Két gyilkosság, amely egész Amerikát megváltoztatta

Mihez kezdjen egy harmincéves ember, aki a minap érkezett meg az Egyesült Államok nyugati részéből, aki végigjárta Utah államot, volt Provóban, Oremben és Salt Lake Cityben is, és aki ott találkozott először az 1977-ben kivégzett Gary Gilmore nevével? Fogja meg Norman Mailer könyvét, A hóhér dala című művet, és olvassa el. Mást nemigen tehet.

Csakhogy ez nem ennyire egyszerű dolog.

Mailer – akit leginkább a Meztelenek és holtak című háborús művéről és Marilyn Monroe-ról szóló könyv kapcsán ismerhetett a magyarországi közönség –

több mint 1700 oldalon (más, apróbb betűs szedéssel csak 1436 oldal) keresztül, két kötetben írta meg a kettős gyilkosság miatt halálra ítélt Gary Gilmore történetét. Ez nem is regény (vagy ha szigorúan vesszük, az első kötet első része az), hanem monumentális ténymű, nincsenek benne fikciók, az ereje és a nehézsége pontosan ebben rejlik, ez pedig nem biztos, hogy egy olyan embernek való, aki éppen az imént lett 30 éves.

Szégyen, vagy nem, 80 oldal után félredobtam Mailer könyvét. 80 oldalon keresztül „sem történt semmi", úgy érzetem, hogy a hátralévő 1620 sem okozhat semmiféle komoly izgalmat, könnyű szívvel mondtam le róla.

47 évesen már tudom, vannak könyvek, amelyekre meg kell érni.

Fel kell nőni hozzájuk. Mailer művét 17 évvel az első olvasás után a véletlen sodorta utamba, bár mindkét családomnál (szüleimnél és feleségem szüleinél) is ott porosodott a polcon. Én mégis a még felújítás előtt álló Keleti-pályaudvar egyik – azóta talán már elbontott – bódéjában láttam meg a két vastag kötetet.

Elhagyott, Isten háta mögötti táj Utahban Forrás: Biosphoto/Jean-Lou Zimmermann / Biosphoto/Jean-Lou Zimmermann

Ekkor jutott eszembe a hatalmas és gyönyörű mormon templom Salt Lake-ben, a poros provói és oremi utak, a Nagy Sóstó, a kiszáradt és misztikusan fehér táj, a 40 fokos nyár, az izgalom, hogy csak ne itt és ne most romoljon el a bérautó, miközben a világ leghosszabb olyan autópályáján rohantam előre, amelyen nincs egyetlen kanyar sem. Abban bíztam, hogy előbb-utóbb felbukkan egy benzinkút.

Nem az oremi, ahol Gary Gilmore az első gyilkosságát elkövette.

Csak egy olyan, ahol tele tudom nyomni üzemanyaggal a lassan kiszáradó kocsi tankját.

Norman Mailer könyvének 2019-es olvasásakor a 80. oldalnál nem azon gondolkoztam, hogy mi fog történni a következő 1620 oldalon, hanem azon sajnálkoztam, hogy ennek egyszer vége lesz. Éppen ezért - tudatosan - hosszan és lassan olvastam el A hóhér dalát. Egy-egy repülőút alatt többet, otthon, vagy a vonaton kevesebbet. Mivel tudtam, hogy az események megtörténtek, gyakran néztem utána a szereplőknek, tudtam, hogy a Gilmore-sztorit feldolgozó, a jogokra magát cápaként rávető újságíró-producer, Larry Schiller még él, 82 éves, köszöni, jól van. Ő az az ember, aki

a kivégzésre elfelejtett magával jegyzetfüzetet vinni, így a csekkjeinek hátoldalára jegyzett fel minden fontos dolgot.

Ez csak egy a könyv meghökkentő, ámde megtörtént eseményei közül.

Lawrence Schiller producer (balra) és Norman Mailer, az író (jobbra) a Hóhér dala című film bemutatóján 1982-ben Forrás: AFP/Mychele Daniau

Próbáltam elképzelni, hogy nézhetett ki Gilmore és szerelme, Nicole, aztán, amikor az archív fotókon megláttam őket, alaposan meglepődtem. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy „gyilkos-fizimiska" (életem során soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki megölt valakit), de a bajuszos, sötét hajú, jóképű Gary Gilmore egyáltalán nem olyan volt, mint akit elképzeltem.

Mailer a könyvében idealistán gyönyörűnek festette le Nicole-t, a sötét hajú, szép arcú lány szemében ülő szomorúság még akkor is tökéletesen átjött a képeken, ha mosolygott.

Kettejük tragikus sorsa, a be nem teljesült végtelen szerelem (Franco Zeffirelli után szabadon), két ártatlan ember meggyilkolása és Amerika megváltozása – ezek kerültek Mailer regényének középpontjába.

