Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

János vitéz
1904 őszén Beöthy László arra kéri a lassan depresszióba csúszó Fedák Sárit: hallgassa meg a már a Fedák által is olvasott Bakonyi Károly mű, a János Vitéz dalait a zeneszerző, Kacsóh Pongrác előadásában. Fedák tiltakozik: a daljáték szövege ugyan kedvére van, de Huszka Jenőn kívül nem hajlandó más kortárs zeneszerző művében részt venni.

Pláne Kacsóh-éban, aki főállásban matematikát tanít egy gimnáziumban.

Beöthy elmagyarázza, hogy a matematikai és a zenei érzék nem is áll távol egymástól. Fedák Sári végül Rákosi Szidi lakásában hallgatja meg Kacsóh produkcióját. A színésznő az utolsó akkordok után felkiált:

Ez a darab legalább száz estét megér majd!

Beöthy Iluskát, és a francia királylányt játszatná Fedákkal.

A színésznő a címszerepet, János vitézt akarja, a Bob hercegre hivatkozik.

Beöthy szerint az műmese, a János vitéz ellenben a magyar irodalom egyik legnépszerűbb figurája. A férfi szerint óriási balfogás lenne egy primadonnának megjelenítenie. Végül a színésznő akarata érvényesül.
Iluska szerepét a frissen felfedezett Medgyaszay Vilma kapja meg. A bemutatót 1904. november 18-án tartják.
Színi Gyula, a kor neves műítésze írja a Hét című lapban:

Megjelent Kukorica Jancsi, aki nem volt más, mint Fedák Sári. Ilyen estéjére még nem emlékezünk. Sikerült neki valami, amire nem lehet senkit sem megtanítani, és amit nem elég megérezni, hanem meg is kell játszani. Néhány mozdulattal tönkre is tehetett volna mindent, csak egy női Sobri Jóskát kellett volna megszólaltatnia. És a karikás ostorával, a nagy karimás kalapjával, a belépőnótájával, meg a fiús jókedvével csodát produkált: operett levegőt a nagy magyar Alföldön.

Fedák Sári több mint hatszáz estén játssza majd el a szerepet.

Az Antónia címszerepében Fotó: Angelo

Az agitátor

A politikai klíma is kedvez a János vitéz bemutatójának.
A regnáló miniszterelnök, Tisza István vezérelve: az Osztrák-Magyar Monarchia egységének fenntartása. Az utcák még mindig német szavaktól hangosak, az arisztokrácia, a tehetősebb polgárság egy markáns része ragaszkodik hozzá, hogy gyermekeit német tanintézetekbe járassa, a német a sikk az irodalomban, divatban, de még az orfeumok és varieték műsorai is német nyelvűek.

A népesség jelentős része ugyanakkor erősen Habsburg- és Monarchia-ellenes.

A pesti ifjúság elindítja a Tulipán-mozgalmat – tagjai tulipános kitűzőt viselnek- a következő jelszavakkal: „Csak magyarul!" „Csak magyar árut vásároljunk!" „Csak a magyar ipart támogassuk!"
Bartha Miklós a Magyarország című lap publicistája 1903 szeptemberében Az osztrák-németek címmel közöl írást, amelyben a nép nevében kéri ki magának az „osztrák-németek" hangsúlyos jelenlétét a magyarok életében.
Sorait azzal zárja:

Nincs a civilizált világban hozzájuk hasonló hitvány nép!

Fedák Sári másnap levélben gratulál a szerzőnek:

Minden sorával egyet értek!

A János vitéz egyik előadása után színházi lap zsurnalisztája készít riportot a színésznővel, melyben azt is lejegyzi, hogy a „köztudottan soviniszta" Fedák Sári a riport közben olvasatlanul tép össze egy öltöztetőnője által kézbesített levelet, csak mert az németül íródott.

Fedák Sári rendszeres résztvevője a Tulipános mozgalom rendezvényeinek. Lelkesen agitál az ellenzéki Andrássy Gyula gróf választási fórumain.

Miközben esténként átéléssel énekli: "Az én nevem, az én nevem, Kukorica János!"

Anyagiak
Fedák Sári 1905 szeptemberében a sajtóban jelenti be:

négy és fél év után elköltözik Rákosi Sziditől egy csendes budai villába, a Győri úton.

A villában végzett átalakítások idejére pedig beköltözik a Bristol Hotelbe.

Német márkájú Benz típusú – Karl Benz tervezte - automobilja egyike az első budapesti gépjárműveknek.

A pesti közönség rendes programja, hogy csodájára jár, amíg a színésznő a szállodában tartózkodik.
Fedák Sári hamarosan azt is hírül adja: ezentúl csak szerepekre szerződik, nem kívánkozik lekötni magát. Beöthy László színházában

társulati tagként 250 pengőt kap esténként.

Fedák Sári egy plakáton Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Vidor Pál a megritkult közönségű Népszínház új direktora – Porzsolt Kálmán visszalépett főrendezőnek -

600 pengőt ígér a Leányka című zenés játék első tíz előadására, a következő tízre 650-et, a ráadásokra 750-et.

