit csinálnak. Vigyázat, jó ízlés támadás várható a mai nap nagyszínpados sorozatának zárásaként!

Szintén a britektől kapjuk a Florencék előtt fellépő indie-lélekmasszázst, a Catfish and the Bottlemen produkcióját. Baromi jó fesztiválos dalok, nagyon kellemes, szépen összerakott rock-dalok. Sörrel a kézben, nyári melegben, kora estében, a Sziget porát nyelve az egyik legszebb nyári emlékként vihetjük el dalaikat. Benne a szívünkben, bizony.

Most tűnik csak fel, ahogy ezeket leírtam, hogy micsoda brit indie setlist-et kaptunk így hétfőre. Egy baromi jó kis tipikus, klasszikus fesztiválos kettős ez. Ha valaki csak a mai napra megy ki, akkor nyugodtan szétáradhat a boldogság, mert jól járt.

Borzasztó jó szívvel ajánlom változatlanul azt, ami az A38 és Global Village helyszíneken történik. Ha bármikor elkap minket a hév, hogy úgy igazán bedobnánk a gyeplőt és végre, így az utolsó előtti napon beleharapnánk valami újdonságba, új ízélményért üvölt a lelkünk, hát akkor hajrá.

Figyelmesen fussa ám át a programokat!Fotó: sziget.hu/Rockstar Photographers

A mindössze két éve született Superorganism annyira szerethetően flegma stílussal és olyan bájosan imádnivaló hangú énekesnővel megáldott formáció, amelynek koncertjéből egy-egy számot nem árt elkapnunk. Vagy mondjuk az istenien finom, dögös zenét csepegtető Maribou State már majdnem éjfélre. Meghallgatjuk és jót fogunk aludni.

Meg hát ne hagyjuk elveszni a teljes Sziget-élményt. Szedjük össze magunkat, merjünk elszakadni a zenei programoktól, igyunk meg valami rendes bort a borfaluban (Ostoroséknál például valamelyik európai nagy boros versenyen díjnyertes rizling olyan, mintha gyümölcsatomrobbanás történne a műanyag repohárban), aztán irány egy tök jó előadás. Egy jó újcirkuszi dolog? Ott van akár az ausztrál The Briefs néhol nevettető, néhol meglepő, néhol pedig megható előadása, vagy a Flip Fabrique szentimentális-bolondos gyönyöre. Vagy tudja mit? Csak feküdjön be a Fulldome-ba egy elképesztő pszichedelikus tripre.

Ha pedig végképp ki akar szakadni ebből a ragadós életből, a körbe-körbe futkosó mindennapokból, akkor ledob magáról minden entellektüel manírt, sarokba vágja a kitartott kisujjakat, kilögyböli a pici tejjel megbolondított fekete teát és valódi lakossági háborúba indul az örök ejtések és a döngöldék veszélyes földjére. Vagyis? (Gondolom már egyként üvöltik otthon, a monitor előtt ülve:) Drop the Cheese az Unicum Bar-ban. Igen. Ennyire szavak nélkül valószínűleg még soha nem gondolt egyre cikkíró és olvasó. Már ezt is hajbókolva, mélyen meghajolva köszönjük önnek, Drop úr!