Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

Molnár Ferenc lestoppolja

Álljon meg Fedák!

- torpantja meg Fedák Sárit egy hang 1911. szeptember 9-én A kis gróf című operett bemutatója után, amint átsiet a homályos színésztársalgón. A hang tulajdonosa a már befutott író, Molnár Ferenc.
Fedák odalép az íróhoz, aki azt mondja:

Néztem egy jelenetét. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy színész csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidógyerek jól az életébe tapos.

Kapcsolatuk 1925-ig tart majd. Az utolsó hármat töltik házasságban.
Közös életük színtere a színésznő Pálffy téri (ma Bem) műterem lakása, ahová a Győri útról költözött át.
Vacsoráikon, a huszonnégy személyes ebédlőasztal mellett olyan írók ülnek, mint Bródy Sándor, Heltai Jenő, Gábor Andor, Bíró Lajos. Vendégeik között ott van az újságíróvilág krémje is: Lázár Miklós, Incze Sándor, Nádas Sándor, Bródy Miksa. A színészeket Fedák Sári kedvenc partnere, Rátkai Márton képviseli.
Gyakori vendég Molnár zeneszerző barátja, Jacobi Viktor is.

Így esik, hogy a pár Bechstein zongoráján készül el az újabb Fedák-siker a Szibill.

Fedák Sári akkoriban kezdi szellemesen átigazítani – részben privát közegének intellektuális hatására - az operettek bugyutább szövegeit. A Szibillel nem babrál.

Budapest, 1915. Fedák Sári színművésznő A cigányprímás című darabban Forrás: MTI/Reprodukció

Filmezik, Mercedesből integet, Jászai Marival pózol, kitüntetik, mint önkéntes ápolónőt

Fedák Sári 1913-ban szerepet vállal két némafilmben. A mai Corvin áruház helyén álló Apolló Filmszínházban megtartott filmpremierek után Fedák Sári autogramot osztogat az ünneplő tömegnek, majd I-672 rendszámú hófehér Mercedesébe ül, és a kormány mellől integetve távozik.

Jászai Mari 1913 tavaszán úgy dönt: csak megnézi magának az ország legnépszerűbb színésznőjét Kálmán Imre új operettjében, A csárdáskirálynőben.

Fedák Sári tudja, miként vélekedett róla Jászai Mari a Vidor-ügy kapcsán, de Jászai Király Színházi látogatása után alázatos hangú levélben köszöni az érdeklődést. Levelezésük hamarosan tegeződőre vált, novemberben együtt lépnek fel a már említett gálaműsorban, melyet A hét című lap szervez. De aztán komorabb időszak következik.
Az 1914-es esztendőben. Molnár Ferenc az elsők között indul a frontra Az Est című lap haditudósítójaként. Fedák Sári hadikórházban lesz ápolónő.

1915. november 7-én önkéntes munkájáért megkapja a Vöröskereszt hadikitüntetés II. osztályú jelvényét.

„Mintha saját koporsóján lépkedne"
1916. október elején Molnár Ferenc visszaérkezik a frontról. Egyenesen a Vígszínházba megy, ahol egy évvel korábban – egy eltávozás alkalmával – írt, Farsang című darabját készülnek bemutatni. A kesernyés mű karaktereiben több a drámaiság, mint az író addigi műveiben felbukkanó figurákban. Fedák Sári pályáján a Farsang az első prózai szerep. Kamillát játssza, vidéki szépasszonyt, aki zord urával érkezik farsangi mulatságra, ahol

váratlan helyzetek állítják különböző érzelmi, morális próbatételek elé.

Lengyel Menyért írja a bemutató után:

Fedák a múltjából egy hangot, mozdulatot nem hozott át. Tehetsége olyan rendkívüli, hogy úgy hatott, mintha ezen az estén egy eddig ismeretlen drámai színésznő lépett volna fel. Szerepéhez hozzáadta azt, amit csak kevés színésznő fog e szerepben utána csinálni: előbbi életét, származását, vidéken töltött éveit. Utolsó jelenetét szavak nélkül, tiszta művészi eszközökkel, felejthetetlen testtartással s oly fekete gyászban csinálta, mintha a saját koporsóján lépkedne.

