Meghalt László Margit

László Margit
Budapest, 2010. június 5. László Margit operaénekes, a halhatatlanok társulatának egyik idén megválasztott örökös tagja az Operettszínház előtt. A most megválasztott művészekkel együtt eddig összesen 100 tag kapta meg az "örökös tag" címet a közönség szavazatai alapján. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Vágólapra másolva!
88 éves korában meghalt az érdemes és kiváló művész, az Operaház társulatának örökös tagja, László Margit.
Vágólapra másolva!

A Magyar Állami Operaház a Facebook-oldalán közölte a hírt, hogy 88 éves korában meghalt László Margit, érdemes és kiváló művész. Az énekesnő 1931-ben született Kolozsváron, ahol 11 éves koráig a helyi konzervatóriumban tanult zongorázni Farkas Ferencnél. A háború alatt a család Ausztriában élt, ahol többek között jódlizni is megtanult a fiatal László Margit.

László Margit a háború után, 16 évesen költözött át Magyarországra. Eleinte női szabóként dolgozott, közben pedig a Budapesti Kórusban énekelt alt, majd szoprán szólamot. 1951 és 1953 között Koranek Jánosnétól tanult énekelni. Ebben az időszakban debütált Berg Ottó amatőr operatársulatának szabadtéri előadásán, Verdi Rigolettó-jában, Gildaként. Berggel énekelte még Rosinát is (Rossini: A sevillai borbély). Aztán 1953-ban szerződtette magánénekesnek a Magyar Állami Operaház. Itt is Gilda lett az első szerepe, majd kisebb szerepek után, egy 1960-as beugrással (Mozart: A varázsfuvola – Pamina)

került az őt megillető helyre a társulatban.

A Mozart- és bel canto-operák jó koloratúrkészséget igénylő szerepei lettek a legjobb alakításai, rendszerint a vele együtt induló Réti József oldalán. Ténylegesen alakította is szerepeit, mert kiváló énektechnikájához nagyszerű színészi készségek is társultak.

László Margit 2010-ben Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Később gyakori szereplője lett koncerteknek, mert otthonosan mozgott az oratórium- és daléneklés Magyarországon mostohán kezelt területén is. Vendégszerepelt az egész német nyelvterületen, Franciaországban és a keleti blokk több országában is. Énekesként 1986-ban búcsúzott a közönségtől, de az Operaháznak tagja maradt, 1994-óta volt örökös tagja.

1970-ben kezdett éneket tanítani,

előbb magántanítványai voltak, majd 1986-tól a budapesti Szent István Gimnázium magánénektanára lett, 1989-től az Operaház énekmestere, később docens is lett a Zeneakadémián. 1997-től éveken át a Bartók rádió Muzsikáló délután c. műsorának egyik nagy felkészültségű vezetője lett.