Fedák Sári az évadot még befejezi a Király Színházban, de 1905 őszén, szerződése lejárta után, a Népszínházban kezd próbálni.
A következő hónapokban hol a Király Színház, hol a Népszínház újabb bemutatójában vesz részt. Mindkét helyen sok a konfliktusa, a lapok minden újabb bemutató előtt találgatják: meg lesz-e tartva.
Beöthyvel való feszültségének fő oka: a direktor már nem bízik benne, felkínált szerepeit rendre lekettőzi, ami viszont sérti Fedák Sári hiúságát. (Gázsiját mindemellett a Király Színházban is sikerül megdupláztatnia.)
A Népszínház direktorával a színház helyzete miatt ugrik össze rendszeresen. Vidor Pál színészként kezdte a hivatást, kollégáival szolidáris, felelősségteljes ember. Csak akkor felelőtlen, amikor rábólint Fedák anyagi feltételeire.
Utóbb hiába kéri a színésznőt: mondjon le a neki járó összeg egy részéről, hogy ki tudja fizetni azokat a kollégáit is, akik – mivel a teátrumnak több százezer pengős köztartozásait is törlesztenie kell – hónapok óta nem kaptak egy vasat sem.

Fedák makacsul ismétli: a szerződés szent.

Első útja minden előadás után a kasszához vezet, hogy kikérje a neki járó összeget.
Vidor mindemellett hasonló feltételekkel hívja vissza újabb szerepekre, mert Fedák jelenléte lehet az egyetlen biztosíték, ami meggyőzhet egy esetleges befektetőt.

Egy ember meghal, a színésznő bajba kerül
1906. október 26-án újabb premier a Népszínházban, Czobor Károly daljátéka, a Rab Mátyás.

Fedák Sári Mátyás királyt alakítja.

Színházi Élet:

Egyénisége betöltötte a szerep hézagait, szép tánca és énektudása, valamint kissé groteszk humora sok őszinte tapsot szerzett a játékának. Ha ez a színésznő megmaradna színésznőnek, és nem kívánkoznék egyéb közéleti szereplésre is, még sok örömet szerezhetne a közönségnek.

Fedák a maga részéről - látva Vidor szorult helyzetét - tárgyalásokba kezd Budapest polgármesterével,

Bárcy Istvánnal, aki egyben a Népszínházi Bizottság elnöke. Kirajzolódik egy terv, amely szerint Bárczy meneszti Vidort, és Fedák embereit – Verő György író-zeneszerzőt és Malonyai Dezső hírlapírót – teszi meg a színház vezetőinek.
Ám ugyanakkor Vidor Dezső megállapodik egy nagybefektetővel, aki komoly összeggel állná a színház átalakítását, tartozásainak mérséklését. Egyetlen feltétele van: Fedák Sári is írja az általa kiállított váltót. Fedák Sári ezt megtagadja.

Vidor Pál két nappal később, december 1-én igazgatói irodájában főbe lövi magát.

A délutáni lapok címoldalukon tájékoztatnak az esetről, annak hátterét is feltárva.
Mindennek ellenére Fedák Sári elindul az esti előadásra, hogy eljátssza Mátyás királyt. Ám ott feldühödött tömeg várja, akik a színésznőt okolják a közkedvelt színigazgató halála miatt. Haragjuk elől kollégája, Rasskó Géza menekíti el, berántva a színházba a színésznőt. Ott a felzaklatott kollégák támadnak rá.
Rasskó Fedák Sárit egy öltözőbe rejti. Végül éjszaka kíséri haza hat lovas rendőr és tizenkét gyalogos, miután álcázásként magára ölti egy koldusasszony jelmezét.
Másnap közleményben tudatja: Vidor halálához semmi köze, ő a színház megmentésén munkálkodott, további vádak esetén jogi elégtételt vesz.
Néhány lap másnap felidézi az évekkel korábbi körkérdést, amelyben arról is kérdezték Fedák Sárit: „Hány embert ölt meg?" Újra közlik válaszát is:„Még csak ezután fogok."

Az újságok annyit tesznek hozzá: „Megtette."

Fedák Sári erre újabb közleményt juttat el a szerkesztőségekhez:

bejelenti visszavonulását a színpadtól.

Fedák Sári és Kovács Mihály színészek portréi egy 1900-ból származó ernyőn, a Bajor Gizi Színészmúzeum Forrás: MTI/Sándor Katalin

A színésznő elhagyja hazáját
Az Újság című lap 1906 karácsonyi számában körkérdéssel fordul az ország vezető színművészeihez: "Milyen körülmények késztethetik Önt arra, hogy a színpadtól visszavonuljon?"
A legélesebb választ az a színésznő adja, akivel Fedák Sári még sosem találkozott, de több levélben is tudatta vele, hogy menyire csodálja.
Jászai Mari részletesen elemzi, hogy miként járult hozzá a válaszában csak idézőjelesen „úri" leánynak titulált Fedák Sári Vidor Pál halálához. Majd kijelenti:

Ha olyan idegen elem volnék a művészetben, mint az „úri" leány, azon esetben bizonyosan kiválnék belőle.

