Pásztor Erzsi először beszélt rákbetegségéről

Pásztor Erzsi 2018-ban komoly kezelésen esett át, és ahogy mondta, a szervezete is összeomlott, de legyőzte a betegséget, és elsősorban azért mesélt most róla, hogy másoknak is erőt adjon. 

A tavalyi év elején diagnosztizáltak súlyos daganatos betegséget Pásztor Erzsinél. A kezelés tavasszal kezdődött, aztán komoly műtétekkel folytatódott, ami miatt a színésznő teljesen összeomlott a nyárra. Azonban ősszel az újabb műtétek eredményeként erőre kapott, és teljesen felépült. A kezelések nagy részén színpadon maradt, a nyári fellépéseit májusban mondta le. Akkor még ízületi panaszokra hivatkozott, mert nem akarta, hogy az egészségi állapotával foglalkozzon a közönség. A betegség jellegét és komolyságát pedig csak ősszel, utólag árulta el a sajtónak. Az első részletes beszámolóval pedig egészen mostanáig várt, és ahogy mondta,

azért, mert mostanra csinálta végig,

és most már talán másoknak is tud erőt adni a történetével.

Pásztor Erzsi Fotó: Polyák Attila - Origo

Pásztor Erzsi a Rákgyógyítás.hu magazinjának mondta el, hogy az egész egy vérzéssel indult, és hamar kiderült, hogy végbélrákról van szó. „Végig játszottam a kezelések alatt. 2018 tavaszán kezdődött öt kemoterápiával, azt egy hónapig majdnem mindennap sugárterápia követte, utána még öt kemoterápia. Ez idő tájt

egyetlen előadás sem maradt el miattam.

Később sajnos már igen. Amikor vége lett a kezeléseknek, valószínűleg elérte a szervezetem a terhelhetőségének a határát.” A kezelések miatt a szervezete is legyengült, rengeteget fogyott, és olyan állapotba került, amit nehezen tudott elviselni.

Összeomlott a szervezetem, a világon semmi sem maradt meg bennem.

Azt mondta, ki sem tudott menni a lakásból, végül nyáron a testvére vitte el a balatoni nyaralójába, ahol úgy ahogy össze tudta szedni magát. A nyár végi műtét előtt nagyon rossz állapotban volt: „A Balatonról még a nyár vége előtt visszakerültem a kórházba. Olyan rongyul néztem ki, hogy a sebész orvos is megijedt, amikor a szabadságáról visszatérve meglátott.” Aztán az újabb műtétnek köszönhetően hétről hétre visszatért az életereje. „Ma pedig itt vagyok, újra súlyomnál, tettre készen.

Három fővárosi színházban játszom,

a Játékszínben, a Turay Ida Színházban és a Karinthyban. Hetente fellépek, tudnék akár többször is” – mondta.

Pásztor Erzsi beszél direktorok kegyeltjeiről, civil és szakmai bánatokról

A Kossuth-díjas színésznőt a legszélesebb közönség az első hazai tévés szappanopera, a Szomszédok Janka nénijeként szerette meg. Ám pályafutását olyan nagy sikerű alakítások is fémjelzik, mint a Macskajáték Orbánnéja, a Bors néni címszerepe. Vagy éppen a Veri az ördög a feleségét című film Kajtárnéja, amelyért elnyerte az 1978-as Filmszemle legjobb színésznőjének járó díját.

Az egyik titka az volt, hogy feladatnak fogta fel az egészet, amit végig akart csinálni. „Egyszer sem jutott eszembe, hogy ebbe én bele fogok halni. Borzasztó volt, szenvedtem testileg és lelkileg, de egy feladatnak fogtam fel az egészet.

Az első perctől kezdve így rögzült bennem, hogy akkor most meg kell csinálnom,

amit az orvosok mondanak, túl kell esnem néhány nehézségen, ami meggyötör, ám majd utána visszatér minden a régi kerékvágásba” – mondta.

A mélypont akkor jött el, amikor megtudta, hogy nagyon jó barátja, Székhelyi József meghalt. „Augusztus végén a sebészre várva a kórházban feküdtem nagyon rossz állapotban, amikor felhívtak az egyik tévétől, hogy kérnének tőlem egy telefoninterjút. Rendben, mondtam, és kérdeztem, hogy mi a téma. A riporter hölgy közölte, hogy Székhelyi József halála. Tőle tudtam meg. Tisztában voltam vele, hogy nagyon beteg, hogy ő már nem fog meggyógyulni a tüdőrákból, de nem voltam erre felkészülve. Nagyon közel állt hozzám, az egyik legjobb barátom volt a szakmában, ráadásul nálam tíz évvel fiatalabb. Sírógörcsöt kaptam. Ha mégiscsak volt olyan pillanat, amikor a betegségem alatt a halálra gondoltam, ez volt az.”

A gyógyulás másik kulcsaként említette az orvosokat és a saját jó természetét. „Nyilván nekem szerencsém is volt, meg jó orvosok kezébe is kerültem, mindig azt csináltam, amit mondtak. Legalábbis majdnem mindig. Mindehhez még hozzájárult az is, hogy nagyon jó természetem van, ami segített máskor is, most is átlendülni a problémákon. Például a komor esős, téli napokon a korom ellenére is napsárga vagy piros pulóvert veszek fel, a sálam is csak úgy virít: mert odakint kosz van, rossz kedély, ezzel dobom fel magam és talán másokat is. Ugyanezt csináltam a betegség alatt, és ez nekem segített” – mondta.