Szerelem, önfeledtség. Hirtelen ez a két szó jut eszembe. Ezt a dalt eredetileg nem is akartuk rátenni az albumra, ez volt az utolsó, ami mellett döntöttünk, hogy na, mégis tegyük rá, kelleni fog ez, vagy mégsem? De, kell! Szerintem 10 perc alatt készült el a dalszöveg. Pater Sparrow volt a szövegírója, egymással szemben ültünk, és így mondogattuk egymásnak: mondott egy sort, és arra én válaszoltam. A videóklip készítése is újdonság volt: ja, hát így néz ki egy forgatás? Életem első olyan videóklipje, ahol szembesültem azzal, hogy ez milyen hosszú folyamat. Marci (Nagy Marcell, a klip másik főhőse, aki Koltai Lajos 2005-ös Sorstalanság című filmjében volt főszereplő, amely Kertész Imre azonos című Nobel-díjas regénye alapján készült) egyébként éppen operatőri tanulmányait kezdte. Játék volt az egész, játék.
Ez az első saját dalom, ami a zenét illeti. Van egy rendező ismerősöm, aki reklámokat is szokott készíteni, megkért, hogy írjak egy reklámzenét, otthon volt ilyen kis pötyögnivalóm, elkezdtem rá énekelni és vokáloztam rá, egy kis béna mikrofonnal vettem fel, és nagyon tetszett a végeredmény. A stúdióverzió zenei alapjában még a tokiói metrózaj is szerepel köszönhetően Takács Zoltán Japinak, a szöveget Müller Péter Sziámi írta rá. Ezt a dalt is újragondoltuk az Odett10 albumra.
Mérföldkő! Kovács Gerivel és Takács Zoltán Japival írtam, és amikor kitalálták a srácok, hogy jelentkezzünk az Eurovízióra vele, attól nagyon tartottam. Nem szerettem volna, de nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy csináljuk. Bejött, szerették az emberek, és sok visszajelzést is kaptunk.
Ez egy olyan történet, hogy ha nem vagyok teljesen elvakult a dallal kapcsolatban (akkor nem valósul meg)... tántoríthatatlan voltam! Toldi Mikivel általában úgy írjuk a dalokat, hogy ő gitárt fog, én pedig elkezdek rá énekelni, ugyanis sokkal szabadabbak vagyunk, ha eleinte csak egy hangszerrel megy a zeneírás. Így aztán tudtam, hogy ez a dal milyen egy szál gitárral. Szerettem volna egy olyan változatot, ami a miénk, ami nagyon intim, ami a lényegről szól. Egy dartstáblához hasonlítanám, az eredeti verziónál a kis nyíl a közepe felé talált be, de nem teljesen, a visszafogottabb verzióról viszont tudtam, képes arra, hogy a tábla kellős közepébe találjon bele. Miki egészen az utolsó pillanatig nem igazán hitt ebben a verzióban, nem tudom, hogy miért, még a saját szerzőtársamat is kicsit győzködni kellett. Nem minden esetben jönnek be az ilyen megérzések, ezt hozzáteszem, de itt bejött. Átjött egy barátom, Hencz Péter, mondtam, hogy felmehetünk egy ház tetejére, pár kameraállásból vegyük fel ezt a dalt, körülbelül kettő óra alatt sikerült is, otthon megvágta, átküldte színesben és fekete-fehérben. A fekete-fehér lett a befutó! (Az eredeti verziót itt lehet meghallgatni.)
Ez a dal volt az, amit eleinte nem tudtam felénekelni, mert akárhányszor belekezdtem, eltört a mécses. Szerettem volna, hogy úgy éljen tovább, hogy az emberek is átmenjen az üzenet. Nagyon sokszor szerelmi hátteret gondolnak a dalszövegeim mögé, holott ez nem így van, ennek is számtalan olvasata lehet. Úgy gondoltam, akkor tudom ezt a legjobban megmutatni, ha bevonom a rajongókat is. (A klip a rajongók által beküldött amatőr felvételekből áll, amelyen tátognak a dalra, Odett csak néhány másodpercre jelenik meg, szintén amatőr felvételen.) Fantasztikus, hogy mennyi visszajelzés érkezett, hogy mennyien részt akartak ebben venni, nem gondoltam volna. Nagyon jó volt, hogy senki nem értette félre, hogy mindenki érezte, ez nem arról szól, hogy „szakítottunk”. Nagyon nagy hatással volt rám az egyik lány története, aki az apukáját vesztette el. Nem tudom, de ha csak egy kicsit is sikerült neki adni valamit ezzel a dallal, akkor már megérte. Már miatta megérte.
Volt egy kis stúdiónk régebben, minden fala omlott, borzalmas hideg volt, mert nem lehetett befűteni, de ha mégis, akkor fullasztó levegőtlenség lett. Nos, tél volt, kaptunk egy fülest, hogy lehet pályázni a Sziget-himnuszra. Toldi Mikivel bezárkóztunk a stúdióba, volt 24 óránk. Megvolt már az alap, és ilyenkor én jövök, hogy kitaláljam az énektémát és a szöveget is egyszerre. Másnap kellett leadni. Egyszerűen nem ment, bárhogy próbálkoztam. Aztán egy dallamnál hirtelen megjött az énektéma és utána csettintésre minden. Amikor kiderült, hogy a mi dalunkat választották, szerintem fel sem fogtam elsőre. Mindig ezen nevetünk Mikivel, hogy mi ezt nem is ünnepeltük meg igazán. Emlékszem, hogy álltunk a nagyszínpad előtti aktivitáson, azt hiszem, a zászlólengetés közben oldalt, és akkor leesett, hogy basszus, a világ minden részéről érkezett emberek éneklik a refrént. Aztán később azt is hallottam, hogy egy német egyetemi rádióban hosszú hetekig volt első a Be with You, külföldön ment ez a dal, meg egy ukrán szimfonikus zenekar is feldolgozta. Az az igazság, hogy nem tudom, mikor fog leesni ez, most is úgy beszélek róla, mintha természetes lenne, de azért ez mégsem olyan magától értetődő.
(Odett-tel a BÉLA - bár, étterem, lakás, arborétum nevű helyen beszélgettünk, köszönjük!)