Latabár Kálmán, a legendás komikus különös élete

Budapest, 1960. január 28. Latabár Kálmán Kossuth-díjas (1950) színművész, érdemes (1950) és kiváló (1953) művész. MTI Fotó: Patkó Klári

A színházi dinasztiából származó Latabár Kálmánt briliáns tánctudása miatt olykor úgy emlegették, mint a magyar Fred Astaire-t, de komikusi képességei kapcsán a magyar Chaplin címkéjét is megkapta. Képességei szerint valóban az említettekhez mérhető, ugyanakkor egyedi karakterű alkotó volt. Színészi palettája pedig jóval szélesebb annál, mint azt a rajta rendre fogást kereső kritikusai állították. Miközben az is igaz, hogy Latabár Kálmán a közönség iránti szeretetéből fakadóan leginkább azt adta a közönségnek, amit az a leginkább elvárt tőle: a nyughatatlanságában is szeretni való Latyit. Mindemellett Latabár Kálmán megszenvedte az igaztalan kritikákat, ahogy az sem tett jót az egészségének, amikor a különböző rendszerek kultúrdöntnökei azon igyekeztek, hogy megfélemlítsék, ellehetetlenítsék.

„Ezt csak örökölni lehet!”

Latabár Kálmán 1924 októberéig apai apanázsból él.
Akkor ismerősi ajánlásra szerepet kap a Fővárosi Operettszínházban. Farkas Imre Nótás kapitány című operettjében játszhatja el Ragyás őrmester szerepét. Édesapja – aki már a Király Színház országosan is ismert színésze – levélben gratulál fiának a premier után. Egyebek közt azt írja:

Kedves Mester! Bődületes sikere alkalmával fogadja úgy az én, mint Budapest székesfőváros elragadtatásának legteljesebb kifejezését.

Leveléhez öt darab százezerkoronást is mellékel, mely összeg a korszak kiugró inflációs viszonyai mellett sem megvetendő.
A Színházi Élet írja Latabár Kálmán Ragyás őrmestere kapcsán:

Külön öröm megdicsérni a legifjabb Latabárt, aki miatt nem kell szégyenkeznie az édesapjának. Megmutatta ebben az első nagy szerepében, hogy ember lesz belőle.

A kritikus – negligálva Latabár Kálmán egri és várszínházi főszerepeit – lényegében apja árnyékában hagyja a színészt.

A Pesti Hírlap korrektebb:

Szédül a krónikás feje még most is, ha arra gondol, hogy ez a Latabár fiú mit produkált a színpadon. Charleston, foxtrott, tangó. Mindegy neki. Gumiember röpdös a színpadon, többet van levegőben, mint a földön.

A darab szerzője, Farkas Imre miniszteri tanácsos – egyben Pest-szerte csak Mókuciként ismert bohém – Latabár Kálmán édesapjának gratulál a fiához. Mókuci úgy véli:

Kálmánka gyönyörűen megtanulta a mesterséget.

Id. Latabár Árpád azt feleli:

Ezt csak örökölni lehet.

Szondy Biri és Latabár Kálmán színművészek, 1939 Forrás: Fortepan/Uj Nemzedék Napilap

Halló, Amerika!

Latabár Kálmán 1925 júniusában a Vígszínház „Nyári Kabaréjában” lép fel egy táncos számban, volt évfolyamtársával, Fejes Terivel.

A teátrum akkoriban kerül az Operettszínházat is birtokló amerikai Ben Blumental tulajdonába.

Latabár Kálmán júliusban a „Második Nyári Kabaréban” az Idegenforgalom című számban énekel, táncol. Ősszel bekerül a Fővárosi Operettszínház Megnyitó kabaré című produkciójába, melyet a Víg két nyári kabaréjának sikeresebb számaiból eszkábálnak össze.

Miközben igazi nagy dobásra készülnek.

Szilveszterkor mutatják be a Halló Amerika! című revüt.

Ben Blumental a mind népszerűbb mozival akar konkurálni.

A revü díszleteit Málnai Béla, a Vígszínház díszlettervezője az amerikai Herbert Ward hasonló munkái alapján álmodja meg. A produkció költségvetése hárommilliárd korona, ami a válság idején sem kevés. (A Ma este című színházi hetilap ára a darab bemutatójának hetében 8 ezer korona.)
A huszonhárom képből álló, válogatott szépségekből összeállított, lengén színre lépő tánckart is felvonultató revüben Latabár Kálmán több magánszámot is előad a lányok félkörében.

Csak egy baj van: a közönséget nem érdekli a produkció.

A székesfőváros publikuma a Nótás kapitány múltba révedő-andalodó, a jelen gondjaitól messze repítő meséjét szereti. A székesfőváros publikumának a Halló, Amerika! dzsesszes ritmusaitól megfájdul a feje.

A székesfőváros publikuma egy emberként háborodik fel a lenge öltözetű leányok látványától. Aki nem, az mímeli, hogy háborog.