Nem sokkal a bemutató után ismét nagy vacsora van a Pálffy téri lakásban. Fedák és Molnár ismét szóváltásba keveredik, ami nem lepi meg a vendégeket.

Ők tudják, amit a külvilág nem: a pár folytonos harcban áll,

azon is összekapnak, hogy ki fizesse a kapupénzt. Molnár valójában csak azért kezdett ki Fedák Sárival, mert a Vígszínház vezető művésznője, a férjezett Varsányi Irén elutasította. Molnár azt gondolta: kutyaharapást szőrével.
Ám a hamar jött feszültségek nem sok jót ígértek. Másfelől a publikum rendkívül érdekesnek tartja kettősüket, ami emel a népszerűségükön, ráadásul az állandó hadd el hadd inspirálja is az alkotói énjüket.
Molnár Ferenc azonban

a Farsang bemutatója utáni estén meg is üti Fedák Sárit.

Az író-újságíró Dénes Zsófia – Ady Endre minapi mennyasszonya, Fedák Sári közeli barátnője, ugyancsak gyakori vendégük – megkérdezi Molnárt:

Feri, hogy tehetted?

Molnár azt feleli:

Mondd, te, aki közülünk való vagy, és nem ripacs, te hiszed, hogy én ebbe a clownba szerelmes vagyok? Ebbe az operettpojácába? Amikor én Varsányit szeretem?

Fedák a katonák toborzásában is segített Forrás: AFP/Sputnik

Mercedesével Vörös katonákat toboroz, majd Bécsbe szökik
Fedák Sári 1917-ben eladja a Pállfy téri lakását. A Duna bal partján vásárol másikat a Személynök (ma Balassi Bálint) utcában.
Közben szembesül a ténnyel: a klasszikus színházakban nincs számára állandó státusz. Mindnek megvan a saját vezető prózai művésznője a korosztályából.

Ugyanakkor Fedák Sári azt is tudja: közel a negyvenhez lassan kikopik az operettek primadonna szerepeiből.

Tanácstalan, de októberben eljátszhatja a Magyar Színház vendégként – a direktori pozícióba visszakerült Beöthy Lászlóra általában számíthat - a forradalmi hevületű Eöz Anna szerepét Bródy Sándor monarchiaellenes művében, A szeretőben.
A hatóság be akarja tiltani az előadást, ezért Beöthy László javaslatára a cselekmény helyszínét az Osztrák-Magyar Monarchiából a cári Oroszországba helyezik át. A szerző tiltakozásból el sem megy a bemutatóra, a forradalmi hevületű publikum azonban ünnepel. A kritika pedig ismét prózai alakításban dicséri Fedák Sárit.
A következő hónapokban

a színésznő összeforr Eöz Annával, ott van minden monarchiaellenes megmozduláson.

Jelen van, amikor 1918. november 6-án kikiáltják a köztársaságot, majd arról nyilatkozik egy lapnak, hogy képviselő lesz.

Testestől-lelkestől köztársaságpárti vagyok!

– teszi hozzá.
1919. március 21-én a Tanácsköztársaság kikiáltásnál is felbukkan.

Majd Mercedesével járja a várost, hogy katonákat toborozzon az alakuló (általa persze nem ismert) Vörös hadseregnek.

Éljen Zsazsa, népbiztos elvtárs!

- ünnepli az utca népe.

Fotók is készülnek akcióiról.

Májusban összefut Feld Mátyással, a színvonal alatti ligeti teátrum hírhedt igazgatójával, aki két mondatban meggyőzi:

a kommunista vircsaft még az ő produkcióinál is mélyebbre húzza majd a honi kultúrát.

Feld felajánlja: szökjön vele Bécsbe, ahol bejuttatja – némi jutalékért cserébe – valamelyik neves osztrák színházba. Bécsben azonban „a kommunista" Fedákot - a toborzó körútjáról készült fotók megelőzték –

többször is letartóztatják, kihallgatják, elengedik.

Nem akad színház, amelyik foglalkoztatná.

