Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

A válás
Fedák Sári 1925 decemberében tér vissza a deficites amerikai fellépéssorozatról. Nyilatkozza: az Államokban kisemmizték.

Megfogadja: soha többé nem megy Amerikába.

1926 elején a bécsi Raimund Theaterben is eljátssza Antóniát.
Molnár Ferenc is a városban van, Darvas Lilivel. Fedák Sári osztrák lapban üzeni meg: sosem fog elválni. Szeptemberben elválnak,

miután az író teljesíti Fedák Sári 20 ezer dolláros követelését.

De a pénz nem gyógyít be semmit.
Megesik, hogy az Antónia bécsi előadásán

Fedák Sári a már világszerte ismert Molnáron élcelődik,

,rögtönzött mondatokat szőve a szerep szövegébe. Ennek ellenére nem sokkal a válás után Berlinből is felkérést kap Antónia megformálására. Alfred Kerr, a kor legnevesebb német kritikusa írja a premier után:

Fedák Sári a darabban folyton csak megy, megy, megy. Hová megy? Hát az idegekre megy.

A darab néhány előadás után lekerül a berlini színház műsoráról.

A híres duó a Leányvásárban Fotó: Strelisky

Az Adonisz, Amerika, Nemzeti Színház
Fedák Sári nem sokkal válása után ismerkedik meg egy közparkban a Mindszenthy Tibor nevű, adoniszi küllemű pesti slemillel.
Néhány dunai csónaktúra után eldönti:

Amerikába viszi a nála két évtizeddel fiatalabb fiút, hogy az akkoriban elhunyt világsztár, Rudolf Valentino helyébe lépjen.

Szerepet is ad neki az Államokban félamatőrökkel színre kerülő Antóniában.

A tengerentúli magyar lapok iróniával elemzik a látottakat.

A slemil végül mégis kap egy pár száz dolláros szerződést az egyik kisebb hollywoodi stúdiótól. Miután Korda Sándor válófélben lévő felesége lecsapja Fedák Sári kezéről - aki hazatérve a nyilvánosság előtt fogadja meg:

soha nem megy többé a rideg és érzéketlen Amerikába.

A csalódás után felkeresi a Vígszínház igazgatóját, hogy szerepet kérjen Roboz Imrétől. A gázsi kapcsán vitába keverednek. Fedák a sajtóhoz fordul, az újságokban terjeszti: Roboz Imre inkorrekt színházvezető.
Az igazgató erre nem reagál, ellenben főszerepet ad Fedák Sárinak – kiugró gázsival - egy bukásra ítélt darabban. Az 1927 áprilisában bemutatott, Az isteni díva című zenés vígjáték pár előadás után le is kerül a színről.

Fedák Sári a következő két évtizedben számtalanszor kerül még hasonló helyzetbe. A mélypontok ellenére egy-egy siker után midig talpra áll.

A vígszínházi fiaskó után újra játszik a Király Színházban, amelyet már nem Beöthy vezet, s Honthy Hanna is csak vendég olykor. Hívják az Operettszínházhoz is, vidéki teátrumokhoz.
Esténkénti fellépti díja 400-500 pengő.
Őt - a gázsik rangsorában - Gaál Franciska, a Vígszínház vezető színésznője követi 300 pengővel. Honthy Hanna, Makay Margit, Tikos Ilona 160-300 körüli összegeket kap.

Fedák Sári akkoriban cseréli Mercedesét Cadillacre.

Ötvenéves korára a Nemzeti Színház színpadára is feljut. 1928 decemberétől hosszú hónapokig játssza a Nyugdíj Intézet jótékonysági estjein a János vitézt a kisnyugdíjas színészek javára. Interjúiban pedig egyre többet beszél a nemzet sorsáról.

Herczeg Ferenc glosszában utal rá: hígult a Nemzeti műsorkínálata; s azt is lejegyzi, hogy Fedák Sári Nemzeti színházi felbukkanása, nyilatkozatai ellenére sosem lesz a nemzet színésznője.

A jelképes cím Herczeg szerint kizárólag Jászai Marit, Blaha Lujzát illeti, bár az író azt is elismeri: lehetnek még várományosai a drámai színházak tagjai között. De nem Fedák.
A Nemzetiben mindeközben estéről estére telt házak tapsolják Fedák Sári János vitézét.

A harmincas években Fotó: Angelo

Ötszáz magyar dal, Iza néni, Los Angeles-i fogda
1929 februárjába Fedák Sári a Király Színpadon is előadja az Ötszáz éves magyar dal című önálló estjét. Regős énekek, virágénekek, kuruc dalok – egyszerű kosztümben, egy szál zongora kíséretében.

A páholyban Magyarország kormányzója a feleségével.

