Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

Vigalmi és rádiós munkák
Fedák Sári 1942-ben a budai Szolyva utcába költözik, és írni kezdi színdarabját. A Párizs című színmű valójában Hollywoodról igyekszik lerántani a leplet, egy Brigi nevű magyar színésznő ottani megaláztatásait bemutatva. A darab premierjét karácsonykor tartják a Magyar Színházban. A kritikák kiemelik:

a hatvanhárom éves színésznő egész hitelesen formálja meg a harmincnyolc éves főhősnőt.

Hozzáteszik: a mondanivaló, az üzenet kapcsán akadnak hiányosságok.
Fedák Sári 1943 tavaszán a Tábori Színház frontelőadásaiban lép fel.
Beosztása: honvéd vigalmi munkás. Barátaihoz címzett levelekben meséli el:

nagy siker a frontturné, a katonák ünneplik, bár sose érne véget.

Véget ér. A színésznő visszatér Budapestre.
Fedák Sári az 1944-es, októberi nyilas hatalomátvétel előtt egy társaságban mutatkozik a Magyar Futár című lap főszerkesztőjével, Szálasi Ferenc későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszterével, Rajniss Ferenccel. Ahogy a lap többi munkatársával is. Egyikük, Mecsér András az Amerikából Fedákkal együtt kitiltott Aknay Vilma vőlegénye.
Fedák Sári 1944 decemberében Bécsbe megy. Munkát vállal a Donausender rádiónál. Amikor a város körül egyre szorosabb lesz az oroszok gyűrűje, akkor dunai tutajra kéredzkedve lecsorog Linzig.

Tudja, hogy azt a várost az amerikaiak fogják felszabadítani.

1945 októberében arról ír Papp Manci nevű pesti barátnőjének:

már angolul játszik kedves amerikai barátainak.

Az új magyar hatóságok decemberben kérik kiadatását az Ausztriában állomásozó amerikai haderőktől. A kérést habozás nélkül teljesítik.

Fedák Sári színésznő egészalakos szobra az avatóünnepség napján a művész szülővárosa, Beregszász főterén 2018. október 26-án. A színésznő születésnapján felavatott szoborkompozíciót Mihajlo Kolodko ungvári szobrász készítette Forrás: MTI/Nemes János

Tárgyalás, büntetés

Tárgyalására várva az Andrássy út 60-ban, a minapi Nyilas Ház fogdájában ad interjút Szirmai Dezső hírlapírónak. Egyebek közt arról beszél:

Csak a fiúkat szeretem. De nem ám azért, amire maga gondol, hanem azért, mert a lányok túl félénkek voltak nekem. Valójában a magam lelke is szelíd volt, sohasem volt bennem semmi törés, semmi hatalomvágy, csak uccu neki, neki az életnek!

Maga tér rá az egyebekre:

Antiszemitizmus? Sohasem ismertem. A barátaim mind zsidók voltak, a szabóm, a kalaposom, a varrónőm, az orvosaim. Amikor apám megbetegedett a beregszászi zsidók imádkoztak érte.

Népbírósági tárgyalásán több tanú, Básti Lajos is elmeséli, hogy Fedák Sári közbenjárására térhetett haza a munkaszolgálatból. A nagy színész azt is említi:

Fedák Sári egyetlen zsidó kollégájával sem szakította meg a kapcsolatot, igyekezett segítségükre lenni, miközben valóban tett németbarát kijelentéseket.

Fedák Sári mellett tanúskodik Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton, Somló István is.

A Népbíróság elsőfokú ítéletben népellenes bűntettért szab ki rá két év börtönt, teljes vagyonelkobzással, közügyektől való eltiltással. Az indok: náci eszmék terjesztése. Az enyhítő körülmények között említik a színésznő korát, az üldözött zsidók támogatását, valamint azt, hogy több mint fél évszázados pályafutása alatt gazdagította a magyar színházkultúrát, annak külföldön is sikert és elismerést szerezve.

Az enyhítő körülmények között arról is szó esik: az idősödő színésznő régi sikerei után áhítozva bármilyen szereplési lehetőséget megragadott, túllépve a józan ész határain.

A másodfokú ítélet az egyéb vádakat bizonyítottság hiányában figyelmen kívül hagyja, kizárólag Fedák Sári a németbarát Donausender rádiónál történt szerepvállalását kifogásolja.

Nyolc hónapi börtönre csökkenti az elsőfokú ítéletet, a színésznő politikai jogának gyakorlását öt évre függeszti fel; valamint három évre eltiltja attól, hogy hivatását a fővárosban gyakorolja. A vagyonelkobzástól eltekint.

Fedák Sári büntetésébe beszámítják az előzetesben töltött időt is. Két kegyetlen hónap után, 1946. szeptember 4-én kiszabadul a márianosztrai nő fegyházból.