Gary Gilmore utolsó fotója a kivégzés előtt Forrás: Getty Images/Keystone

Amerika megváltozásáról írtam, nem véletlenül. Amikor 1977. január 17-én reggel 6.28 perckor Samuel Smith, Utah állam börtönigazgatója lement a 6-os cellába és az ott fekvő Gary Gilmore-nak annyit mondott, hogy „Ok, Gary, mehetünk", akkor már több mint 10 éve nem végeztek ki senkit az USA egyetlen államában sem.

Ekkor nem Gilmore volt az egyetlen, aki az amerikai siralomházakban várta azt a pillanatot, amikor életét halálra váltja a kivégzőosztag.

Csaknem 600 (egészen pontosan 592) halálraítélt sínylődött kétségek között, mert egy 1972-es Legfelsőbb Bírósági állásfoglalás szerint a testület kegyetlennek és embertelennek minősítette a legsúlyosabb büntetés végrehajtását. Bár ez a verdikt nem tiltotta meg egyetlen államnak sem a kivégzéseket, azokat mégsem merte senki végrehajtani, mert mindenki félt attól, hogy a cselekmény alkotmányellenes lesz. 1976 nyarán aztán ugyanaz a testület, vagyis a Legfelsőbb Bíróság olyan rendeletet hozott, amely semmissé nyilvánította a négy évvel korábban kimondottakat, azaz Amerika-szerte újra elkezdődhettek a kivégzések.

1976 nyarán Gary Gilmore éppen szabad volt. 1976 nyarán ismerkedett meg élete szerelmével, Nicole Bakerrel.

A 20 éves lány ekkor már három házasságon volt túl (az elsőt 14, a másodikat 15 éves korában kötötte), két gyermeket nevelt, és a szövetségi állam segélyeiből tengette magát. Ekkor lépett be az életébe a börtönviselt Gilmore, aki 14 évesen már egy állami javítóintézet lakója volt, hogy aztán később élete jelentős részét börtönökben töltse.

A Hóhér dala jellemábrázolása hosszan és pontosan építi fel az olvasónak a főszereplők személyiségét. Ezek a személyrajzok és a könyvben szereplő emberek környezete (a poros, piszkos, Isten háta mögötti Utah)

tökéletes elegyet alkotva rántják bele az olvasót egy olyan örvénybe, ahonnan nehéz a kiúszás.

Itt csak a kiválóaknak és a jellemben és személyiségben nagyon erős embereknek van esélyük a kitörésre. Gary Gilmore nem ilyen ember volt.

Gary Gilmore kivégzésének helyszíne és az újságírók Forrás: Wikipedia

Itt, ahol a sheriff egy laza mozdulattal rúgja le a csizmájáról a ráragadt és már döglött gyíktetemet, ez nem az örökké nyüzsgő, pulzáló, élettel teli New York, ez nem a napfényes és talmi csillogásával vakító Kalifornia, de nem is az örökké napsütötte Hawaii.

Ez az amerikai középnyugat széle, a nyakas mormonok lakta vidék, ahol a mindennapok kilátástalansága az összes ott élő lelkében mély barázdákat szánt.

Legyen az börtönigazgató, fegyőr, rendőr, benzinkutas, szállodaportás, gyerekét egyedül nevelő anya, vagy egy gyilkos, akit Gary Gilmore-nak hívtak.

Nem, nem arról van szó, hogy Mailer 1700 oldala engem is legyőzött, hogy a kezdetben általam mély megvetéssel szemlélt Gilmore a végére Dosztojevszkij-féle hőssé változik.

Nem, Gilmore sosem lesz Raszkolnyikov,

az olvasó nem jut el a felmentő ítélet kimondásáig, csak a szánalom és a megvetés furcsa elegyében kavarog az értelem és az érzelem.

Nicole Baker, Gary Gilmore szerelme 1976-ban Forrás: Getty Images/Lawrence Schiller

Mi több, Gilmore magát sem menti fel, hiszen – szinte példa nélküli módon – maga kéri azt a bíróságtól, hogy az mondja ki a halálos ítéletet, majd a lehető leggyorsabban végezze ki őt Utah állam. Végig kitart emellett, soha, senki – sem az ügyvédek, sem a családjának tagjai, sem az anyja, sem a szerelme, Nicole – nem tudja erről az útról eltéríteni.

Később Gary és Nicole közösen tervelnek ki és hajtanak végre öngyilkosságot, de ez egyiküknek sem sikerül.

Gilmore újra megpróbálkozik ezzel, de a második kísérlete is kudarcba fullad. Mintha képtelen lenne mindazt megtenni, amit nem sokkal később a paraván mögé bújt kivégzőosztag szemvillanás alatt végrehajt.

Ha semmi mást nem tennénk, csak Gary Gilmore és Nicole Baker egymásnak írt szerelmes leveleit olvasnánk el,

rá sem jönnénk, hogy ez a kapcsolat micsoda súlyos terheket cipelt magán.

