Egy nagy magyar színész, aki a saját életét nem tudta megoldani

2019.04.21. 18:26

Makk Károly, a Ház a sziklák alatt című filmklasszikus rendezője mondta: „Görbe János volt a magyar Jean Gabin, aki a francia kollégához hasonlóan mindig a férfit játszotta, nem az urat, hanem az egyszerűt, akit egész viselkedése, arcberendezése, összes mozdulata megkülönböztetett az őt körülvevő »kicsiszolt« színészektől. Görbe és Gabin között a különbség csak annyi, amennyi Magyarország és Franciaország történelme között van. Nálunk kisebb a lépték, a lehetőség, a hőstett.” Görbe János jászsági földműves családból indult, előbb szobafestő lett, majd Rózsahegyi Kálmánnál tanulta meg az őstehetség számára is hasznos polgári színjátszás fogásait. Azonban nem sokkal pályára lépése után fényes szelek süvítettek az országban, és jött a kommunista diktatúra. Az új rend a büszke jászsági színészben elsősorban azt a karaktert akarta erősíteni – civil valójában is –, amellyel leginkább beleillett saját világmagyarázatukba. Görbe Jánosnak is van fellelősége sorsa tragikus alakulásában, szerettei nehézségeiben, de azért azoknak a külső erőknek is része lehetett benne, amelyek nem kívánt teherként préselték személyiségét. Hasonlóképpen, ahogy az őt példaképének választó, ifjabb pályatárs, Soós Imre esetében történt.

Büszke jászok és egy jó tanács

Görbe János 1912. november 15-én született Jászárokszálláson, középső a három fiútestvér között. Szüleik saját földjükön gazdálkodnak, s amellett cséplőgépük is tűrhetően jövedelmez nyaranta –, de ami van, az összességében csak megélhetésre elég, gyarapodni kevés.
Nem is vagyonuk, hanem múltjuk miatt jellemezhető büszke tartással az egykori Görbe família. Őseik közt „redemptus” jász elődöket tartottak számon. Vagyis olyanokat, akik saját erőből is hozzátettek az uralkodónak járó összegbe, amikor Mária Terézia 1749-es határozatában visszavásárolhatóvá tette a jászok korábban elvett szabadságát. A redemptus jászok nemcsak a családot váltották ki a jobbágysorból, de szabadságukkal, némi földdel együtt korábbi előjogaikat is visszakapták. Említett jogaikat – például az önkormányzatiságra hajazó önrendelkezés bizonyos formáit – a török hódoltság után veszítették el, mert a hosszú háborúskodás miatt komoly anyagi gondokkal küzdő bécsi udvar feje, I. Lipót császár 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászkunság egész területét lakóival együtt a Német Lovagrendnek, amely aztán továbbpasszolta azt a Pesti Invalidus Háznak. A Jászkunságban hamarosan mozgalom indult a jogok visszaszerzésére, amely oda vezetett, hogy Mária Terézia királynő 1745. május 6-án megengedte: ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat – ezt nevezték redemptiónak. Görbe János őseinek tehát tellett erre, aki jásznak nem tellett, nem tudott a közösbe befizetni, azoknak csak ház körüli vetemény jutott, ők voltak az irredemptusok.
Volt, ahogy volt, az 1920-as évek közepén már az tűnt a legpraktikusabb döntésnek, ha a Görbe fiúk – miután még gyerekként kibojtárkodták magukat – a polgári iskola elvégzése után a szobafestő-mázoló ipart tanulják ki.
Pezseg az élet akkoriban a tizenháromezer lelkes Jászárokszálláson. A városi előkelőség – a helyi politika és az egyházak prominensei, a magasabb állású köztisztviselők – az Úri Kaszinó szépen rendben tartott épületében jár össze. A redemptus gazdák pedig a Közbirtokossági Székházban, melyre akkoriban új szintet is húznak a nagy forgalom miatt.
Az ipartestületi tagok téglajegyeiből pedig a maguk mutatós Ipartestületi Székháza épül meg. Az önszervezett munkásság a Munkáskör számára emel épületet. Volt tehát mit kifesteni, ráadásul más előnyei is voltak a nagy gyarapodásnak.Minden említett „klubban” működik büfé, könyvtár, játékterem, ahogy színpad is. Utóbbiakon egymást érik a „vigalmi gárdák” fellépései, melyek nem éppen szedett-vetett truppok.
Egyikben-másikban vidéki színházak jelesei tartanak kurzusokat a műkedvelő játszóknak.

