Nem ettük meg a puncsos fagyit, de néztük, ahogy mások nyalják

Puncsos-táncolósra sikerült a brit The 1975 csütörtöki koncertje a Szigeten. A sikerült pedig azért nem a legjobb kifejezés, mert nem most jött ki így nekik a lépés, hanem ez egy ilyen zenekar, ilyen koncerettel és ilyen zenével. De szeretik ezt a világ legtöbb táján, így a Szigeten is falta a közönség. Ott álltunk mi is, akik mindezt megértettük, de valahogy csak nem akarózott rendesen belenyalni a puncsba. 

Sport rovatos kollégámmal indultunk a nemcsak a briteknél, hanem már az egész világon hallatlanul népszerű zenekar koncertjére az idei Sziget második napján. A csütörtöki headliner egyértelműen a The 1975 volt, bár volt még aznap Franz Ferdinand, és játszott a nekem nagyon kellemes élményt nyújtó Richard Ashcroft is. Ennek az egyértelműen

brit napnak a csúcsa volt,

– márcsak az idősáv miatt is – a manchesteri fiatalaok, a The 1975 koncertje. Az, hogy fiatalok, már nem is annyira igaz, mert a banda tagjainak nagy része mostanában töltötte be a harmicat, de tény, hogy 2013-as berobbanásukkor biztosan rájuk lehetett mondani. És mivel az erősen popos, sok esetben szintis zenéjük nem sokat változott az elmúlt 6-7 évben, maradhatunk is ennél a jelzőnél.

Matthew „Matty” Healy vörös felöltőben és gatyában jött ki a színpadra Forrás: sziget.hu/rockstarphotographers

Azt azért lehet tudni a The 1975-ről a koncertfelvételekből, interjúkból, hogy félkarú óriás lenne a frontember, Matthew „Matty” Healy nélkül, akivel kapcsolatban sok az érdekesség. Az első talán ez a Matty-dolog. Persze nekünk is van Kiss Tibink, de valahogy a Matyiság miatt nehezen szakadnak el az ember gondolatai a középiskolától, ha ránéz erre a zenészre a színpadon. Kicsit azok a srácok jutottak eszembe róla, akik a gimi első éveiben ilyen-olyan, legtöbbször kompenzációs okokból feltűnösködtek, és a lányok többsége nagyon cukinak tartotta őket. Matty talán ebbe a szerepbe ragadt bele, de mivel a ráöregedés miatt rengeteg ideje volt,

olyan profi szintre emelte a dolgot, hogy világsztárságig vitte belőle.

És ahogy ezek a fiúk meg tudtak osztani egy osztályt, úgy az ilyen frontemberek is a közönséget. A The 1975 azért szokott kapni rendesen kritikát, de a megosztóságot a csütörtöki koncert tömegében állva aligha lehetett érezni. Mindenki imádtta őket, főleg a Matty fiút.

A vörös dzseki alatt Cypress Hilles póló volt. A rendesen izzadó dobos pedig Dead Kennedys-pólóban dolgozott Forrás: sziget.hu/rockstarphotographers

Érdekes a frontemberrel kapcsolatban a sokak által érzett cukisága mellett az is, hogy heroin-függű volt, de állítólag nagyon sokat segített neki a lovas terápia, így végül kitisztult. Akár elfogadhatjuk azt is, hogy rocksztár, közben viszont nagyon érzelmesnek tűnik: a szülei nevét tetováltatta a lábfejeire, a nagyanyja emlékének pedig a mellkasa közepén talált helyet.

Matty játszik, ők nézik Forrás: sziget.hu/rockstarphotographers

Közben ott van az is, hogy láthatóan komoly munkával rendezetlennek beállított hajjal jött ki a színpadra, és úgy tűnt, a legjobban őt zavarják a csigás hajtincsek. Ide-oda túrta őket, de sehol sem volt jó helyük. Mindezek ellenére a szigetes koncerten elég volt csak a nyelvét kiöltenie, máris felhördült a közönség, elsősorban a hölgyek. És úgy tűnt, a színpad kifutóján többször is előadott vonaglása volt a kedvencük.

– Annyira cuki, úgy megölelgetném. Annyira be van tépve...
– Dehogy van, már tiszta.

A rövid beszélgetést két, mögöttünk álló fiatal lánytól csíptem el a frontember egyik térdelve előadott hajturkálása után.

Üde színfoltot jelentettek a zenekar turnéinak állandó szereplői, a táncos ikerlányok. Forrás: sziget.hu/rockstarphotographers

Mivel mindketten előzetes érzésekkel álltunk a koncerthez, maximum egyedül lett volna esélyünk valami maradandót kapni a zenekartól. Ezért fordulhatott elő, hogy például azzal szórakoztattuk magunkat, hogy ismerősöket kerestünk a színpadon vagy akár a közönség között. Így találtuk meg egyik kollégánk megváltozott alkatú alteregóját néhány lépésre tőlünk, vagy egy kicsit Székely Bulcsút az együttes többi tagjához képest erősen koravén dobos egy-két grimaszában.

Forrás: sziget.hu/rockstarphotographers

A zenekar jellemzően komoly vizualitással támogatja meg a fellépéseit. Így kerülhetett a Richard Ashcroft-koncert utáni félórás szünetben a színpad közepébere egy hatalmas LED-keret, ami különböző színeket szórt. A három LED-fal pedig nem csupán a tagokat, nagy ritkán a közönséget pásztázó kamerák képét adta, hanem az együttes hozott grafikáit villogtatta. Ezek közt voltak szöveges megoldások is, például a többször felvillanó Matty szócska. Az utolsó daluk, a The Voice alatt jópofa, öniróniával átitatott feliratok is mentek gyors egymásutánban. Nagyjából

az őket kevésbé kedvelők kommentjeiből válogathattak.

Ez azért elvett valamit az egész koncert puncsos ízének édességéből. Mindezek mellett kár volna elvitatni, hogy Healy odatette magát. A sok kis apró hülyeség (például cigi kérés, húrok közé szorítás, de bele nem szívás, sapka cserélés, hajtépegetés, gitárcserélgetés) mellett azért foglalkozott a közönséggel is, izzadt, mint egy ló és körbebucskázgatta a színpadot. És maradt ereje a végére is, hogy méltatlankodjon pár szóban az időkorlát miatt.