A nagy színésznő, akit a kommunisták osztályidegennek nyilvánítottak

2019.08.19. 18:57

Divatba jön az árulkodás, nem keltik jó hírét

Az államosítás után Simon Zsuzsa kapja meg a Belvárosi Színház direktori posztját, melyet Bárdos Artúr töltött be évtizedekig. Simon Zsuzsa egyfelől pártkáder, másfelől a legendás színházcsináló, Bárdos Artúr képességes tanítványa. 
Sulyok Máriával baráti viszonyba kerül, akkor is óvja színészét, ha szükségképpen fegyelmeznie kell. Sulyok Mária persze ez ügyben sem számol be konkrét esetekről. Ferenczi Vera interjúkra épülő memoárkötetében olvasható néhány mondata a vonatkozó korszakról, melyekből egy, s más visszafejthető. Kötetbeli beszélgetőpartnere megjegyzi: Sulyok Mária karakteréből következik, hogy már az ötvenes évek első felében felismerhette a kor hibáit, hiányosságait, s bizonyára szóvá is tette azt, ami nem tetszett. Sulyok Mária válasza: Néha megmondtam, néha kikaptam. Nem volt jó hírem. Ellenségnek akartak kikiáltani, mert meg mertem mondani az igazat. Akkor ezzel már az ember ellenállóvá vált. Ha volt véleménye, az már nem jelentett jó pontot. És a besúgó rendszer pedig borzongató volt. Mert én nem a felszólalásoknál mondtam mindazt, amit később a fejemre olvastak, hanem az öltözőben, a társalgóban, szóval úgy magunk között. Kicsit el is vesztettem a hitemet az igazi kollégákban. Divatba jött az árulkodás. S aki nem volt elég erős, elég biztos önmagában, az bepiszkolódott." A Belvárosi Színházban kapott feladatait pedig így idézi a memoárban: Ott nem klasszikus műveket, hanem egészen friss, naprakész darabokat adtunk. Játszottam mosónőt, meg egy öregasszonyt, aki a pipát a földhöz vágja. A világ másik végét játszottam. Nem Margit királynőt, hanem egyszerű parasztasszonyokat és egyszerű munkásnőket. Akkor írták rólam a kritikusok, hogy most bezzeg úgy néz ki, mint egy katonatiszt felesége. Pedig a házfelügyelőmmel varrattam egy formátlan ruhát, és jártam a külvárosi utcákat, figyeltem az embereket, mindent megtettem, hogy eljátsszam azokat a szerepeket. De akkoriban már divatban voltam, ezért támadtak. Egy évadon át tart a tortúra, a Belvárosi Színház megszűnéséig.  Az intézmény a Nemzeti Színház kamarateátrumaként működik tovább Katona József Színház néven.

Gyakorolja a Sztanyiszlavszkij módszert, megbukik

Sulyok Máriát a korábban több bombatalálatot kapott, a honvédség által időközben felújított Vígszínházhoz szerződtetik. Az intézmény akkor Néphadsereg Színháza néven működik, a honvédelmi tárca felügyeletével. Vezetői azért civilek: Ladányi Ferenc az igazgató, a főrendező Várkonyi Zoltán.
Sulyok Mária Zrínyi Ilonát játssza a színház nyitódarabjában, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című művében. 
Ahogy a Nemzeti Színházban, úgy a Néphadsereg Színházában is Sztanyiszlavszkij szellemében folyik a munka. Sulyok Mária is igyekszik – a maga értelmezése szerint alkalmazva a módszert - belső hangjaira figyelni, saját életének élményanyagaira ráhúzni a figurát, racionális szövegértelmezés helyett átélve beletalálni a szituációkba. 
Sulyok Mária Zrínyi Ilona szerepében megbukik. Hasonló helyzet, mint a Nemzetiben.
A Szabadnép 1951-es kritikája: Sulyok Mária Zrínyi Ilona igen nehéz szerepét alakítja. Felfogása helyes: egyszerűségében kimagasló asszony megformálására törekszik. Gyakran azonban merev, pátosza nemegyszer, mintha nem hősi, hanem valamiféle misztikumba burkolt hangsúlyozást kapna. Felszabadultabban kellene mozognia és beszélnie. 

Felhagy a Sztanyiszlavszkij-módszerrel, főiskolai tanárnak kérik, leuramoz egy kommunista katonatisztet

Sulyok Mária egyik napról a másikra elhatározza: felhagy Sztanyiszlavszkij-módszerével, a saját metodikája szerint dolgozik tovább. Ahogy korábban a szalon- és kortárs darabokat, úgy Szigligeti művét is többször újraolvassa, megjelöli a mondanivaló hangsúlyos részeit. Nem csupán saját szerepére figyel, a többi figura esetében is igyekszik fellelni: milyen „igazságokkal" ruházta fel személyiségüket a szerző, amik indokolják a cselekedeteiket. Csak akkor kezd erősebben koncentrálni a maga karakterére, akkor teszi hozzá – válik a szerep természetes részévé – mindazt, ami előkívánkozik a színészi lényéből. Sulyok Mária úgy véli: előbb a ráció, csak aztán az egyebek.  Abban hisz: a színész legfontosabb alkotótársa a szerző. Miután Zrínyi Ilona figuráját „átrendezi", mindenkinek feltűnik a változás. A karakter megtelik élettel. Várkonyi Zoltán levélben gratulál a metamorfózishoz.

