Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

Szentjánosbogár a sötétben
Fedák Sári az évad végén Beregszászon nyaral, közben elvállal három vendégfellépést Ungváron.

Kettőt teljesít, a harmadik alkalommal ott fogja a naplemente látványa egy várromnál.

Az ungvári direktor megírja az esetet Rákosi Szidinek, akiről országszerte köztudott, hogy Fedák Sári patrónusa.
Fedák Sári ősszel hazatér a Kerepesi úti lakásba, ahol is

Rákosi Szidi irdatlan pofonnal fogadja.

Patrónusa annyit tesz hozzá:

Nincs az a naplemente, ami miatt elbliccelhető egy előadás!

Fedák Sári alázattal rábólint, majd a Népszínház évadnyitó társulati ülése után ingerülten tudatja Porzsolt direktorral: elege van a másodhegedűs szerepéből. Kijelenti, hogy a Szókimondó asszonyság főszerepét akarja. Porzsolt széttárja a karját:

Azt a szerepet jó ideig kizárólag egyetlen honi színésznő játszhatja a színháziak hallgatólagos közmegegyezése szerint!

Fedák sikoltva kérdi:

Küry?!

Porzsolt elmagyarázza, hogy másról van szó: a Népszínháztól békés búcsú után a Nemzeti Színházhoz nem sokkal korábban átszerződött,

önmagában is nemzeti intézménynek számító Blaha Lujzáról.

Fedák Sári azt feleli, hogy ezt mélyen megérti. Majd azonnal felmond Porzsoltnál – szerződést szegve -, és elvállalja a Gésák főszerepét az akkor éppen Leszkay András igazgatta Magyar Színházban. (Időközben Hegedüs és Filó urak Beöthy Lászlót is eltávolították a színháztól, de a Népszínházban mind népszerűbbé lett Fedák visszatérését ezúttal nem ellenzik.)
A működőképes, de anyagilag labilis teátrumnál

Fedák Sári kiragyog a szegényes díszletekkel színre vitt előadásokból.

A Schwimmer Aurél jegyezte, 1901 őszén bemutatott Fifine című operett kapcsán írják a Magyarországban:

A közönség szívesen fogadta a darabot, ebben a fő érdem Fedák Sárié, aki egész tudását, fiatalsága s üdesége minden fegyverét csatába vitte a magyar szerző érdekében. Pompás tánca, bájos megjelenése s rendkívül ügyesen előadott énekszámai egyaránt gyújtottak. Toalettjei ízlésesek és fényesek voltak, úgy tűnt ki a piszkos díszletek, szedett-vedett színházi rongyok közül, mint a szentjánosbogár a sötétben.

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében Forrás: MTI/Fényes Tamás

Bejelenti: ölni készül

Társasági körökben egyre többet beszélnek Fedák Sáriról. Degenfeld Schomburg Imre gróffal hozzák hírbe. A gróf gátlásos karakter, aki Szidi néni engedélyével keresi fel először Fedák Sárit az öltözőjében. Hamarosan arról pletykál a város: házasság lesz a kapcsolatból.

Degenfeld a lapokban cáfolja a hírt – családi presszióra.

Fedák Sárit megviseli az interjúiban „kedves, kicsi, csendes embernek" aposztrofált gróf cáfolata. De lényegesebb, hogy ő maga a lapok fókuszában maradjon. Szidi nénitől tudja, már a gyakorlat is mutatja: a népszerűség erős hatással van a gázsi méretére. Újságírók bátran kereshetik.

Már a Magyar Színház tagja, amikor színházi lap fordul hozzá körkérdéseivel, ahogy a Népszínházban vetélytárs nélkül maradt Küry Klárához is.