Amikor Nicole megelégelte, hogy az örökké részeg Gilmore naponta megveri őt is, és gyermekeit is, elmenekült a férfitől. Mikor Gilmore rájött, hogy ebben a kapcsolatban is csődöt mondott, megpróbált mindent visszacsinálni. 1976. július 19-én este elment Nicole anyjához, hogy visszavigye magához a szerelmét.

Utah állam börtöne, ahol 1977-ben Gary Gilmore-t kivégezték Forrás: Wikipedia/DR04

Mikor a nőt nem találta ott, Nicole húgát, Aprilt ültette be maga mellé a kocsiba, és egy oremi benzinkúthoz mentek.

Itt dolgozott a 24 éves Max David Jensen, akit Gilmore hasra fektetett és két lövéssel kivégzett.

Pedig a kútkezelő előtte átadta Gilmore-nak azt a 150 dollárt, ami a kasszában volt. Másnap Gilmore még mindig részegen és még mindig Nicole-t keresve tért be egy motelbe, ahol az ott dolgozó Bennie Bushnellt ölte meg hasonló módon. Aztán persze elkapják, mert látja őt egy szemtanú, mert a kabátjának ujja véres, és mert Gilmore részegségében óvatlan. Talán fel sem fogja mit követett el, hiszen ő csak a szerelmét, Nicole-t kereste.

Innentől kezdve pedig két szálon kanyarog Mailer történetvezetése. Mozgásba lendül az ügyész-ügyvéd-bíró gépezet, megjelennek az újságírók és a szerencselovagok, akik mind-mind pénzt látnak a tragikus történetben.

Filmjogok, életrajzírás, a szerelmes levelek eladása, egymással ordítozó és acsarkodó ügyvédek és Larry Schiller, a producer, aki a legkitartóbb, a legerőszakosabb volt valamennyi közül.

Norman Mailer 1982-ben Forrás: AFP/Mychele Daniau

Ő jól tudja, hogy a Gilmore-sztori sokkal több, mint két gyilkosság története. Mailer hömpölygő regényfolyama a második kötet elején lassul le igazán, szinte tóvá változik az addigi folyó.

Ez már nemcsak egy soha be nem teljesülő szerelem, ez nemcsak két gyilkosság története, hanem a hírnév, a mindent felülíró üzlet és az embertelenség sztorija.

És két ember – Gary és Nicole – nyomorúságos, gyönyörű, félelmetes szerelmi története. Amelyben az egyik ember – Gary – szentül hiszi, hogy az életben nincs olyan szó, nincs olyan érzés, hogy szeretet.

Mikor rájön arra, hogy mégis van, már késő lesz.

Addigra ő már a maximálisan biztonságos börtöntraktus egyik zárkájának lakója, szerelme, Nicole pedig egy diliház szobájának foglya. Ahonnan a nő később kikerül, de mire ez megtörténik, Gary Gilmore már halott. Gilmore, akit Amerika akkor egyik legnépszerűbb énekese, Johnny Cash maga hívott fel telefonon nem sokkal a kivégzése előtt. Johnny Cash telefonja a gyilkost örömmel tölti el. Csak ennek tud örülni, meg annak, hogy véget ér a jogi herce-hurca, hogy kivégzik. Gary Gilmore Nicole-t a gyilkosságok elkövetése után soha többet nem láthatta. Ez az egyetlen dolog, ami miatt dühös, de már tehetetlen. Nem engedik a közelébe.

Johnny Cash amerikai countryénekes, aki a kivégzése előtt telefonon felhívta Gary Gilmore-t Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Wolfgang Eilmes

Gary Gilmore-nak sok naiv amerikai ember próbált meg segíteni azzal, hogy 1976 tavaszán és nyarán visszaillessze őt az emberi társadalomba. Nem az ő kudarcuk, hogy nem sikerült. A legtöbbet ezért a gyilkos unokahúga, Brenda tette, aki egyszer azt mondta Gary-nek:

Ha aztán elrontasz mindent, én leszek az első, aki ellened fordulok."

Szinte törvényszerű, hogy a kettős gyilkosság után Brenda telefonja volt az, amely a hatóságok kezére juttatta Gary Gilmore-t. Az a Brenda, akinek az életét Gary mentette meg, amikor a 6 éves kislány felmászott a fára, és az ág eltört alatta. A zuhanó gyereket Gary Gilmore kapta el. Így indul el Norman Mailer regénye, A Hóhér dala.

Gary Gilmore zuhanását még Brenda sem tudta megállítani.

Norman Mailer: A hóhér dala (The Executioner's Song) eredeti megjelenés éve 1979, magyarországi megjelenés éve 1984. Magvető könyvkiadó, Budapest. Fordította: Szíjgyártó László.
Címlapi kép: Jelenet a Hóhér dala című, 1982-ben készült filmből.