A nagy színésznő, akit a kommunisták osztályidegennek nyilvánítottak

A Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Sulyok Mária kiskamaszként még úgy gondolta: minél kevesebbet árul el magáról, annál kevesebb konfliktussal élheti az életét. Ám így sem kerülhetett el minden kockázatos helyzetet, ezért idővel belátta: olykor maga az élet a kockázat. Mindemellett végletesen szélsőséges helyzetekben is a humánum volt számára az iránytű, olykor a hétköznapi reflexióknál is nemesebb dolgokra ragadtatta magát. Utóbb azonban rendre hárította az elismerést. Színpadon bátran és hitelesen mutatta meg az emberi szélsőségek sokszínűségét, amelyekről megélt tapasztalatai mellett elsősorban legfontosabb alkotótársai, az írók műveiből tudott sokat. Így vált az egyik legnagyobb magyar színésznővé.

Amikor a színésznő felülírja az írót

Sulyok Mária Raisza Pavlova szerepében művészi pályájának egyik legragyogóbb alakításához érkezett el. Játékával, bensőséges átélésével maradéktalanul személyesíti meg az Osztrovszkij megrajzolta figurát"

- részlet a Magyar Nemzet 1957 szeptemberében megjelent kritikájából, az Erdő című darab kapcsán.

Sulyok Mária 1957-ben megkapja a Kossuth-díjat. Legközelebb 1959-ben jut fajsúlyos szerepekhez.

Pavel Kohut Ilyen nagy szerelem című művében az Édesanyát játssza. A cseh író művének bemutatása hosszú tanulmányokra serkenti a kritikusokat, akik általában az előadás egészét dicsérik.
Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabját Kazán István rendezi, Sulyok Mária játssza a címszerepet. A korabeli Népszava:

Claire Zachanassiant Sulyok Mária alakítja. Claire Zachanassian jelkép is, ember is. Bálvány és szörnyeteg, megtestesítője az elembertelenedett pénznek, a pénz hatalmának, de ugyanakkor szenvedő emberroncs is, maga is áldozata annak a társadalomnak, amelynek később klasszikusan tökéletes kifejezője. Ezt a sokszínű, bonyolult figurát Sulyok Mária minden külsőségtől mentes, lenyűgöző művészi erővel kelti életre.

Sulyok Máriát még a próbaidőszakban kérdezi az Élet és Irodalom újságírója: miként talált utakat a szerep felépítéséhez. Sulyok Mária azt feleli:

Megértettem az írót, „őt" akarom eljátszani.

Válasza szinkronban van hangoztatott színész módszerével. De a színészi alkotás módszerei mégsem kottázhatóak.

Ha a színészben több a tartalom, mint a műben, akkor a hiányérzet mellékhatásaként csak felülírja a szerzőt.

Az ötvenkilences évad harmadik fontos bemutatója Delaney Egy csepp méz című darabja, amelyben Sulyok Mária Helént alakítja. A Népszabadságban jelenik meg Kemény György recenziója:

Sulyok Mária munkája jellemző példa, hogy a színház, a színjátszás milyen összetett. Alakítása ugyanis sokkal árnyaltabb, mélyebb, mint a megírt figura, mert a szerző elképzeléséhez hozzáadta a maga sajátos tehetségét. A szerep kontúrjai megtalálhatóak a drámában is, de sokszínűségét, bonyolultságát a színésznő teremtette meg.

A legjobbak egyike

Sulyok Mária a következő hét évadában olyan jelentős feladatokat kap, mint Eduardo de Filippo Filumena házassága című darabjának Filumenája.

A szerep találkozott Sulyok Mária igaz emberformáló, nagyszerű komédiázó kedvével, így az előadás - az ő jóvoltából - több lett, mint ami a darabból következne.

– írják a Film Színház Muzsika 1961. decemberi számában.
/Közbevetőleg: a Néphadsereg Színháza abban az évben visszakapja eredeti nevét, Vígszínházként működik tovább, felügyelete visszakerül a hadügyi tárcától a kulturális minisztériumhoz. Sz.Á./
Sulyok Mária 1963-ban „újszerű" dajkát alakít a Rómeó és Júliában.

Több kritika is felhívja a figyelmet a színésznő „erős egyéniségű dajkájára", aki „drámai centrumként működik" több, megrázó erejű jelenetben.