„Hányszor volt hűtlen?" Küry: „Egyszer, Eisenstein úrral a Denevérben." Fedák: "Kérdezze inkább azt, hogy hányszor voltam hű!" „Hányszor csalták meg?" Küry: „Több mint ötvenszer, a Liliben, nagyközönség előtt." Fedák:" Még a színdarabokban is kikapartam volna a szemét!" Majd egy tréfás kérdés: „Hány embert ölt?" Küry: „Inkább az élethez csinálok kedvet, estéről, estére."
Fedák: „Majd csak ezután fogok!"

Ez a leány a tökéletesség
Fedák Sári 1902 nyarán Nagyváradon turnézik a Lotti ezredes című operettel. Akkor lesz rajongója Ady Endre és Bródy Sándor. Ady a Nagyváradi Naplóban Dyb álnéven tesz közzé verset „Fedák Sári – Lotti ezredesei" címmel. Négy sor a költeményből: „Ez a leány gyönyörűséges ember/Szilaj vággyal, vad szerelemmel. /Nem értitek? Jól van: ne tessék.../ Ez a leány a tökéletesség!"
Bródy ugyanott tárcacikket jegyez a témában: "Láttam hát tegnap este a nagyváradi színházban is, hogy mint tör ki elementáris erővel, mint zavarja fel az idegeket Fedák Sári (...) Egy fiatal leány, akinek minden mozdulatán rajta van a bélyeg, az, hogy én én vagyok.

Elismerem, hogy az érvényesülés ezen okvetetlenkedése tolakodásnak és ízléstelenségnek látszhat. Én mulatok rajta és jót jövendölök belőle.

(...) A holnap teljes határozottsággal mosolyog reája, és ez nem üres hízelgés, nem lelketlen, léha kacérság, ez komoly ügy."

Fedák Sári a lovak közé csap
Fedák Sári Nagyváradról hazatérve teljesíthetetlen fizetésemelést kér az ingatag lábon álló Magyar Színház igazgatójától, majd – szerződést szegve – egyéb lehetőség után néz. A Ditóri Mór vezette Vígszínházban kapja meg az ifjú hírlapíró, Molnár Ferenc által felfrissített, Szigeti József és Serly Lajos jegyezte Csókon szerzett vőlegény női főszerepét.

Az első próbára maga hajtotta két lovas hintóval érkezik.

(Állítólag akkor zajlott le a közelben korzózó író, Herczeg Ferenc és gróf Podmaniczky Frigyes között a következő párbeszéd. „Nézd a Zsazsát! Két lépést nem lát, olyan rövidlátó, és lovat mer hajtani!" – álmélkodott az egyikük. Mire a másik: „Miért ne? Ha énekelni mer?")
A Csókon szerzett vőlegény hatalmas siker lesz. A színházi dekonjunktúra idején is hetekre előre elkelnek jegyek, amely jelenség cikkírásra készteti Keszler Józsefet, a kritikusok doyenjét:

Itt valami csoda történt? Csoda nem; hanem mégis valami rendkívüli. Az tudniillik, hogy Fedák Sári kisasszony átment vagy legalább közeledett a beszélőművészethez.

Mindeközben Porzsolt Kálmán, az ugyancsak anyagi gondokkal küzdő Népszínház igazgatója megállapodik Rákosi Szidivel: Fedák Sári eljátssza teátrumában a Markos Ferenc-Bakonyi Károly szerzőpáros, Huszka Jenő zenéjével frissen elkészült Bob herceg című operettjének címszerepét.

Fedák a Cigányszerelem című operettben Fotó: Strelisky

Bob herceg, betétkönyv a kereszt alatt
A Bob herceg bemutatója kapcsán írja a Magyar Nemzet:

Fedák Sári a címszerepben nem pajkos, fegyelmezetlen, szilaj leány többé, de komoly művésznő, akinek mai alakítása a legértékesebb, legbecsesebb az eddig ismertek közül.