Görbe János, 1951Forrás: MTI/-

Például Kaszab Anna, aki olyan társulatoknál volt vezető színésznő, mint a szegedi, a nagyváradi, a kolozsvári, a pozsonyi, a kassai, de játszott még Budapesten is a Belvárosi Színházban – amúgy pedig maga is Jászárokszállásról indult a pályára. Árokszállásról jutott Balassa Jenő is a Vígszínház társulatába, valamint Pethes Imre a Nemzeti Színház tagjai közé, akik színészpedagógusként járogattak vissza szülőföldjük teátrumi gárdái közé.
Görbe Jánost is érhették ily módon – és idejekorán – erős teátrumi hatások, hiszen hamar tagja lett a szobafestők kulturálisan is elkötelezett iparos körének. Rendszeres résztvevője a szüreti, aratási báloknak, a jóképű fiút szívesen látták a vigalmi gárdák produkcióinál is.
1928-ban a tizenhat éves Görbe János is ott van az emlékezők között, amikor a Jászok Egyesülete emlékoszlopot állít a négy évvel korábban meghalt Pethes Imre szülőhelyén.
Görbe János a kilencszázharmincas évek elején egyik fivérével egy bizonyos Kenyérvári nagyságos úr kúriáján lépeget a létrán, amikor elkapja őket a dalolhatnék. Vendégség van éppen a nagyságos úrnál, s a duettet halva a vizitálók egyike – történetesen Székelyhidi Ferenc, az Operaház vezető tenoristája – megkeresi annak forrásait. Főként a fiatalabb szobafestő fiú, János hangja nyűgözi le, javasolja is a létra magasába: Az ilyen hangot iskoláztatni kellene. Görbe János köszönettel, de büszkén bólint rá a tanácsra, majd arrébb araszol. De a tenor szavai ott ragadnak a fejében.

Jancsikám, így tovább!

Görbe János 1935. október elsején a jászárokszállási barokk templomban veszi feleségül a csinos varrónőt, Faragó Ilonát. Szűk lakásba költöznek, mai címén a Széchenyi utca 24-be. Varrnivaló mindig akad, de a létra mind többet áll a falnak támasztva, lábainál a pemzlikkel.Görbe János egy napon felkeresi a szobafestők iparoskörét, ahol előadja: egyre több a holtidő, miközben neki azt mondta egy híres fővárosi operaénekes, hogy kincs van torkában. Hozzáteszi, tudja, az iparoskör tagjaként készenléti kötelezettségei is vannak – jelölhetik is munkára, ha úgy adódik –, amit nem tudna teljesíteni, ha megpróbálná a fővárosban piacra vinni azt a bizonyos kincset. Az iparoskörnek azonban nem csupán szabályai vannak, hanem empatikus tagjai is, akik azt mondják: Menjél, legyél híres ember, mi is segítünk. Ha nem sikerül, Árokszállásra midig visszajöhetsz, van mesterséged.Az iparoskör tagjai összeadják az útiköltségre valót, meg is toldják valamennyivel.Görbe János feleségével együtt költözik Budapestre 1936-ban.
Vélhetőleg Székelyhidi Ferenc tanácsára keresi fel Rózsahegyi Kálmánt, a Nemzeti Színház vezető művészét, aki meghallgatja, majd – némi tandíj fejében – felveszi a magán-színiiskolájába.
Görbe János tanulmányai alatt építkezéseken vállal segédmunkákat, felesége továbbra is varrónőként dolgozik szerény albérletükben.Alig két ével később, 1938. június 26-án írja az árokszállási hetilap, a Jászvidék cikke: Szülővárosunkat eltöltő örömmel regisztráljuk most, hogy városunk szülötte, Görbe János színészjelölt mindkét vizsgáját sikerrel letette. 23-án vizsgázott a Belvárosi Színházban. Ez alkalommal három kisebb darabban, majd saját énekszámával lépett fel. Hogy a színdarabban milyen tökéletesen alakított, ennek dokumentálására csak azt szögezzük le, hogy egyik alakítása során a közönség sírt, zokogott, ami színiiskolai előadáson még sosem fordult elő. Az összes fővárosi lapok mind a legnagyobb elismeréssel írtak Görbe Jánosról. Rózsahegyi, a kiváló művész professzor őt a jövő Rózsahegyijének tartja.A cikk szerzője hozzáteszi: gyűjtést indítanak az ifjú Görbe Jánosnak, hogy addig is a fővárban maradhasson, amíg valamely budapesti társulat le nem szerződteti. A következő évben már azt írja a Jászvidék: A Belvárosi Színház a volt szobafestőt, városunk szülöttét tagjának szerződtette! Jancsikám így tovább, tanulással, szorgalommal előre!Görbe János első feladatként a társulattól távozó Páger Antal szerepét veszi át Kodolányi Földindulás című darabjában 1939 szeptemberében, októberben pedig egy másik Kodolányi-darabban, a Végrendelet-ben kap feladatot.1940 őszén Görbe János maga rendezi meg a Földindulás-t a jászárokszállási műkedvelőknek, a produkciót többször is ismételni kell, a bevételt egy színházterem megépítésére fordítják. Jászárokszállás és Görbe János vonatkozásában a számla kiegyenlítve.