Alig hat évvel később

Jászai Mari és Fedák Sári kart karba öltve érkeznek majd egy gálaestre.

Fedák szavalata után pedig Jászai azzal öleli magához pályatársnőjét:

Zsazsa, amit te csinálsz, az már nem szavalás. Hiszen te kész tragika vagy.

De addig még történik egy s más.
1907 elején a Magyar Színpad című folyóirat két kérdésben szavaztatja meg az olvasóit. „Vétkes-e Fedák Sári Vidor Pál tragédiájában?" „Visszatérjen-e a színpadra?" Az eredményből kiderül: 3093 olvasó tartja vétkesnek, 12 429 pedig ártatlannak. Visszatérését 23 146 olvasó akarja, hallgatását 5172.
Fedák Sári 1907. január 26-án, a Király Színházban áll újra színpadra.

A valóság rácáfol a statisztikára.

Csak az első sorok telnek meg, a többi üresen marad. A következő hónapokban fél házakig sikerül emelni az iránta való érdeklődést. Kivétel az 1907 októberében bemutatott Lehár operett, A víg özvegy, amely a premieren siker, de harminc előadásnál az sem él meg többet.
Úgy tűnik: a publikum sosem bocsátja meg Vidor Pál halálát.
1907 novemberében Fedák Sári közleményben tudatja: Németországban folytatja pályáját.
Egyes újságok arról cikkeznek: a középszer által lejáratott színésznő távozása a honi kultúra egyik legnagyobb vesztesége.

Más lapok arról írnak: amennyit ő tud, azzal külhonban a színpad közelébe sem kerülhet.

Négyes fogat a Práterben
Fedák Sári a berlini Westmister Hotelben vesz ki két szobát, magának és német társalkodónőjének. Utóbbi magyarul is beszél, ami fontos,

a színésznő ugyanis alig beszél németül.

Egy este megtekinti a Deutches Theater egyik előadását, majd a művészbejáró előtt megvárja a főszerepet játszó Beregi Oszkárt – aki nemrég igazolt át a Nemzeti Színháztól a berlini teátrumhoz. Beregi örömmel fogadja, s meghívja német kollégái közé a színház pincéjében üzemelő étterembe.

Max Reinhardt, a színház direktora is tagja a vacsoratársaságnak.

A pesti színésznő és a már életében legendává lett német színházcsináló között Beregi fordít. Fedák Sári egyszer csak felpattan, s arra kéri Beregit: mondja meg Reinhardtnak, hogy majd

négy hét múlva folytassák a beszélgetést, amikor már maga is bírja a nyelvet.

Furcsán néznek rá, néhány német színész nyílt iróniával.
Négy hét után kiderül: Fedák Sári, ha nem is perfekt német, de úgy beszél, mintha négy hónapon át tanulta volna intenzíven a nyelvet.
Színpadképes csak egy újabb év után lesz, s nem Reinhardt drámai színházában, hanem a bécsi Johann Strauss Theaterben áll a közönség elé Verő György A szultán című operettjében. A bécsi színházban sikert siker követ.

Fedák Sári délutánonként Beregszászról hozatott négyesfogatával hajt végig a Práteren, az osztrák közönség ovációjától kísérve.

A színésznő visszatér a hazájába
1909-ben Prágában is fellép. 1910 elején a londoni Coliseum színpadának vendégművésze. Gyakran fogad magyar újságírókat, hogy rendre elmondja: hazájában soha nem lép fel többé. Ragaszkodik hozzá, hogy németül is leírják: „Niemals!"
1910. május 13-án a Pesti lapok hírül adják: „Fedák Sári a Király Színházban lép újra a honi közönség elé."

„Következetlen vagyok", feleli a Magyar Színház című lap riporterének kérdésére.

Majd bevallja: másra sem vágyott, mint a honi közönség visszahódítására. Telt ház és ünneplő publikum fogadja Fall Leó Az elvált asszony című operettjében. Mintegy hálája jeléül – s mert biztos, ami biztos - elsőként a János vitézből énekel el sort: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza."

Vastaps, néhányan szó szerint elájulnak a gyönyörűségtől.

Beöthy László direktor elégedetten vigyorog.
A Hét című lap írja a premier után:

A színpadi sikernek az a titka, mint a kártyázásnak. Idejében el kell menni. Az ügyes színészek kellő pillanatban lemossák arcukról a festéket. Fedák Sári ezt tette és ezzel a gesztusával imponált nekünk. Mihelyt lelépett a honi színpadokról, úgy tetszett, hogy nagy nő. Az ellenségei megpuhultak, és arról kezdtek beszélni hitük ellenére is – nem közönséges színésznő az, aki ilyen mámorító tömegszuggesztiót bocsát ki magából, és évekig fehér izzásban tartja a szívet.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!