Mádi Gyula nemzetgyűlési képviselő az Országházban interpellál a Halló, Amerika! ügyében. Kifogásolja az „erotikus kilengéseket”, az „erkölcstelen tobzódást”.

Budapest első világszínvonalú show-műsora megbukik.

Európa legjobbjai

1926-ban Latabár Kálmán koreográfusként dolgozik a Király Színházban.
Miközben – esténként – öccsével együtt lokálok kabaréiban adják elő magánszámaikat. A kabarék többsége napok alatt megbukik.

Latabár Kálmán Buster Keaton paródiáit és az öccsével előadott énekes-táncos produkciót ugyan tapsolják,

ám kurta jelenlétükért nem üli végig a közönség a másfél-két órás, gyenge poénokban is bővelkedő műsort.

Egy bizonyos Monsieur Barlin nevű francia színházi ügynök kivételével.

Monsieur Barlin a Halló, Amerika! előadásai után számtalan pocsék kabarét is megtekint a Latabár fiúk kedvéért. Van, amelyiket többször is.
Mikor eleget látott, hazautazik, majd felkeresi a párizsi Moulin Rouge frissen kinevezett művészeti vezetőjét, Francois Salabert. Nevezett úr akkoriban a Moulin Rouge társulatának megfiatalításán dolgozik. Monsieur Barlin látogatásának idején már tagjai közt tudhatja Mistinguettet, aki a kor sajtójának megfogalmazása szerint a „bulvári frivolság istennője” –, valamint a könnyed eleganciájú énekes-színészt, Maurice Chevaliert, aki egy szobafestő kilencedik gyermekéből lett a „francia charme” nagykövete.

Monsieur Barlinról köztudott, hogy nem beszél a levegőbe.

Miután kezeskedik a Salbert által ismeretlen Latabárok szenzációs képességeiről, elkészül a kontraktus.

A Moulin Rouge őszi nyitó revüjében, 1927 októberében a két Latabár Zoro és Huru-paródiákat ad elő átütő sikerrel. Hetek alatt Európa-szerte hírük kel.

Párizs után Amszterdamba kapnak meghívást, majd Brüsszelbe. Aztán számtalan további nyugat-európai nagyvárosba. Az Est Lapok tudósítója dél-afrikai turnéjukról számol be.
Sikerükben komoly része van Latabár Kálmán radarjának.
Latabár Kálmán a közönség visszajelzései alapján formálja színpadi lényét.

Legátéltebb komédiázása közben is detektálja a publikum reakcióit, azokra reflektálva igazít alakítása ritmusán, gesztusokon.

A Rákosi Szidinél színészileg erős iskolát kapott Latabár Kálmán ezen a nemzetközi turnén, a soknyelvű közönség előtt alakítja ki azt a karaktert, amely színészetét a honi színpadokon is utánozhatatlanul egyedivé tette.
(Latabár Árpád a bátyjával ellentétben sosem kapott professzionális színészi képzést. Kettőseikben ő volt a megfontoltabb, a komolyabb-komorabb szólam. Önállóan inkább karakterszínészként nyújtott kiemelkedő alakításokat. Fiatalabb éveiben az is megfordult a fejében, hogy inkább operatőr lesz, egy ideig a filmlaboratóriumban tanonckodott, vonzotta az újságírás is. Afrikai turnéjukról maga tudósította cikksorozatában a Pesti Hírlap-ot. Mindemellett: maga is igen nagy színész volt.)
A világot járó Latabár fivérekre felfigyel a korszak egyik legmeghatározóbb színházi rendezője, Max Reinhardt, aki hatalmas szcenikai apparátus működtetésével, a nyelv, a zene és a koreográfia sajátosan újszerű összehangolásával hozott új dimenziókat a színjátszásba. (Mindamellett Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal társaságában 1920-ban megalapította a Salzburgi Ünnepi Játékokat.)

Max Reinhardt 1928-ban kéri fel a Latabár fivéreket a két Ajax megformálására a Szép Heléná-ban.

A rendező a bécsi Volksoperben újítja fel Offenbach operettjét, mégpedig a francia komponista elképzeléseinek megfelelően a commedia dell'arte szellemében. Miután megállapodik a Latabár fiúkkal, Max Reinhardt levélben erősíti meg, hogy mit gondol róluk:

Európa fiatal színésznemzedékének két legjobbját szerződtetem az önök személyében.

Budapest, 1945. december 18. Latabár Kálmán (b) és Latabár Árpád a Francia pezsgő című színdarab bemutatóján a Fővárosi Operettszínház színpadán Forrás: MTI/MAFIRT

Lámpaláz

A két Latabár 1931 nyarán mégis úgy dönt: hazatérnek.
1931 januárjában a Magyar Színház kéri fel a már nevet szerzett Latabár fiúkat, hogy vállaljanak el egy-egy szerepet Stella Adorján Lámpaláz című zenés darabjában. A produkció műfaji meghatározása: „Egy szerelmes éjszaka története sok muzsikával, tánccal és mókával.”
A színházak még folyamatosan a túlélésükért küzdenek, ezért egyre több teátrum igyekszik előremenekülni: fényes kiállítású revükkel, zenés vígjátékokkal.

