Hadd ne énekeljem már azt, hogy Trianon jaj de jó volt

Nagy Feró énekes, a Beatrice rockegyüttes frontembere életműkoncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2018. április 7-én este.

Szerinte szocializmus nélkül is lett volna Beatrice, és nem a lázadás miatt, mert arra nem is nagyon volt lehetőség. Látszólag normális kapcsolata volt a diktatúrát kiszolgáló, „popcézár” Erdős Péterrel, de természetesen szinte megfojtották lázadó együtteseit. A Beatrice kisebb-nagyobb szünetekkel működik 1969 óta, és Nagy Feró is készen áll arra, hogy június 16-án egy nagyszabású koncerten – a Szabadságkoncerten – ünnepelje a rendszerváltoztatás 30. évfordulóját a Hősök terén. A koncert kapcsán kérdeztük. Interjú.

Akkor is lett volna Beatrice és Ős-Bikini, ha nincs szocializmus?

Ha jól belegondolok, akkor nem. Például azért sem, mert még 1989-ben is azt nyilatkozta Erdős Péter, aki egy kiszolgálója volt annak a rendszernek, hogy ha rajta múlna, akkor a Ferónak még mindig nem lenne nagylemeze. Engem ezzel a nyilatkozattal körülbelül 20 évvel ezelőtt szembesítettek, és teljesen ledöbbentem. Többek között azért,

mert igazából nem is voltunk olyan rosszban. Igaz, ő nem adta ki a lemezt, de többször tárgyaltunk,

meg csináltuk is a dolgokat. Azért csak megjelent az István, a király, az Ős-Bikini – nyilván visszatartott példányszámban... Visszavonom, mégiscsak lenne Beatrice. Mert minden világnak szüksége van egy rendszereken átívelő rock and rollra, ami vidám és szabad.

Nagy Feró a Szabadságkoncertet beharangozó sajtótájékoztatón Forrás: Csudai Sándor - Origo

Amellett, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe került a rendszer miatt, hozzá tudott adni valamit az előadó-művészetéhez?

Leginkább csak indulatot. Meg adott egy lehetőséget az úgynevezett marginális értelmiségnek a rendszer elleni lázadáshoz. Persze, nagyon keveset, mert igazából nem nagyon lehetett lázadni, de

ha elég okosak voltunk, és eléggé kitartóak, akkor meg tudtuk énekelni ezt a folyamatos hátrányt a színpadról.

És azért volt ennek az egésznek egy kellemes bája. Egyébként én nem gyűlölöm azt a rendszert. Ha valaki így gondolja, az téved. Az is egy olyan rendszer volt, amelyikben nekem meg kellett találnom a helyemet, az érvényesülésemet, miközben meg kellett próbálnom igaz embernek maradni, és hirdetni a az eszmét, amit úgy hívunk, hogy rock and roll. [nevet] Ez tudta megadni a szabadságot, és ez a mai napig így van. Sokkal előrébb tartanának a művészeti ágak, ha mindig szövetkeznének a rock and rollal. Ott van a színházi élet, ahol sokan fintorognak, miközben állami támogatásból élnek.

Az említett helymegtalálás, az érvényesülés kiegészülhet egyfajta feladattal, küldetéssel is?

Azt azért nem mondanám. Arról van szó, hogy az Úristen állandóan piszkál engem, hogy meg kell mondanom, hogy gyerekek, ez nem jó vagy az nem jó. Vagy azt mondja, hogy szólj hozzá ehhez vagy ahhoz, és akkor én hozzászólok. És ilyenkor van az, hogy a helyüket nem találó, sikertelen emberek hihetetlenül megtámadnak, és a rendszer benyalizójának és hasonlóknak neveznek. Az a baj, hogy nincs köztünk párbeszéd.

Forrás: Csudai Sándor - Origo

Például olyan megingások nehezíthetik az igaznak maradást, mint mikor annak idején a rendőrségen azt mondta, hogy fogalma sem volt, hogy a koncerten használt „ideiglenes” szó használata akkora problémát okoz? Miközben tudta, hogy mindenkinek az országban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jutnak eszébe...

