Életem legteljesebb VIP-élménye

Major Kata - Rockstar Photographers

Egy elég durva és őszinte vallomással kell kezdenem: nem vagyok VIP. De annyira nem vagyok VIP, hogyha az ember felcsapja az értelmező kézi szlengszótárt annál a szónál, hogy proli, akkor a vonatkozó bekezdés bizonyos szakaszán belül megtalálja majd a fényképemet illusztrációként. De megkockáztatom, hogy még a Wikipédia is linkel rám. Hát így töltöttem el nagyjából másfél évtizedet a különböző fesztiválok Nagyon Fontos Emberek számára elkülönített helyiségeiben a Nagyon Fontos Emberek között és - mivel ez a pozíció nem a sajátom - nem is különösebben éreztem azt, hogy (a sűrűbben takarított mosdóknál) több értelme lenne annak, hogy én is ott vagyok. Egészen mostanáig. Mióta ugyanis megismertem az idei Balaton Sound VIP-komplexumát, vagy inkább VIP-labirintusát tudom azt, hogy nem akarok máshol lenni. Úgy érzem, hogy a VIP most lett csak igazán VIP.

VIP-nek lenni a Balaton Soundon az persze nem egy sajátos életérzés,

hanem tulajdonképpen adottság.

Az ember már önmagában azzal Nagyon Fontossá nyilváníttatik, hogy belép Zamárdi belterületére július első napjaiban. Mindezt ráadásul azzal a bravúrral lehet elérni, hogy a Balaton partján mindent nevezhetünk nagyon VIP-nek, kivéve magát a Balaton partját. Rendszerváltás előtti hangulatok, épületek, emberek, hatalmas "spórolós" feliratú CBA, nyikorgó kerékpárok, hangosan zötyögő vonatok, félrekalibráltnak tűnő közlekedési lámpák, dohos szállások, szomorú tisztaszobák, túlpörkölt kávé, csirkemell-hasábbal, küzdelem a múlttal és úgy hagyott lelkek.

19. századi fülledt párizsi glam Forrás: Major Kata - Origo

Na ebbe a keserédes miliőbe zuhant be teljesen tájidegen szolgáltatáshalmazzal a Balaton Sound, ami már önmagában épp elég döbbenetet jelenthetett, ám a fesztivál már meglévő kártyáira húztak most még egy lapot. Méghozzá a már emlegetett VIP-univerzummal. A VIP eddig számomra tényleg nem sokat jelentett. Sokszor úgy tűnt, hogy többen vannak odabent, mint kint, emiatt már-már élhetetlen nyomorgás és sorbanállás ment mindenhol, a vécék alig bírták a hektoliterszámra termelt VIP-vizeletet, ment a mörcsöndájzing, meg a teljesen céltalan és élvezhetetlen púposkodás.

Most viszont csoda történt.

Úgy tűnik, hogy néhány évszázadonként tényleg előfordulhat az a hiba a mátrixban, amikor a népakarat és a felsőbb erők egy irányba tesznek lépéseket, egy irányba gondolkodnak, de olyan erőteljesen, hogy az már tér-idő ugrásnak tűnik, kész intersztellár, átpillantás a párhuzamos dimenzióba. A szervezők ugyanis nem egyszerűen összedugták a fejüket, hanem felkérték az Operaházzal, színházakkal, celebekkel, atyaúristennel hosszú évek óta együttműködő égiek által durva ízlésküldetéssel felruházott Lakatos Márkot és csapatát, hogy vegyenek részt a kreatív folyamatokban és dobjanak le valami olyat a Balaton partjára, amitől kifekszik a VIP-élményre éhes SUV-horda. Az igazság az, hogy szerintem Márkék egy leheletnyit túlgondolták a dolgot, mert púposkodásra az eddigi körülmények is bőven megfelelőek voltak,

itt viszont már a minőségi időtöltés egyik templomát húzták fel.

Értelemszerűen fesztiválkeretek között. Ott még nem tartunk, hogy a Müpával koprodukcióban itt menjen délutánonként a Wanger-napok after, de azt hiszem, hogy erre viszonylag csekély az igény és amúgy is egy ízléstelen képzavar az egész.

Szevasz Ibiza! Húzhatod le a rolót! Forrás: Bodorkos Máté

Szóval az egész annyira egységes, komplex, ízléses és stílusos, hogy itt már végre valóban van létjogosultsága a champagne-ozásnak, mondjuk egy kellemes masszázst követően. Mert ugye minden van: champagne-pont is (láttam champagne-os poharat is!), meg masszázs is, meg a világ 50 országában jelen lévő izgalmas dizájner-bútorhálózat, a Kare kreálmányai is. A jól ismert és megszokott klasszikus, mint mondjuk a Digo pizza mellett. Ja, hát arról nem is szólva, hogy már 3 vagy 4 VIP van, különböző helyszíneken. Így a bulifogyasztás is folyamatosan VIP-környezetben mehet.