1952-ben Sulyok Máriát a Színház és Filmművészeti Főiskola tanárának kéri. Mesterségórákat is ad, de  a hajdan akcentusos színész a beszédtanítást tartja a legfontosabbnak.  Annak kapcsán nyilatkozza: Rengetegen beszélnek csúnyán, illetve nem tudnak magyarul. Nem ismerik a színpadi beszédet. A színpadi beszéd nem különleges beszéd, hanem kulturált beszéd. A közönség azért ül ott lenn, hogy megértse, mi történik ott fenn. Zrínyi Ilona után Gyárfás Miklós Forr a világ című darabjában játszik. Aczél Tamás írja a Szabad népben: Sir Buttler felségét Sulyok Mária alakítja színes, életteli vonásokkal. A Néphadsereg Színháza 1956 márciusában mutatja be Csehov Sirályát, Sulyok Mária alakítja Arkagyinát. A Szabad Nép kritikája: Sulyok Mária az üres fejű, minden meggyőződés nélkül jóságos, önmagával eltelt divatos sztár alakját a szó szoros értelmében éli. Harmadik felvonásbeli két nagyjelenete: ellentétes érzelmeket váltó hisztérikus drámai kitörés és a csábító szerelmi játék remeklése. A honvédség fennhatósága alatt működő színtársulat rendszeresen turnézik is.  Gyakorta lépnek fel laktanyák ebédlőiben.  Minden útjukra egy katonatiszt kíséri a színészeket, aki indulás előtt rendre elmondja: tevékenységük hadititok, senki nem jegyezheti meg a játszóhelyek nevét, levelet, lapot állomáshelyeikről tilos küldeniük. Ám egy alkalommal a színészeket szállító busz megreked a Hajdúszoboszlót jelző tábla mellett. Sulyok Mária megszólítja kísérőjüket: Uram, a szüleim engem megtanítottak olvasni, most mit csináljak? Megtudtam, hogy hol vagyok. A Néphadsereg „leuramozott" tisztjének vöröslik a feje, válaszolni nem tud.

 

Béla alszik, kitör a forradalom

1956. október 23-án főiskolai növendékei üzenetben hívják Sulyok Máriát egy délutáni felvonulásra. Visszaüzen: a nemrég bemutatott Molnár-darab, az Olympia esti előadása előtt még gégészhez kell mennie, mert fáj a torka, márpedig szerepe szerint jó nagyokat kell kiabálnia a darabban.
Platta-Ettinger hercegné figuráját vendégként játssza a Petőfi Színházban. (Ma: Thália Színház.)

A bemutató revelációként hat, már évek óta nem játszottak Molnár-darabot a fővárosban. Sulyok Mária előadásról előadásra bizonyítani akar a szerepben. A világra mindig nyitott színésznő azokban a napokban még újságot sem olvas. A gégésztől a színházba tartva hatalmas tömeget lát a Szent István körúton. Megriad, hogy elterelik gondolatait a hercegné karakterétől, ezért mellékutcákba húzódva folytatja útját. Amikor az előadás után Egri Istvánnal kilépnek a művészbejárón, fegyverropogás hangja torpantja meg őket. Tájékoztatást kérnek a színház portásától, aki azt mondja: alighanem kitört a forradalom. Félnek hazaindulni, inkább átmennek a szemközti Rátkai Klubba. Vacsorát rendelnek. Időről időre felajzott kollégák esnek be klubba. Mesélik a nap történéseit. Éjjel fél kettőkor híre jön: a lövöldözés abbamaradt. Sulyok Mária beül Egri István autójába, Egri haza viszi a színésznőt.

Sulyok Mária otthon ágyba bújik, férje megébred, órájára néz, majd szomorkásan pillant a feleségére: Mária, te lumpoltál! Sulyok Mária kipattan az ágyból, kinyitja a balkonajtót, a távolból még hallatszik a csoportokba verődött emberek kiabálása, jelszavak kántálása. Sulyok Mária azt mondja férjének: Béla, amíg aludtál, kitört a forradalom! A házaspár a harcok alatt lakásukban marad, illetve pár napot a ház óvóhelyén töltenek. Sulyok Mária leginkább tanítványai miatt aggódik. A forradalom leverése után végigjárja a legsúlyosabb összecsapások színtereit.  Iszonyodva nézi a kiégett otthonokat. Aztán, amint lehet, munkára jelentkezik újranyíló színházánál. 

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!