Felmentik, Csortossal játszik, Amerikába megy, hazatérve az ifjú Honthy Hanna várja a pályaudvaron
A Kommün bukása után hazatér, ahol egy Rákosi Szidi által megszervezett bizottság felmenti a vádak alól. Nem sokkal a tárgyalás után meghal az édesapja. Fedák Sári a következő évben betölti a negyvenet, és mind kedvetlenebbül énekli a János vitéz dalait Beöthynél.
1920. június 4-én megkötik a párizsi békeszerződést, szülővárosa, Beregszász is a határon túlra kerül.

Fedák Sári nyilatkozatiban is elmondja: megbocsáthatatlan, amit a hazájával tettek.

1920 őszén bécsi színházaknál vállal szerepet. Az osztrákok úgy ünneplik, mint első ottani évei alatt. Közben egy New York-i teátrumtól is meghívást kap – a már egy éve ott fellépő, magyar színházat igazgató Rátkai Márton közbenjárására - de Molnár Ferenc arra inti: ne vállalja, mert nem biztos az anyagi siker.
1921-ben a Vígszínház felkérésére, Csortos Gyula partnereként A falu rosszában játszik. A szélsőjobbos Új Nemzedék azt írja:

Pirulunk, hogy egy magyar nő ennyire nem ismeri a magyar vidéket.

Fedák Sári 1922 januárjában Amerikába utazik. Az óhaza dolgaiban járatlan emigráció

a nyolc hónapos turné állomásain feltétel nélkül ünnepli.

Amikor hazatér, Beöthy László várja a pályaudvaron, oldalán új felfedezettjével, az ifjú, s hamvas Honthy Hannával.

Budapest, 1928. Fedák Sári színművésznő kalapban Forrás: MTI/Reprodukció

A házasság
Molnár Ferenc 1922. október 11-én feleségül veszi Fedák Sárit.
A színésznő nem sokkal előbb tudta meg, hogy Molnár beleszeretett a huszonkét éves Darvas Lilibe. Fedák Sári megfenyegeti az írót: ha nincs házasság, ő írja meg elmúlt éveik minden botrányos epizódját. A színésznő bízik benne: a frigy idővel közelebb hozza hozzá Molnár Ferencet.

Ám az író Darvas Lilivel kerül mind szorosabb kapcsolatba.

A Király Színház 1922 novemberében mutatja be A bajadér című operettet. A legtöbb lap a 8 Órai Újsághoz hasonlóan értékel:

A két primadonna: Fedák Sári és Honthy Hanna egyértékű talentummal játssza a két különböző vágású szerepet.

Fedák Sári nem kér Honthyból.

1923 áprilisában A János vitéz 650. előadásában búcsúzik – saját elhatározásból, szerződést szegve - a Király Színháztól, amelyet a lapokban apró porfészeknek titulál.
Az újonnan nyíló Fővárosi Operettszínházban lép fel a Pompadour című operettben, majd a Vígszínházban kap főszerepet az Antónia című vígjátékban. Utóbbi Lengyel Menyhért darabja, mellyel az író a negyvenötödik évéhez közeledő Fedák Sárit segíti át a szerepkörváltáson. A színésznő egykori pesti dívát alakít benne, aki hozzáment egy lassú észjárású, kevés beszédű vidéki földbirtokoshoz.

Fedák Sári hitelesen ordenáré, mint vidéki nagysád; másik jelenetben - a sztori szerint Pestre ellátogatva – finom és előkelő.

A Színház című lap kritikája szerint

elevenen, gazdagon, életszerűen mutatta meg a színjátszás egész skálarendszerét, a legkomorabbtól a legmulatságosabb színekig.

A Szózat című szélsőjobbos lap viszont úgy fogalmaz:

A Lipót körúti színház botrányos produkciója merénylet a vidék Magyarországa ellen!

A közönség tódul rá. A Vígszínházat vezető Roboz Imre azért sem engedi el Fedák Sárit időben egy már leszervezett újabb amerikai turnéra. A késlekedés miatt a turné szervezői Fedák gázsijából vonják le a hiába bérelt színháztermek költségeit.

Az út így kész ráfizetés.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!