1965-ben Bulla Emmával játsszák el Ibsen John Gabriel Borkman című darabjának főszerepeit. Sulyok Gunhiltát alakítja – a kritikák szuperlatívuszokkal említik játékát.
1965-ben Várkonyi Zoltán Jókai regényéből készült filmjében, A kőszívű ember fiaiban Sulyok Mária rendkívüli erővel formálja meg Baradlayné figuráját. (Miközben nyilatkozza: nem szeret filmezni, de ha hívják, illik elvállalni.)
Már egy ország ismeri, a közvélekedés szerint Sulyok Mária az ország egyik legjobb színésznője.

Ám még hátravannak a szerepek, amelyek után nem a legjobbak, hanem a legnagyobbak egyike lesz.

Sulyok Mária Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Elek Béla meghal

Sulyok Mária férje, a nála tizenhat évvel idősebb Elek Béla még a kilencszáznegyvenes évek végén veszti el földjeit, minden vagyonát. Ugyanis átkerülnek a pártállam tulajdonába.

Sulyok Mária és Elek Béla csaknem harmincéves házasságából nem születik gyermek.

Elek Béla saját forrásaitól megfosztva semmiféle állást nem keres. Sulyok Mária tartja el. A színésznő egy interjúban annyit mond erről:

Ha jó volt a gazdagsága, el kell fogadni a szegénységét is.

Sulyok Mária főiskolai növendékeinek beszél olykor a művelt, jó humorú, nyugalmas érzelmi hátteret biztosító uráról. Hétköznapi történetek piaci portyáikról, parádfürdői, ausztriai, más külhoni nyaralásaikról. Sulyok Mária nyilvánosság elől elzárt, de maghatározó civil világának szösszenetei.

Aztán Elek Béla 1965-ben meghal.

Sulyok Mária még egy 1978-as interjúban is elakad, szünetet kér, amikor férje elvesztéséről beszél. Majd azt mondja:

Mintha megérezte volna a színház a tragédiám súlyát. Elővették Euripidész Trójai nők című darabját, Sartre átdolgozásában, Illyés Gyula csodálatos átültetésében. Hekabét játszottam benne, s ez a szerep a szerelmemmé vált. Segített, hogy ki tudjam adni a fájdalmat. Játszottam háromfelé is, mindháromszor Vámos László rendezésében. A Vígszínházban óriási sikerrel, majd a Szegedi Szabadtéri Színpadon, sok ezer ember előtt. Aztán az óriási színpad után eljátszottuk a televízióban, ahol majdnem hang nélkül kell az egészet megcsinálni. Tehát óriási „átállásokra" volt szükség, úgy hallottam, hogy tűrhetően sikerült mindhárom.

Koltai Tamás írja Színházfaggató című kötetében Sulyok Mária Hekabé alakításairól:

Háromszor játszotta el a megalázott és megnyomorított, de lelkében megtörhetetlen trójai királynét. Ez a többéves szerepépítő folyamat emelte a legnagyobb színészek közé.

Kemény György a Magyar Ifjúságban fogalmaz meg ezzel összecsengő véleményt az 1966-os Vígszínházi bemutató után:

A tragédia és az előadás stílusát legméltóbban Sulyok Mária képviseli. Fájdalomtól megrázó játéka, gyásztól terhes beszédstílusa a hangadó. Alakításából úgy érezzük, hogy kiváló színésznőből nagy színésznővé válik.

Molnár Gál Péter egy írása végigelemzi Sulyok Mária három Hekabé-alakítását. A kritikus úgy véli:

Sulyok Mária különleges képessége, hogy megteremti ennek a lesújtott királynőnek mindannyiunk életére ismerősen vonatkoztatható formáit, le tudja fokozni (vagy sokkal inkább fölemelni) a királynőt egy csapásoktól gyötört parasztasszonnyá, és ennek a fejedelmi parasztasszonynak a fájdalmát és gyötrelmét életi át velünk. Mindezzel megfosztja szerepet hűvös artisztikumától – és éppen ezzel teszi művészivé -, hogy megtalálja az ókori figurában is azt, ami a miénk, ismerősünk, mai, holnapi, tegnapi: örök. Sulyok Hekabéja minden alkalommal új bátorságot merít a lesújtottságból; keményen dacol az erőszakkal, szembenéz a végzettel, és nem adja meg magát. Még amikor elhurcolják, akkor is ezt ismételgeti, szinte félőrülten: „Kötözzetek össze, kutyák,/ hurcoljatok el,/ én át nem adom/ magamat, az/ igazamat!"

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!