Változott ugyanis az ízlés, kezdi utolérni a világot.

A harmincas években már a honi közönség is arra vágyik, hogy kápráztassák el, elege van a múltba révedésből. Mindamellett a valósággal való szembenézést továbbra is kerüli. A Lámpaláz próbái és bemutatója idején az újságok vezető hírei a bécsi Creditanstalt befuccsolásáról, a Bethlen-kormány lemondásáról, a konszolidáció végéről, Matuska Szilveszter merényletéről szólnak. Mindeközben a színházjáró közönség arról beszél, hogy a Lámpaláz-ra nem csupán a pesti Broadway legszebb mulatóját, az Arizonát felépíttető és üzemeltető Rozsnyai Sándor szerezte a pénzt, de a darab zenéjét is ő komponálta. A bemutatón kiderül: Rozsnyai maga vezényli a zenekart is, amely a hasonlíthatatlanul modernebb dallamokat játszik, mint a klasszikus operettek muzsikája. A dalszövegeket Harmath Imre jegyzi, aki utóbb számtalan olyan Latabár-sikernek lesz szerzője, mint például „A lesz maga juszt is az enyém”, a „Teve van egy pupú”, a „Stux maga vérbeli párizsi lett” stb.

Az új hang

A Lámpaláz alaphelyzete szerint a Honthy Hanna által játszott Germaine második esküvőjét tartják, aki három nap után hagyta ott első férjét, Pault, akit Latabár Kálmán alakít. Germaine-nek lámpaláza van második menyegzője előtt, ugyanis első házasságát nem hálta el, a lány érintetlen.

Egyszer csak betoppan az esküvőre Paul-Latabár, az első férj, aki maga szeretné orvosolni volt neje lámpalázát.

Honthy Hannát a próbákon meghökkenti első közös munkája Latabár Kálmánnal. Meséli mindenkinek: Latabár úgy repked körülötte, mint egy „Nagykörútra kiszabadult kanári”. A főpróbán Honthy már azt gyanítja, hogy partnere megőrült, mégis bízik benne, hogy a premierre lecsillapodik.

Latabár Kálmán a bemutatón is úgy játssza a figurát, ahogy a próbákon.

Első színrelépésekor – kezeiben két csokréta – egy izgágán ideges, különös lény érkezik a színpadra. Tánccá stilizált mozgása nyugtalanságát jelzi. Mozgásához stilizálódik a maga által kigondolt szövege is, amikor átnyújtja a virágot a Germaine anyját játszó Zala Karolának:

Tessék mama, azaléa! Nem az a lea! Azaléa! Ez a lea, nem az a lea...illetve ez az azaléa, az az Azeléa, amit Germaine-nek hoztam! Kézcsók, kisztihand, kisztihand, kézcsók!

A közönség először Honthy Hannához hasonlóan meghökken. Meghökkenése nem tart sokáig. Nevetés váltja.

A közönség mást lát, mint a primadonna.

A közönség megérti Latabár Kálmán szótekeréseinek, sosem nyugvó táncos gesztusrendszerének lényegét. Mozi élmények is segítik kódolni. Hiszen olyanok azok, mint a némafilmekből már világszerte ismert Charlie Chaplin esetében a keménykalap, a sétabot, a harmonikanadrág. Chaplin azokkal kanyarít ki egy könnyen felismerhető archetípust a valóságból, majd annak attitűdjeivel reflektált nevettetőn a világ dolgaira – hozzátéve a képletbe foglalhatatlan zsenialítását.

Hasonlóan működteti Latabár Kálmán a maga teremtette figurát.

Esetében a sajátos nyelvi kanyarulatok, a stilizált, folytonos mozgás egyben a „jelmezei” is. (A denevér börtönőreként, vagy Bóni grófként is azokat „viseli” majd – hiába a foglár toprongya, vagy Bóni frakkja.) Beléjük bújva reflektál kacagtatóan a darab történéseire, vagyis a világ dolgaira – miközben sugárzik belőle a világ dolgai elől menekülő nyugtalanság.

A különös kettősség abban is segíti, hogy a nevettetés mellett mintegy véletlen, suta mozdulattal markába szorítsa a közönsége szívét.

Muszáj szeretni.
Latabár Kálmán a Lámpaláz-ban jelenik meg először minden attribútumával felszerelkezve. Ebben mutat be először olyan komikus magánszámokat is – saját szövegekkel –, melyek csak érintőlegesen kapcsolódtak a darab cselekményéhez, mégis elmélyítik a történetet.

Mint az áriák az operákban.

A Lámpaláz ötvennégy telt házas előadás után kerül le a műsorról. Leginkább azért, mert a színészeket már korábbi szerződések kötik újabb produkciókhoz. Latabár Kálmánról áradoznak a kritikák. Többségük felismeri az „új hangot”.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!