Ordítsuk hátracsapott fejjel az égbe, hogy élni jó - megy tovább a BME fesztiválja

bme egyetemi napok
Vágólapra másolva!
Van olyan, aki azt hitte, hogy az egyetemisták csak egyetlen napig bírják szuflával, ha arról van szó, hogy ki kell rúgni a ház oldalát, vagy meg kell csiklandozni Bulikapitány hónalját, vagy igazán vereteset-isteneset együtt kell vigadni? Az az ember most nyugodtan kiléphet az internetből. Nem csak a mai napra, hanem úgy általában véve is. A többieket arra kérem tiszteletteljesen, hogy olvassanak tovább. 
Vágólapra másolva!

Szóval másnaposságtól hasogató fejjel ülök éppen a gépem előtt, próbálom bambán bámulni a monitort, de az sem megy és közben valami idióta mosoly szaladgál az arcomon, amelyet a tegnap este vésett a mimikai ráncaim közé. Persze ezzel együtt több kérdés is aggaszt ezen a bájos, vénasszonyok nyarával nyakon öntött őszi délutánon. Elsőként mondjuk rögtön az, hogy ki a frász lehetett az az ember, aki azt mondta, hogy

Itt árulom el azoknak, akik előtt még hosszabb út áll, mint előttem, hogy ez merő hülyeség. Tegnap ugyanis isteni borból készült isteni fröccsöket kortyolgattunk (Dúzsiék Fürtikéjét ezúton is csókoltatom és meleg szívvel ajánlom), aztán tessék. Most mégis itt ülök a baj kellős közepén. Másrészt az is eszembe jut, hogy a harmincas éveim közepén mi a fenét keresek egy alapvetően egyetemistáknak gründolt rendezvényen. Biggyesztett ajkaimon dobolok ujjaimmal és azon töröm a fejem, hogy mi lehet a rejtély mögött, de a kisebb-nagyobb személyiségtorzuláson, pszichológiai kihívásokon kívül nem jut eszembe semmi. Hacsak nem az, hogy

ennél jópofább, őszintébb és kedvesebb közeggel én fesztiválon, vagy fesztivál jellegű rendezvényen még nemigen találkoztam, mint amit a BME Egyetemi Napokon tapasztaltam.

A harmadik kérdés, ami dolgozik bennem az inkább egy jópofa sztori arról, hogy a zseniális Q épület építkezésén még én is részt vettem, mint segédmunkás (akkor már végzett közgazdászként) nagyjából 10 vagy nem-tudom-pontosan hány évvel ezelőtt és azzal az egyetlen nappal egy soha korábban nem tapasztalt izomláz-cunami kíséretében el is köszöntem segédmunkás karrieremtől. Mondjuk úgy, hogy a tapasztalat csírájában fojtotta el ilyen irányú érdeklődésemet.

Erről majd tényleg később, ez most csak beugrott.

Ha érzünk magunkban még egy csöpp fiatalságot, itt tiszteletünket tesszük Forrás: Erdős Dénes - BME Egyetemi Napok

Mindenesetre, akárhogyan is legyen, meg akármi is van, a rövid lényeg az, hogy

ma is ott leszek.

És most már mint tapasztalati szakember, bátran erre tudom biztatni Önöket is, kedves Olvasók, mert Budapest legnagyobb egyetemi fesztiválja tényleg tök jó. Majd írok erről még hosszabban egy veretes recenziót, vagy mit, de most hadd ajánljam már végre azt, hogy miért érdemes elzarándokolni egy munkahét kellős közepén a Tudósok körútjára.

Hogy-hogy miért?

Hát a hangulatért és az élményért!

Na persze, de mondjuk a 2019-es évben legalább egyszer érdemes hátracsapott fejjel a csillagos egekbe ordítani többezred magunkkal, hogy

(ha már 2018-ban kihagytuk - most még mindig nem annyira ciki). Jézusmária, most nézem, hogy Youtube-on már majd' ötvenmillió kattintásnál jár ez a dal. Szóval, ha másért nem is, hát a Follow the Flow bulijáért érdemes egy lötyögésnyire erőt venni magunkon.

Jaj, hát és akkor ugyan maradjunk már ott a Cloud 9+ buliján is! Rock meg elektronikus drum and bass? Na ugye, hogy egy ilyennel tükörsimára kell csiszoltatni az agyat! Nincs az a főnök a világon, aki egy ilyen buli másnapján ki tudna hozni minket a sodrunkból az eszement Excel-tábláival.

Na, de akkor már tényleg csak egy kicsit maradjunk tovább és ugorjunk egy hatalmas fejest az ország egyik legjobb trash-bulijába, a Necc partyba! Meg egy picit még kóstoljunk bele a Tesco Disco-ba is. Ez utóbbiaknak itt üzenem, hogy kérnék szépen egy tetszőleges The Wombats számot és azt hiszem, hogy akkor örök szerelem szövődik közöttünk.

Az egyik legjobb dolog, ami történhet velünk ezen a héten - a törpés fotón kívül Forrás: Kovács Márton - BME Egyetemi Napok

Meg menjünk ki azért is, hogy isteni jó Dúzsi borokat kortyolgatva, vadidegen egyetemistákkal egymás vállaiba kapaszkodva ordítsuk önfeledten azt, hogy "Tedd fel a kezedet" és vonyítva röhögjünk egymás arcába miután felismertük a saját helyzetünk öniróniáját. Bonyolódjunk világmegváltó eszmecserébe a többiek PS4-es szerencsétlenkedését bámulva, koccintsunk ambíciózus wannabe-mérnökökkel, nevessünk ifjú közgazdász-tanoncokkal, egyetemi polgárokkal, örüljünk a soha nem múló ifjúságunknak, aztán sirassuk el ugyanazt.

Meg úgy általában is: szeressünk, nevessünk, éljünk. A BME Egyetemi Napok az egyik legőszintébb hely, ahol ezt megtehetjük.