Velük szemben Apponyi Albert grófék, Wlassich báróék, Zichy János grófék, az amerikai, a spanyol, a francia, a német nagykövetek családjaikkal.
A Pesti Hírlap recenziója:

Fedák Sári azt csinál velünk, amit csak akar. Avval a csendes, ügyes hangjával, azokkal a zseniális mozdulataival, a finom, hetyke, vagy daliás, vagy megadó gesztusaival, avval a fejtartásával, amelyben egy nóta minden bánata vagy öröme bent tud lenni. Fergetegesen ünnepelték.

Nem sokkal később, a harmincas évtized kezdetén a színházigazgatók 160 pengőben maximalizálják a legmagasabb esténkénti fellépti díj mértékét.

Fedák Sári a lapokban kéri ki magának a döntést. A következő két évadban Ausztriában vállal fellépéseket.

1932-ben tér vissza, Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezése idején.
Fedák Sári akkor elhatározza: Iza néni címmel játékfilmet készít egy nagyvilágban is otthonosan mozgó hazafias díváról, aki

külhoni mulatók szeparéiban igyekszik meggyőzni az adott országok vezetőit,

hogy segítsenek visszaállítani Nagy-Magyarország egykori határait.
Maga írja a forgatókönyvet, saját vagyonából biztosít háromszázezer pengőt a gazdag kiállítású, majd az 1933-as bemutató után a jobboldali lapok kritikusai is által is zagyvaságnak ítélt film leforgatására. Az itthoni kudarc után Amerikában is falakba ütközik, amikor Hollywood befolyásos magyarjainak kínálgatja az Iza néni kópiáit. Pedig saját villát is bérel az álomgyárban, hogy kellő súlyt adjon a projektnek.

Hazatérve a lapokban ígéri: sosem látják többé Amerikában.

Pár hónappal később Los Angeles-i rendőrőrsön kerül fogdába, miután ujjlenyomatait 211 155-ös sorszámmal iktatják.
A bécsi operettben megismert magyar kolléganőjével, Aknay Vilmával fundálják ki: bíróság elé citálják az Amerikában nevet szerzett forgatókönyvírót, Vajda Ernőt. Állítják: a férfi évekkel korábban házasságát eltitkolva ígért frigyet Aknaynak, pénzt is kicsalva tőle. A köztiszteletben álló Vajda felesége tanúskodása mellett bizonyítja: szó sem igaz az egészből. A hamis tanúskodásért őrizetbe kerülő Fedák és Aknay ügye végül mégis felmentéssel zárul a bíróságon. Azzal a feltétellel:

lábukat be nem tehetik többé Amerikába.

Fedák, otthonában Fotó: Bojár Iván

Élete alakítása és egy berlini interjú
Fedák Sári 1935-ben tér haza, s elterjeszti: hamarosan feleségül megy báró Villani Frigyes egykori francia királyi követhez. A követ nyilatkozatban cáfol. Fedák ügyvédje levélben szólítja fel:

fizessen a színésznőnek nyolcvanezer pengő fájdalomdíjat a felbontott eljegyzésért.

A báró pár sorban válaszol: néhányszor találkoztak, de nem volt eljegyzés.

Fedák Sári pedig a legfelső politikai szintről kap intést: ne feszegessen bizonyos határokat.

A színésznő, jobb híján, a Royal Színház, majd a Városi Színház vígjátékaiban vállal szerepeket. Mindeközben rendszeresen résztvevője a különböző németbarát szervezetek rendezvényeinek.
Egy nap a Vígszínház vezetője békejobbot nyújtva kéri fel az angol Edith Ellis Vihar az egyenlítőben című darabjának főszerepére, amely művet Zágon István dolgozta át, kifejezetten Fedák Sári számára.
A három férjet is elfogyasztott Rochecourt grófnőt játssza, idős, de még mindig szép, korához méltóan kiegyensúlyozott asszonyt, aki unokái lelkét is rendre rendbe teszi.

Az 1936-ba bemutatott színdarabban a korabeli kritikák szerint Fedák Sári élete alakítását nyújtja: „Grandiózus, amit csinál", „Mindenkit lenyűgöz", „Emberi és hiteles".

A következő évek fellépéseit csendesebben fogadják.
Fedák Sári az 1941-es berlini látogatásán adott interjújával vált ki ismét komolyabb visszhangot. Azt mondja egyebek között: „Kijöttem megnézni egy heroikus ország heroikus fővárosát." Kérdezi a riporter: „Nem tart–e a bombázásoktól?" Az színésznő azt feleli: "Ellenkezőleg! Vártam – hiába – éjjelenként a Tommykat. Szeretem volna egy Fliegeralarmot átélni. Tudja, nem árt az ilyesmi." Sajátságos mondatai persze nem aratnak nagy sikert Magyarországon.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!