A Fedák-ellenes kritikusok többsége is hangot vált.
1903. április 8-án a díszbe öltöztetett Népszínházban már a századik előadást tartják a Bob hercegből. Eladdig példátlan széria a honi színháztörténetben.
Az ötvenedik előadás körül ugyan megszakadt egy időre a sorozat, mert Küry Klára kierőszakolta, hogy tűzzék vele színre a Casanova című operettet. Az a darab egy hét után megbukik, a Bob herceg pedig visszakerül a műsorra.
Fedák Sári Kerepesi úti erkélye alatt napközben rajongók tucatjai várják, hogy megpillanthassák.

Köztük nem egy, aki tegnap még Küry híve volt.

Fedák Sári a Bob herceg előadássorozata után hazautazik Beregszászra.
Egy délután édesapjával elsétálnak ahhoz a kőkereszthez, ahol elbúcsúztak, amikor Fedák Sári Pestre utazott Rákosi Szidihez. A kereszttel szemben egy telek áll, amelyre édesapja évek óta házat szeretne építeni.

Azon a délutánon Fedák Sári átad a kereszt alatt egy betétkönyvet az édesapjának. Fedőlapján csak annyi áll: Bob herceg.

A benne szereplő összeg bőven fedezi az idős orvos maradék álmainak valóra váltását.

Az agrárius primadonna, avagy a csőbe húzott Forgószél kisasszony

Fedák Sári a Bob herceg sikere után a Vígszínházban eljátssza a Forgószél
kisasszony címszerepét Kraatz és Stobitzer operettjében.

Az előadások után százak ünneplik a művészbejáró előtt.

Amikor kifut a darab, átpenderül Beöthy László újonnan gründolt teátrumába, a Király utcai Király Színházba. Ott az 1903-as tavaszi és az 1904-es őszi évadban

hatszor bukik meg harmatgyenge darabokban.

A szezon végén elhagyja a fővárost, és bejelenti:

a jövőben vidéken fog gazdálkodni.

A Zala megyei Tótszerdahelyen vásárol földbirtokot, bár egyes források szerint Karabélyos Elek, alsólendvai táblabíró ajándéka az a birtok. Mások viszont úgy tudják: a bonviván Ráthonyi Ákos nagybátyjától származik, aki mindössze hatezer pengőt kért érte.
Annyi biztos: Fedák Sári birtokba kerülése idején 350 hold, tizenkét szobás kastély és negyvenfős személyzet tartozik hozzá.

Fedák Sári új nevet kap a pesti publikumtól: az agrárius primadonna.

Nagyjelenet a Cigányszerelemben Fotó: Strelisky

A név utóbb is rajta ragad, nem bosszantja, mulatatja.

Amikor azonban 1904 őszén visszatér a fővárosba, még nincs jó kedve.
Nem jutott túl az évad közben megélt bukások emlékén. Egyetlen vigasza, hogy a nyáron – bárkitől is kapta birtokát - felújította kapcsolatát Degenfeld báróval. Nyilatkozza is a lapokban: hamarosan férjhez megy a báróhoz, és végleg búcsút mond a színpadnak.

Mert érzem és tudom, hogy – bár sosem mondja – rosszul esik annak, akit szeretek, és aki természetesen nem nézheti közönyös érzésekkel, hogy mátkája estéről estére kiáll a testével, a lelkével ezrek szeme elébe.

Degenfeld báró mindezt annyira nem nézi jó szemmel, hogy családja – köztük unokatestvére, gróf Tisza István miniszterelnök – közbenjárására

súlyos idegbaj gyanújával beutalják a Niedermann-szanatóriumba.

Magától persze nem megy be, ezért a család Fedák Sárit kéri meg: beszélje rá szerelmét a kúrára. Megteszi. Annál nagyobb a csodálkozása, amikor első látogatásán Niedermann igazgató azzal állja útját:

Senkit nem engedhetek be hozzá. A gróf gondnokság alá került, nem rendelkezhet önmagáról.

Fedák Sári megérti: csőbe húzták, a frigynek annyi.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!