Perczel Zita, a színésznő, aki Magyarországon, Franciaországban is karriert csinált, minden szerelmét megcsalta, de hazájához hű maradt

2018.10.07. 21:26

Lámpalázas unalom

Jób Dániel hívására átszerződik a Vígszínházhoz. Ottani lehetőségeiről majd azt jegyzi le:A Vígszínházban érdektelen szerepeket játszottam, majdnem mindig ugyanazt: ártatlan úrilány mai ruhákban, matrózruhában, koktélruhában – velem nem történt soha semmi, a hősnők Darvas Lili, Fedák Sári vagy Makay Margit voltak. Én minden felvonásban dekoratívan, lámpalázasan unatkoztam a színpadon. A próbák alatt pedig egyike voltam azoknak, akikkel Jób Dániel kiabált. Én voltam a legfiatalabb, mindig az »ártatlanságommal« volt baj, vagy nem néztem ki elég ártatlannak, vagy nem úgy viselkedtem, mint egy ártatlan úrilány. Ha találkoztunk a színház folyosóján, Jób Dániel ott is nekem támadt, és angol lordokat ajánlott, »elkótyavetyéled magad«, ez volt a kedvenc fenyegetése. Talán a lelke mélyén kicsit szerelemes volt belém.
Az nem tudható, hogy mi zajlott Jób Dániel lelke mélyén, tény viszont, hogy miután Tímár Józseffel – részben a színházváltás miatt – szakítanak, a színésznő egy apjakorú művésszel kezd viszonyt.
Perczel Zita, miközben kedvetlenül abszolválja vígszínházi feladatait, élvezettel libben át egyik filmfőszerepből a másikba. Az új rokon után következett a Meseautó Kovács Verája 1934-ben, majd 1935-ben a Budai cukrászda Kassay Ilonkája.

A Meseautó plakátja, 1934.Forrás: snitt.hu

Amikor 1936-ban a Székely István rendezte Lovagias ügy Virág babájaként is vászonra kerül – Perczel Zita a magánéletében már az első három filmjét jegyző Gaál Béla partnere.
Gaál több mint húsz évvel idősebb Zitánál, aki így idézte alakját, viszonyukat: Bohém volt, kártyás volt, öreg volt; egyáltalán nem felelt meg sem Jób Dániel, sem szüleim elképzelésének. Akkoriban az, hogy egy színésznő mit csinál a színpadon vagy a filmstúdióban, a kisebbik és könnyebbik része volt a művészetének. Az oroszlánrész, a nagy siker, a gazdag férj vagy barát volt, akit a színpadon vagy a filmen keresztül szerzett meg. Ebben abszolút sikertelen voltam, sőt reménytelen is, ameddig Gaál Bélához ragaszkodtam. Perczel Zita iróniával tette hozzá: Anyám kötelességének tartotta egyetlen leányát a boldogságtól megmenteni.

Alexis

Perczel Zitát édesanyja az 1936-os színházi évadzáró után ebrudalja ki Párizsba. Az ott élő, irodalmi ügynökséget működtető magyar családot, Bányaiékat bízza meg: ügyeljenek a lányra, találjanak neki férjet, vagy próbálják elsózni a francia színházi világba. Zita érkezésekor Franciaországban általános sztrájk van, ezért házigazdája, az öreg Bányi bácsi azt ajánlja: menjen Londonba, ahol a briteknél üzleti ügyeit intéző Gyuri fia fogja gardírozni.
Gyuri készséges is feladatában, de míg üzleti ügyeit intézi, Zita egyedül is kószálhat. Agárversenyen ismerkedik meg Alexisszel, a jómódú, művész hátterű orosz emigránssal (Perczel Zita nem titkolta történetüket, de őrizte a férfi inkognitóját. Sz. Á.). Alexis Párizsban él, csak átruccant Londonba.
Az agárverseny másnapján Alexis és Zita együtt mennek színházba.
Következő nap, miután Zita levizitál Korda Sándor filmstúdiójában – „gardedámja”, Gyuri intézi a lehetőséget, ám a találkozáson Korda Sándor nem mutat érdeklődést Zita iránt –, Alexis hoteljéhez siet. A lakosztály szalonjában terített asztal. Ebéd után még két hetet töltenek együtt, ki sem mozdulva a férfi apartmanjából.
Perczel Zitának aztán muszáj hazautaznia színházi és filmes kötelezettségei miatt. A vasútállomásokon szerelmes sürgönyök fogadják Alexistől. Hazaérve pedig óriási rózsacsokor – már a filmgázsikból fenntartott budai villájában.
A következő hónapokban sürgönyök jönnek-mennek; hajnalokba nyúlnak az esti telefonbeszélgetések. Mindamellett a Gaál Bélával való szakításnak is vannak szenvedélyes etapjai – az új szerelemre talált Zita olykor még Gaál közelében is elgyengül.
Tavasz közeledtével Zita először ül repülőre, hogy a párnapos forgatási szünetben villámlátogatáson lássa újra szerelmét Párizsban. Házasságot terveznek, közös életet.
Aztán Alexis hívásai kezdenek ritkulni. Amikor jelentkezik, kábultnak tűnik, mintha részeg lenne. Zita ismerőstől hallja hírét: Alexis egészségével van valami gond, de talán csak mint múlandó, „hisztérikus hipochondria”. Alexis nevet, amikor hosszabb szünet után végre jelentkezik, s Zita rákérdez a dologra. Azt mondja: „Tavaszi fáradtság.”Alexis 1937. március 11-én hal meg tüdőrákban.Perczel Zitának nyolc hónap jutott a férfi életéből. Évtizedekkel később írta kapcsolatukról: A szerelem veszélyes is tud lenni. Nevetek, amikor arra gondolok, hány ember fél, hogy nemi betegséget kap el szerelmeskedés közben. Ha csak nemi betegségeket kapna el az ember, jó lenne: többségükben könnyen gyógyíthatóak. Szerelmese karjaiban sokkal súlyosabb dolgokat kap el az ember: szerelmese hibáit, erényeit, vágyait és így tovább. André Maurois, a harmincas évek nagy francia írója mondja: »Az ember az lesz, amit azok csinálnak belőle, akik szerették.« Én sem voltam kivétel. Az egyetlen kellemetlenség, hogy a szerelmem nem volt beszámítható, a halál felé ment, már szabad volt, és amit átadott nekem, nem létező volt, csak egy álom volt, és én ezt az álmot keresem azóta is. Nem csoda, hogy nem találtam meg.