Fortélyok: a nyers erő és a líraiság

Görbe János már 1939-ben eljátssza első filmszerepét Cserépy Arzén Földindulás című filmjében. Ebben figyel fel rá Szőts István filmrendező, aki majd hamarosan rá osztja a színészi pályafutásának egyik legemblematikusabb szerepét, az Emberek a havason Csutak Gergelyét. Görbe János a Földindulás-ban egy nagyon vallásos vidéki embert formált meg, alakítása kapcsán mondta róla Szőts István: Valódi népi típus volt: megjelenése, tartása, mozgása, arcvonásai. Nyers és sokszor szinte brutális durvasága egy szelíd nézéssel vagy tétova félmozdulattal átváltott lírai költészetbe és bensőséges gyöngédségbe.

Évek múlva Görbe János játéka kapcsán majd egyre többször írják le a recenzensek: a színész játéka erősen ösztönös, alakításait elsősorban erős kisugárzása teszi hitelessé, nem pedig a szakmai iskolázottság során megszerzett mesterségbeli tudás. A pályakezdő Görbe János ezzel szemben belső kisugárzása mellett még magabiztosan alkalmazza mindazokat a mesterségbeli fortélyokat is – például nagyon is átgondolt nézéseket vagy tétova félmozdulatokat –, amelyeket a polgári színjátszás mesterétől, Rózsahegyi Kálmántól eltanult. Ösztönössége elsősorban bizonyos politikai változások hatására erősödik majd fel, s gyűri maga alá személyiségének józanabb felét.Görbe János színpadi pályakezdése első két évében a Belvárosi Színház polgári témájú előadásai mellett – például Vaszary Gábor Pest című vígjátéka – más fővárosi színházak hasonló műfajú produkcióiban is hitelesen alakít polgári karaktereket. Játszik az Andrássy Színházban Matolcsy Andor Illetlenség című darabjában. Tény azonban, hogy a Szőts István által említett alaphabitusa alapján könnyebben látják meg benne a népi figurát. Annak megfelelően kap szerepet a Madách Színházban, Móricz Zsigmond Kismadár című előadásában, ahol Dajka Margit a partnere.
Mindeközben kitört a második világháború, melynek korai szakaszában sokak számára hihetőnek tetszik a Trianon előtti Magyarország restaurálása. Különösen Észak-Erdély visszacsatolása kelt nagy reményeket. Görbe János 1941-ben elszerződik a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz.

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Előző
Következő