Összeköt minket, hogy Kerényi-tanítványok vagyunk

Budapest, 2006. október 7. Kerényi Imre színházi rendező beszél a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nagygyűlésén a Kossuth téren. MTI Fotó: Honéczy Barnabás

A 74 éves korában meghalt Kerényi Imre évtizedekig tanított a Színművészeti Egyetemen, számos színészosztálynak volt az osztályfőnöke. 1980-ban nála végzett például Igó Éva és Gáspár Tibor, 1984-ben Funtek Frigyes, Hirtling István, Mácsai Pál, 1988-ban pedig Nagy-Kálózy Eszter és Szervét Tibor. A fiatalabb korosztályokból három különböző osztályának egy-egy tagja idézte fel emlékeit vele kapcsolatban.

Vida Péter

Megrendítő a halála, nagy energiákkal teli ember volt, mindig sietett, jellegzetesen zilált volt a senki máséhoz nem hasonlító frizurája - mondta Vida Péter Karinthy-gyűrűs magyar színész. Az 1996-ban diplomázó osztályának volt a tagja, ahol a színész szerint olyan embereket válogatott össze, akik mindannyian szuverén egyéniségek voltak.

Sokan típusokat, karaktereket keresnek osztályfőnökként a felvételi vizsgák folyamán. Tiszteletre méltó, hogy ő mindenkiben az egyedit kereste

- tette hozzá. Még negyvennégyen voltunk versenyben (végül tizenhárman kerültünk az osztályba), amikor önállóan jeleneteket kellett kitalálni. Bár tetszett neki az egyik ötletem, eldobatta, mondván: lesz jobb! Vitába szálltam vele, de rögtön meg is bántam. Gondoltam, hogy így biztosan nem fog felvenni - mesélt kapcsolatukról Vida Péter.

De kifejezetten díjazta, ha valakinek önálló véleménye volt. Gyakran provokált vitát olyan ravasz módon, hogy ne lehessen tudni, neki mi a személyes véleménye, ne ahhoz alkalmazkodjanak a diákjai, hanem tanuljanak meg önállóan gondolkodni.

Beszélt arról is, hogy Avar István volt a beszédtanáruk, ő hozta a vizsga alapanyagának Molnár Ferenc kevésbé ismert darabját, a Vörös malmot. Kerényi Imrének ez annyira megtetszett, hogy musicalt íratott belőle, ami nagy sikerrel ment a Madách Színházban.

Mivel nekünk köszönhette az ötletet, felajánlotta, hogy színházi gyakorlatként az egész osztály vegyen részt az előadásban.

Nagyon összetartó csapat voltunk, megbeszéltük a dolgot, és közöltük az osztályfőnökünkkel, hogy a fejlődésünket nagyobb feladatok jobban szolgálják, ezért mi nem szeretnénk részt venni a Vörös malom-ban. Ebben az esetben is tisztelte az önálló véleményünket, neheztelés nélkül elfogadta az osztály döntését - mesélte Vida Péter.

Vida Péter Forrás: vidapeter.com

Pikali Gerda

Hatalmas űrt hagyott maga után a tanár úr. Nehéz lesz feldolgozni, hogy elment. Egész délután cseng a telefon, döbbenten hívjuk egymást, akik ismertük és szerettük - mondta az Origónak Pikali Gerda.

Tipikus apafigura volt, nekem egyértelműen ő a mesterem. Nagyon jó alapot adott egy egész életre

- tette hozzá. Pikali a 2000-ben diplomázó osztályába járt. Még csak harmadéves volt, amikor odament hozzá, hogy a Madách Színházban rendezi Az ember tragédiáját, és már van egy pontja a szereposztásnak, amiben teljesen biztos: ő lesz Éva.

Ez óriási dolog volt. A bizalma erőt tudott adni

- emlékezett vissza a színésznő.

Arról is beszélt, hogy az Újszínházban átvett egy szerepet A funtineli boszorkány-ban, ekkor Kerényi csak ennyit mondott az első előadás után: büszke vagyok magára. Ebben az előadásban Pikali együtt játszik Timkó Eszterrel, aki az 1996-os osztályában végzett,

sokszor emlegetjük a tanár urat, összeköt bennünket, hogy Kerényi-tanítványok vagyunk. Szoktuk idézni a visszatérő mondatait. Nagyon nehéz lesz nélküle

- mondta.

Pikali Gerda Fotó: Origo/Tuba Zoltán

Nagy Sándor

Kivételes rendező és igazgató volt Kerényi Imre, meghatározó alakja a magyar színházi életnek. 2005-ben diplomáztam az operett- és musicalszínész osztályában - mondta az Origónak Nagy Sándor sikeres musicalszínész.

Úgy tudott összeválogatni tizenhét embert, és olyan szakmai képzést biztosított, hogy mind a tizenheten a mai napig a pályán vagyunk.

Összetartó csapat lett belőlünk, tartjuk egymással a kapcsolatot, gyakran találkozunk - tette hozzá. Negyedéves korunkban megrendezte az osztállyal a Hegedűs a háztetőn-t, komoly sikerrel játszottuk az Ódry Színpadon.

Sokat ismételt mondata volt: a színész soha nem beteg.

Mi ehhez tartottuk is magunkat. Aztán egyszer mégis úgy alakult, hogy egy kisebb szerepben ő ugrott be Dolhai Attila helyett. Mindannyiunkat meglepett vele, hogy milyen erős színpadi jelenléte volt. Szerintem, ha nem a rendezést választja, akár színész is lehetett volna belőle - emlékezett vissza tanárára Nagy Sándor.

Nagy Sándor Forrás: Origo/Rostás Bianka