Párizsi szerepek, séták

Perczel Zita 1937 áprilisában: Kívül szőke voltam, rózsaszín, tizenkilenc éves, belül kétségbeesett. Nem vártam semmit, és mégis akkor kezdődött el az életem.Decemberben befejezi a Gertler Viktor rendezte Marika című filmet, amelyben Jávor Pál a partnere. Forgatás után vonatra ül és Párizsba megy. Bányai Gyuri üzent érte: Elvira Popescu – a kor egyik legnagyobb, Franciaországban élő színésznője – lemondta Michel Durand Barbara című új darabjának főszerepét, és a Saint Georges Színház pedig akcentussal beszélő színésznőt keres a helyére.
Az akcentussal nincs gond: Perczel Zita még egyáltalán nem beszél franciául.Első francia szerepének szövegét a Párizsban élő Stohl Berta – pesti masszírozónőjének lánya – tanítja be Zitának, aki majd párizsi mindenese, s barátja lesz.

Debütálás Párizsban: BarbaraForrás: Színháztörténeti Múzeum Fotótár

Perczel Zita az 1937. február 2-án bemutatott Barbara főszerepét ötszázszor játssza el. Közben franciául is megtanul.A darab sikere után újabb főszerepre kérik. A Théatre de Paris-ban Pierre Brasseur partnereként játssza a Leonidas című Verneuil-darab női főszerepét. Brasseur a próbák után Zitával andalog, titkára Bertával. A produkció ezzel együtt megbukik, ám a magyar színésznő új feladatot kap: ismét a Théatre de Paris-ban játszik Jean de Létraz művében, a Trois Josephben (Három József). A siker ezúttal a Barbaráét is felülmúlja.
Perczel Zita Párizsban a korszak legnagyobb francia művészeivel kerül barátságba, köztük van a filmdíva Michéle Morgan, a színész, valamint színházi és filmrendező Louis Juvet, vagy a francia film üdvöskéje, Danielle Darrieux.
Valamint a Barbara premierje után az öltözőjébe gratulálni benyitó Josephine Bakerrel is megkedvelik egymást.Mindemellett „beépül” a párizsi orosz kolóniába is: a vörös terror elől Párizsba emigrált arisztokraták, pénzemberek társaságába.Folyt a pezsgő, az utolsó cár hatalmas rokonságából származó hercegek törték a poharakat. A kevésbé szerencsés hercegek vezették a taxikat– idézte fel emlékiratában a vacsorák hangulatát, a bódult vándorlásokat az oroszokkal a párizsi éjszakában.
Párizs-szerte kezdik beszélni: Perczel Zita hozzámegy a Párizsban élő orosz producerhez, Ossia Lucachevitchez. Amit csak Lucachevitch tud: Zita azért vonzódik személyéhez és kompániájához, mert habitusukkal, szokásaikkal, nyelvükkel meghalt szerelmére, Alexisre emlékeztetik. Lucachevitch akkor még e tudás birtokában sem tudja nem szeretni Zitát.
Miközben Perczel Zita reggelente a Bois de Boulogne sétányain bandukol, képzeletében Alexisszel beszélget magyarul. Azt gondolja:A halottaknak mindegy, hogy milyen nyelven beszél velük az ember. Az is akkor fogalmazódik meg benne: Tulajdonképpen egy halottba szerelmesnek lenni kitűnő dolog. Egy halottat mindenhová magával vihet az ember, még egy másik szerelmese karjaiba is.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!