Egy nagy magyar színész, aki a saját életét nem tudta megoldani

Budapest, 1951. május Görbe János színész Hunyadi József: Bányászbecsület c. színművében a Belvárosi Színházban. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. Magyar Fotó

Makk Károly, a Ház a sziklák alatt című filmklasszikus rendezője mondta: „Görbe János volt a magyar Jean Gabin, aki a francia kollégához hasonlóan mindig a férfit játszotta, nem az urat, hanem az egyszerűt, akit egész viselkedése, arcberendezése, összes mozdulata megkülönböztetett az őt körülvevő »kicsiszolt« színészektől. Görbe és Gabin között a különbség csak annyi, amennyi Magyarország és Franciaország történelme között van. Nálunk kisebb a lépték, a lehetőség, a hőstett.” Görbe János jászsági földműves családból indult, előbb szobafestő lett, majd Rózsahegyi Kálmánnál tanulta meg az őstehetség számára is hasznos polgári színjátszás fogásait. Azonban nem sokkal pályára lépése után fényes szelek süvítettek az országban, és jött a kommunista diktatúra. Az új rend a büszke jászsági színészben elsősorban azt a karaktert akarta erősíteni – civil valójában is –, amellyel leginkább beleillett saját világmagyarázatukba. Görbe Jánosnak is van fellelősége sorsa tragikus alakulásában, szerettei nehézségeiben, de azért azoknak a külső erőknek is része lehetett benne, amelyek nem kívánt teherként préselték személyiségét. Hasonlóképpen, ahogy az őt példaképének választó, ifjabb pályatárs, Soós Imre esetében történt.

Kolozsvárott játszik, Velencében is rácsodálkoznak

Görbe János feleségével együtt érkezik Erdélybe, aki házasságuk kezdeti szakaszában nemcsak lelki, de anyagi támasza is volt a színésznek. Első útjuk a Kolozsvári Nemzeti Színház „nagyasszonyához”, a már évek óta Kolozsvárott élő Kaszab Annához vezet.

A Görbénél majd tizenöt évvel idősebb, jász gyökerű színésznő anyai gondossággal lesz patrónusa két földijének.

Kaszab Anna törődő figyelme oldja a színész kezdeti megilletődöttségét, s Görbe János már első szerepeiben meggyőző alakításokat nyújt. Kaszab Annával több darabban együtt is játszik, a kolozsvári közönség hamar megkedveli a két jász kettősét.
Macsi Sándor, Görbe János életének jászárokszállási kutatója adott közre gyűjtést a színészre vonatkozó kolozsvári kritikákból. Ezek egyikében írják Görbe Zilahy Lajos Süt a nap című darabjában mutatott alakításáról:

Az előadásból messze kimagasló színészi teljesítmény Görbe János Sámson Mihálya. Hogy milyen nehéz magyar parasztot színpadon ábrázolni, ezt mindenki tudja, aki valaha látott műparasztot ágállni a deszkán. A magyarság lényegében antiteátrális. Nincsenek olyan színes és tetszetős mozdulatai és hanglejtése, mint a latinnak, nem tud úgy hősi pózokba merevülni, mint a germán. A magyar paraszt csöndes és komor, még akkor is sötét színű, ha figurázik. Fukar a beszéddel és a mozdulattal. Görbe János ezt a figurát vitte a színpadra. Amennyire rátapint a színpad igazságára, amikor a sáros csizmájú realizmus és a cifraszűrös népszínműfigura között megtalálja az egyetlen helyes megoldást. Mert Sámson Mihály hős, aki nem koturnuson ágáll és hexameterben szaval, hanem csizmát visel, s időnként cifrán káromkodik. A magyar nép a mi fajtánk, úgy, ahogy álmainkban várjuk, szeretjük, s amilyenné tenni akarjuk. Görbe János nyugalmas biztonsága, sima, egyszerű játéka mindezt életre tudta kelteni, s ezért kell immár legjobb színészeink vonalába számítani.

A kritikus értekezése sokat elmond a színész akkori, lényegében tökéletes mentális kondíciójáról is.