Közben persze szenvedek én is, mert a sokszorosan túlterhelt VIP szó helyett

annyira jó lenne valami mást elővenni, ami illik ahhoz a munkához és kreativitáshoz, amelyet ezeknek a helyiségeknek a kialakításába öltek.

Felfújható unikornisok várják a legnagyobb VIP-eket a VIP-pancsolóban Forrás: Bodorkos Máté

Mindamellett, hogy a Nagyszínpadhoz tartozó VIP tágasabb lett, meg kapott egy hidat is, amelyen keresztülsétálva, a parti sétány fölött a VIP strandhoz juthatunk. Igen, az alkotók ugyanis rájöttek arra, hogy egy olyan rendezvényről van szó, amelyet vízparton hoztak létre. A plázson egy nagyon izgalmas, letisztult, a nemzetközi trendekhez abszolút igazodó világot alakítottak ki. Hófehér, de nem kopottan, nem csontfehéren, nem törtfehéren, hanem valóban hófehéren. Pálmákkal, DJ-vel, koktélokkal, saját medencével. Ha valaki csak kutyafuttában beesik Ibizáról, akkor simán fel tudja idézni a Café del Mar mellett elszopogatott Aperol Spritz hangulatát.

A beach club mellett persze van még pár egyéb helyszín. Elrow at Casa Bacardi VIP. Ezt a nevet kell megjegyeznie annak, aki Henri Rousseau rajongója.

A francia poszt-impresszionista festő valószínűleg térdre rogyva zokogna meghatottan hosszú percekig, ha látná, amit az Elrow-ban megalkottak.

Rousseau festményéről ők is lemaradtak... Forrás: Major Kata - Origo

Le Douanier néven is ismert művész világa ugyanis egy az egyben kilépett a National Gallery amúgy is ingerszegény terméből és végre megtalálta a maga létjogosultságát a 21. században is. Tigris a trópusi viharban c. festménye tigrisestől itt áll előttünk. A helyszínen állva minden további nélkül elhinném azt is,

hogy Rousseau egyébként a koktélbárt, meg a DJ-pultot is megfestette volna,

csak túl kicsi volt a vászon és nem fért volna rá minden. Mondjuk a teljes képzavar eloszlatásában nem segít az, hogy a kijáratnál női (!) Indiana Jones-ok búcsúztatnak.

Fülledt dzsungel a Balaton partján Forrás: Major Kata - Origo

Végül ott van a veretőtemplom, a Dreher Aréna, ami szintén megkapta a maga VIP-helyszínét. Stilizált kristálycsillárokra emlékeztető megvilágítással, valamivel technóbb hangulattal, de amúgy bármelyik Lajos gond nélkül elviselte volna Versailles-ban, ha valamelyik tanácsadó azt javasolja, hogy így kellene kialakítani a kastély night club-ját.

A Wonderland Show Company előadása Forrás: Major Kata - Origo

A helyszínek méretein, szolgáltatásain, dizájnján és hangulatán túl érdemes megemlíteni az artista-show-kat, amelyeket a Wonderland Show Company-nek köszönhetünk. Vannak a társulatban páran, akik ha éppen nem a Soundon tekeregnek silk-en,

akkor szabadidejükben a Cirque du Soleil-lel válnak világhírűvé.

Akrobatamutatványok, picit füledt hangulattal megbolondítva... Tiszta Moulin Rouge, Párizs, századfordulós cirkusz, glam... Az egész tulajdonképpen a történelmi és kulturális mélységekkel, háttérrel és fűszerrel megbolondított mai kornak megfelelő

szexi tűpontos leírása.

Néhányan a Cirque du Soleil-lel is fellépnek Forrás: Major Kata - Origo

Őszintén mondom, hogy idén nagyon lennék VIP, mert egy nagyon szép élmény. A helyszín legalábbis mindent elkövet azért, hogy érték is szülessen a Balaton partján. Apró jótanácsként persze annyit ajánlanék, hogy ne várjuk el embertársainktól azt, hogy hozzátegyenek ehhez élményhez. Kár a vállaikra ilyen terheket helyeznünk.

Egyszerűen csak élvezzük azt, ami szexi.

Igyunk hát a VIP-ekre! Forrás: Major Kata - Origo