[nevet] Persze, hogyne tudtam volna? Inkább úgy értettem, hogy eleve az igaz szóval van itt a legnagyobb baj. Szerintem egyféle igazság van, csak hát mindannyian magyarázzuk a saját életünkhöz igazított kis árulásainkat, a kis megalkuvásainkat. Mert ugye egy olyan buta állatfaj vagyunk, amelyik életben akar maradni. És

ha életben akar maradni, akkor néha be kell húznia a farkát, néha meg lóbálnia kell.

Szóval, az igaz egy nagyon nehéz szó, ilyen nincs is a világban. Ezt csak mi, emberek találtuk ki azért, hogy igazoljuk saját magunkat. [nevet] Az olyan szavak, hogy igaz meg béke, nem léteznek. Miért, béke van? Nem is volt. Mindig, minden pillanatban háború volt. Béke? Hát ideiglenesen béke van, de az lófüle. Ha ki fog törni a világbéke, akkor egy csomó agresszív ember nem tud mit kezdeni magával. És akkor az a rendszer terroristákat nevel majd, mert nem tud mit csinálni, annyira elege van a békéből.

Nagyjából ugyanannyit élt a rendszerváltoztatás előtt, mint utána. Ha újrakezdhetné és dönthetne, ugyanezt az utat, ugyanezt az arányt választaná?

Ha még egyszer dönthetnék, azt a rendszert semmiképp nem választanám. Aztán hogy ezzel a rendszerrel mi a bajom, az egy külön kérdés. Akkor azt gondoltuk, hogy milyen szuper jó lesz a kapitalizmus meg a szabad verseny. Aztán nem lett szabad verseny, mert már az indulásnál hátrányba kerültünk mi, akik megöleltük az addigi ellenfeleinket, ellenségeinket, és azt mondtuk nekik, hogy gyertek, építünk együtt egy szép Magyarországot. De ha tényleg választhatok, akkor még mindig jobb az, ami most van, ami a szabadság felé visz minket. Az elmúlt 30 év azért erről szólt.

Nagy Feró és a Republic együttes vezetője, Boros Csaba Forrás: Csudai Sándor - Origo

Mennyire tűnt kilátástalannak a helyzet akkoriban? Például a '70-es években legalább néha felmerült a gondolat, hogy ennek biztos vége lesz egyszer?

Nem. Egyáltalán nem bíztam ilyenben. Akik tudták, hogy előbb-utóbb vége lesz, azok ott voltak az MSZMP-ben, és aztán előjöttek, mint reformkommunisták meg reformerek. Szóval egyáltalán nem gondoltam, hogy ez a rendszer fogja magát, és összeomlik.

És mit gondol, fontos az, hogy a fiatalok tudjanak arról, hogy mi volt itt akkor?

Szerintem el kell mondani a mai embereknek, hogy nem volt jó az a rendszer. És nem csak azért nem volt jó, mert 5 évig kellett várni egy Trabantra. De akár ezt is, mert ezek ma már olyan dolgok, hogy fel sem fogják. Ugyan már, hogy lehetett ez? – mondják. Hát dehogynem, lehetett. Vagy az, hogy egyszerűen bevonták az útlevelemet. Ezt elmondtam az egyik közönségtalálkozón, és az egyik fiatalember megkérdezte tőlem, hogy „mit csináltál, kértél egy másikat?”. A kérdés jogos, mert nem tudta, mi volt akkor. Persze, jót nevettem rajta, és azt mondtam, „igen, de nem adtak”. Nagyon nehéz elmagyarázni azt a sok dolgot, hogy mitől nem volt jó. Ott van például A tanú című film, amit nézve

végig azon nevetünk, ami halálosan komoly volt.

Mikor 1980-ban, először láttam egy belső vetítésen, állatira tetszett, de volt vele valami bajom, amit akkor még csak éreztem. Később aztán többször megnézve rádöbbentem, hogy de hát itt végig azon röhögünk, hogy egy embert bezárnak a börtönbe, és fel fogják akasztani. És közben nem így volt. Semmiféle Dr. Kotász nem volt ott, felakasztották volna, és kész. 1956 után itt megtorlás volt. És lehet, hogy ez csak a mi, az öregek hülyesége, hogy mi történt például Isonzónál. De azért mégis úgy érzem, hogy valahogy el kéne mondani, hogy például Trianon nagyon rossz volt nekünk. Hadd ne énekeljem már, hogy jaj de jó.