Ugyancsak Görbe János mesterségbeli elmélyültségét dokumentálja az a recenzió is, mely Kovách Aladár Téli zsoltár című darabja kapcsán elemzi az Apáczai Csere Jánost alakító színész játékát:

Az előadást Tompa Miklós elmélyült munkára valló rendezése hangolta egységbe. Görbe János játszotta a főszerepet. Jól érzékeltette a lelkében a nyugati műveltség tüzeivel hazatért Apáczai Csere János megrendítő vívódásait, szellemformáló, törhetetlen és tragikus sorsát. Az átfűtött lélek izzását élményszerűen juttatta el a nézőtérig. A második felvonásbeli nagyjelenete a fejedelemmel csúcspontja a darabnak és a szerepnek is. Görbe János értelmezésében a maga igazának, hivatásának tudatában lévő szellem mérkőzik a földi hatalom képviselőjével. A közönség halálos csendben figyelte a jelenetet, és szomjasan itta indulatai szárnyán Erdély lelkiismereteként kitörő Csere János korholó szavait. Görbe János hatalmas alakítást nyújtott. Hangja korbácsütésként ostromolta a fejedelem alvó lelkiismeretét és megdöbbentő volt, amint egy élet hitét, álmát és törekvéseit harsogó szavai visszhang nélkül haladtak el a fejedelem lágy viaszlelkén.

Görbe János fegyelmezetten, olykor kötetnyi szerepeket is gond nélkül betanulva teljesíti a Kolozsvári Nemzeti Színházban rá osztott feladatokat.

Klasszikusokban is szívesen játszik, kedvence Shakespeare Makrancos hölgy-ének Petrucchiója, melyben Sallay Kornélia a partnernője.

A győri Kisfaludy Színház Taar Ferenc Örök harag című drámájának előadása, Solti Bertalan és Görbe János színművészek, 1967. Forrás: Fortepan/Hunyady József

Görbe János kolozsvári korszaka alatt játssza el Szőts István Emberek a havason című filmjében – amely az olasz neorealizmus alkotóira is inspirációként hat – Csutka Gergely szerepét.

Az 1942-ben forgatott filmballada feltűnést kelt a Velencei Biennálén, nem kis részben a Görbe János alakította székely favágó egyszerűsége, embersége, drámai ereje miatt.

A film Biennále-díjat nyer, mint a „legművészibb” alkotás.

(A biennále fődíját, a külföldi filmnek járó Mussolini Kupát nem kaphatta meg, mert azt Joseph Goebbels utasítására a II. Frigyes porosz királyról szóló A nagy király (Der große König) című német történelmi drámának kellett adni. Sz. Á.)
A már nemzetközi sikert is magáénak tudható tegnapi szobafestő a Kolozsvári Nemzeti Színház vezető színészeként kellemes, polgári körülmények között gyakorolja hivatását az erdélyi városban, oldalán szerető és büszke feleségével.

Miközben persze borzongatják lelkét a frontokról érkező hírek.

1944 márciusában német csapatok vonulnak be a városba. Júniusban bombatámadás éri a pályaudvart, több százan halnak meg, októberben pedig Kolozsvár szovjet fennhatóság alá kerül.

Szabad Színház

Görbe János elmenekül a városból, az ostromot bizonyára egy budapesti óvóhelyen vészeli át – nincs fellelhető feljegyzés, vonatkozó cikk vagy interjú erről az időszakáról –, majd

csatlakozik a Both Béla által létrehozott Szabad Színház társulatához,

amely 1945. május 3-án nyílt meg a volt Erzsébetvárosi Színház épületében. A társulat tagjai között – mások mellett – Komlós Juci, Móricz Lili, Sallay Kornélia, Kállai Ferenc, Pártos Géza, Horváth Tivadar.
Both Béla jó viszonyban van a kommunista párttal szoros kapcsolatban álló, a színházak újraindításában fontos szerepet játszó Színügyi Bizottsággal, melynek három vezetőségi tagja: Major Tamás, Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán.
A tőke nélkül induló magánteátrum, a Szabad Színház első előadása a Színügyi Bizottság eszmeiségéhez közel álló előadás, Ernst Toller Géprombolók – Jimmy Combet című darabja, mely a munkásmozgalom őskorát idézi fel. A Combet szerepét alaktó Görbe Jánosról Staud Géza a következőket írja kritikájában:

Mélyen átélt kifejező mozdulatok és tudatos hangváltás teszik egészen jelentőssé alakítását, melyben egyszerre van jelen a kedvesség és a drámai erő.

Jó kritikát kap második szabad színházi feladta kapcsán is, G.B. Shaw Blanco Posnet elárultatásá-nak címszerepében. Várkonyi Titusz írja Görbe Jánosról:

Erőteljes közvetlenséggel és színes árnyaló készséggel mintázza meg előttünk a kötél árnyékában önmagára eszmélő, az élet nagy válaszútjára találó, a döntő sors- és lélekfordulót felismerő, lókötő legény alakját.

Aztán egy jól értesült kritikus azt is megírja:

Már észrevették. Már el is vitte a Nemzeti Színház a legigazibb Shaw-színészünket

Hozzáteszi:

Görbe mintha Clarke Gable tizedik ősét hozta volna színpadra, külsejébe is olyan szavahihető volt Blanco Posnet szerepében.

Naturalizmust orrontanak, négy évad a Nemzetiben

Görbe János 1945-től 1949-ig tagja a Nemzeti Színháznak.

Személyisége akkoriban kerül hurokba, ott kezd fulladozni a büszke jász.

Miközben szakmailag nem indulnak rosszul a dolgai a Nemzeti Színházban. Első szerepe K. Szimonov Orosz emberek című darabjának Szafonov kapitánya. Pelle Pál korbeli kritikája kiemeli:

Nem játssza, éli a szerepet.

Írja azt is, hogy Görbe János nélkül az egész darab úgy járna, mint egy némafilm, amelynek elszakad a képeket átélhetővé varázsoló zenei kíséretet tartalmazó hangszalagja.

Csak mozgó kezeket és instrumentumokat látnánk – hang nélkül, muzsika nélkül.

Görbe János a Nemzetiben újra eljátssza Bagót a Csongor és Tündé-ben, szent szélhámos Gorkij Jegor Bulicsov-jában, Aenobarbus Shakespeare Antonius és Kleopátra című művében.

Horkai János, Görbe János, Sinkovits Imre és Somogyvári Pál színészek Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című színjátékában a Nemzeti Színházban Forrás: MTI/Farkas Tamás 50-Es Évektől

Básti Lajos Bánkja mellett ő alakítja Petúr bánt.

Görbe János Gobbi Hilda partnereként vesz részt Déry Tibor Itthon című darabjában, amely előadást a Színművészeti Főiskola tanárai ajánlják a hallgatóknak, mint az író, a rendező és a játszók tökéletes együttműködésének iskolapéldáját.

Csakhogy Görbe János egyebekben nem kíván együttműködni.

Érzékeli, hogy a politikai változások együtt járnak az ország szellemi jobbágyosításával. Amit arról gondol, azt nem tartja magában.
Beszél róla öltözőben, színházi büfében, bárhol, ahol kikívánkozik belőle.

Ősgyökerű igazságérzet készteti a megszólalásra.

Csakhogy a Nemzeti Színház igazgatója – a Horthy-korszak illegális kommunista mozgalmában a Horthy-rajongó édesanyja védőszárnyai alatt érdemeket szerzett – Major Tamás rosszul tűri az ilyesmit.

Kevésbé paraszti alkatú, s Görbe Jánosnál kisebb tehetségű színészt a pályáról is letakarítana.

Ám faramuci helyzetben van: Görbe karaktere akkoriban válik „rendszerigénnyé”, az új rendnek új hősök kellenek, de még épp csak kezdenek fújdogálni a munkás-paraszt származású fiatalokat pályára sodró szelek. Görbe azonban már ott van.

Major Tamás – aki egyébként unikális színész és ügyes rendező – egyet tehet: megpróbálja betörni a rendszertől irtózó színészt.

Hol így, hol úgy.
Görbe János a következő darabokban próbálja végig a rábízott szerepeket: Háy Gyula Isten császár, paraszt; Shakespeare Sok hűhó semmiért, O'Neill Vágy a szilfák alatt; G. B. Shaw Szent Johanna.

A színházvezetés azonban ezeket minden indoklás nélkül veszi vissza tőle a bemutató előtt.

Más esetben a Gellért Endre rendezte Móricz Zsigmond Sári bíró-jában azért megy neki a kritika, amiért dicsérni szokták: sallangtalan játéka kapcsán „dekadens naturalizmust” emlegetnek.

Görbe János a filmes közegben is tapasztalhatja az új rend stiláris egyszerűségét.

Szőts István felkéri második közös munkájuk, az Ének a búzamezőkről című film főszerepére. A filmdráma az első világháború egyszerű emberek életére gyakorolt tragikus hatásait mutatja be két család összefonódó történetében.

A film egy búzaszentelő ünnep jeleneteivel indul. Rákosi Mátyás már akkor kivonul a bemutató vetítésről.

A „klerikálisnak és népieskedőnek” bélyegzett filmet pedig azonnal betiltják.
(A mélyen emberi történet kapcsán fejtették ki később olyan alkotók, mint Gaál István, Sára Sándor, Jancsó Miklós, Makk Károly, Szabó István: Szőts István filmjét, mind szemléletét és motívumait, mind pedig operatőri megoldásait tekintve a magyar modernizmus iskolateremtő alkotásnak tekintették, amelyhez időről időre visszanyúltak. Sz. Á.)
Görbe János érti a hatalom üzeneteit, 1949-ben távozik a Nemzeti Színháztól.

A Belvárosi Színházba tart, s megteszi első lépéseit az alkoholizmus felé is.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!