Nyáregyházi hétköznapok
Fedák Sári élete maradék kilenc évét a Pest megyei Nyáregyházán tölti, a monori járásban – önkéntes száműzetésben. Két évig unokahúga, becenevén Gótika, asszonynevén Kauser Istvánné házában lakik komornájával, Kerék Margittal. Színházi jelmezeit, könyveit, egyéb értékeit már 1944-ben oda küldette megőrzésre. 1948-ban Kerék Margittal együtt hurcolnak át mindent a közeli kastély parkjában álló

háromszobás, földpadlós kerti lakba, a kastély tulajdonosának engedélyével.

A birtok 1952-es államosítása után az újonnan alakuló termelőszövetkezet vezetői kilakoltatják, s egy elhagyatott tanyát utalnak ki a két idős asszony számára: két szoba, tornác, körben földek.

Fedák Sári utolsó éveiben sokat olvas, kézimunkázik, idővel szövőgépet is beszerez, szőtteseit árulja.

A környékbeliek kedvelik a jó kedélyű, nagydumás Zsazsa nénit, ahogy hallgatagabb komornáját is.
Rendszeresen visznek terményeikből, főztjükből a két asszonynak. Ők a szívességet a ritkaságnak számító babkávéval viszonozzák.
Fedák Sári folyamatosan kapja a csomagokat, a készpénzt a színháziaktól. Huszka Jenő különösen bőkezű.
Látogatják is a régi barátok. Például Rátkai Márton, szívközeli színpadi társa, de - mások mellett - a magát elkötelezett baloldaliként deklaráló Dénes Zsófia is.
Fedák Sári délutánonként olykor magára csukja a szobája ajtaját, felveszi valamelyik jelmezét, sminkel, majd részleteket ad elő régi szerepeiből.

Míg el nem kapja a nevetés a tükör előtt.

Kerék Margit nem nevet vele. Lenyűgözve nézi asszonyát a kulcslyukon keresztül.

Búcsújáték a péknél
Fedák Sári gyakran meséli a környékbelieknek: amikor majd érte küldetnek, s újra fővárosi színpadra lép, minden nyáregyházi vendége lesz a nézőtéren.
1954 tavaszán, az újonnan alakult József Atilla Színház igazgatója, Szendrő József érkezik a tanyára. Elmondja a színésznőnek: kijárta a minisztériumban, hogy - miként már más, hasonló múltú kollégájával megtették - engedjék Fedák Sárit is színre lépni Budapesten. Szendrő Csiky Gergely Nagymama című darabjának címszerepét ajánlja. Fedák Sári bizonytalan.
Levelet vált pesti barátnőjével, egy Hajós utcai kozmetikussal. A sokat tapasztalt asszony véleményét kéri a színrelépés kapcsán. A nő annyit ír vissza:

Ezeknek?

Fedák Sári nemet mond Szendrő Józsefnek.
Majd a kozmetikus hasonló reakciója után nemet mond az Operaház igazgatójának, dr. Tóth Aladárnak is, amikor levélben kéri a színésznőt: vegyen részt 1955. november 18-án az Erkel Színházban a János vitéz bemutatójának ötvenedik évfordulóján.
Fedák Sári 1955 áprilisában Molnár pékék vendége.

Ebéd után zongorához ül, játszik, dalol.

A Leányvásárból, a Sybillből, A víg özvegyből ad elő részleteket a péknek és családjának.
Egyes források szerint hirtelen erős fájdalmat érzett a mellkasában, s miután megvizsgálta a helyi körorvos, egy helybeli vitte fel motorkerékpáron Budapestre. Mások agyvérzésről írnak, amelyből már magához sem tért.
Ami biztos: az Irgalmasok Kórházába került a nagy színésznő, húszágyas kórterembe, ablak melletti ágyra. Paravánnal kellett eltakarni, annyi volt a kíváncsiskodó.

Fedák Sári 1955. május 5-én hajnalban halt meg.

Sírja a Farkasréti temetőben Forrás: Wikimedia Commons

Néhány nappal később sok ezren búcsúztatták a Farkasréti temetőben. Több cigánybanda is ott volt, de csak egyetlen prímás húzta egy szál hegedűn.

Mielőtt a színésznő koporsóját a földbe engedték, Mezei Mária mondott imát a sírnál. Turay Ida állt mellette, kezében lila ibolyákból kötött szív alakú csokorral. Fedák Sári ingóságait komornája, Kerék Margit örökölte a színésznő végakarata szerint. Kerék Margit önszántából adta el azokat, hogy a befolyt pénzből márvány síremléket emeljen asszonyának. Mikor az kész lett, meghalt ő is.

Források:

Fedák Sári: Útközben, Beszélgetés a barátommal - Szőllősi Zsigmond, Budapest, 1929

Bános Tibor: Aki szelet vet... - Magvető Könyvkiadó, Budapest 1986

Vörös Tibor: A Fedák - Háttér Lap- És Könyvkiadó, Budapest 1990

Bognár Tibor (szerk.): "Te csak most aludjál, Liliom", Fedák Sári emlékiratai - Magyar Ház, Budapest 2009

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár