Csak úgy lezsenizni Gershwint?!

Jessye Norman

Ókovács szerint az opera – 2/58. levélária

Kedves Tatjána Néném!

Most már tényleg ne küldjön több cikket nekem, mert lassan a billentyűzet tagadja meg a „Porgy" név leütését... Végtére, a Porgy (jaj!) is csak egy opera, nem a világ dől össze rajta, ilyesmi kiváló darabból 50-60 félét minimum eljátszunk-táncolunk egy évadban. Fura mód ellentétesen mozgunk: mi már kipörögnénk belőle, egy előadás maradt hátra, full eladva az is, tegnap nagy sikerrel beérett az első premier szereposztása, már nem fullasztotta őket technikai szünet és a felettünk villogni vélt jogtulaji kasza sem. Mások meg most perdülnek rá a rasszizmusspirálra, pl. a New York Times is, gyanítom, leginkább azért, mert nincs rajtam sapka. Vagy van.

A Times különben furán áll saját magához is: a 2002-ben a vezető kritikusa által írott lepedőnyi cikkből ugyan idéz, de annak jól körbejárt alapállását – hagyni kéne már ezt a hülye tiltást a francba – nincs mersze újra felvenni. Talán, mert ezzel Magyarországnak lenne igaza? Nem tudom, de egy jólesőt orbánozni csak sikerül nekik, miközben ez egy zenemű, hahó!

Sajnos, komplexusa másnak is van, idehaza is totál kilóg egy jó nagy politikai pata: itt van például ez a Lázár György-írás.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem a múltkori, ÉS-beli, ez egy új, és angolul született, hogy még többet roncsolhasson. Nézzük csak: „Gershwint (Ókovács) zsidó zseninek nevezte, miközben megtagadta a szereposztásra való kitételét. Gershwin zsidóságát az all-black cast előíráshoz kötni rejtett üzenet Magyarországon: a zsidók elnyomják a fehéreket; a rasszizmus az ő hibájuk. Ez hátborzongatóan hasonlít az amerikai fasiszta, David Duke mantrájához."
Jézusom! (Lázár úr, szabad nekem egyáltalán azt írnom: „Jézusom"?) Jól értem? Ha George Gershwint „lezsenizem" és tűzön-vízen átmegyek a kollégákkal, hogy darabját, zenéjét játszhassuk (és a jogdíjat utalhassuk), valójában máris fasiszta lettem? A kutyamindenit! Hát ezt aztán pont nem akartam, hogy bárkik antiszemitázós bunkósbotot ragadjanak! Most mit csináljak, hol egy igazolóbizottság?
Épp ellenkezőleg írtam és mondtam több helyen: milyen már az, hogy a szerzőt, Gershwint magát sem engednék be ma a saját darabjába? Nem a zsidókat kárhoztattam (honnan tudnám például, a mostani jogtulajdonosok és ügynökségi emberek milyen származásúak? Lázár úr talán tudja? engem viszont tényleg nem érdekel!), hanem

épp amellett törtem lándzsát, hogy senki emberfia elől ne lehessen zárva/tiltva egy művészeti alkotás!

Lázár úr, egyszer hallgassa meg a darab karmesterének, Dénes Istvánnak a gondolatmenetét! Én csak meglehetős szárazsággal tudom előadni, de Gershwinék (és pláne az ő szüleik) korában az Európából/Oroszországból bevándorolt zsidókat nem fogadta tárt karokkal Amerika, nekik családi trauma volt az el nem fogadás élménye, a megkülönböztetésé. Én is innen indulok el: egalizátorok mégsem rajonghatnak különbségtételért! És Lázár úr szerint Gershwin saját kitételét tagadtam meg? Tényleg? És azon még nem gondolkozott, hogy ha annyira akarta volna bármelyik Gershwin is az all-black-cast-ot, akkor ugyan miért nem írták elő? Hát, hogy is van az, hogy a zeneszerző öccs halálát 46, a mű bemutatását 48 évvel túlélő szövegíró báty csak saját halála előtt, kvázi „saját élete után" hozza meg a döntést a tiltásról? Ismeri Ön a Gianni Schicchit? (Nemcsak igazolt firenzeiek énekelhetik, szerencsére.) Néha rokonok és/vagy üzletfelek vezetik a kihűlő kezet. Mármint az operában, persze.

Jessye Norman Forrás: Origo

Tudja, mi történik 1983-ban, a tiltás („pozitív diszkrimináció") évében? Kathleen Battle például már évek óta a Metropolitan színpadán énekel, de túl van San Franciscón, Salzburgon is, a legjobb helyeken, hamarosan Pavarottival legendás kettőst alkotnak majd a Szerelmi bájital produkciójában. Mit csinál Willard White, a kiváló basszista? Ekkorra már őelőtte is hódol a világ, Verbier, Glyndebourne, Amerika. És Simon Estes? És a kor abszolút dívája, Jessye Norman, akivel – és a kitűnő Polgár Lászlóval – Pierre Boulez készített Kékszakállú-felvételt? Érti? Kékszakállút, magyarul! (És eléri, hogy a felvételt a világ legnagyobb lemezvállalata, a Deutsche Grammophon sokáig ne jelentesse meg, mert ő maga nem elégedett vele...) És Leontyne Price? És Leona Mitchell? És Shirley Verrett? És Grace Bumbry? És Vinson Cole? És a tűzrőlpattant Reri Grist?

Amikorra a tiltás megszületett, számos fekete bőrű operasztár karrierje szárnyalt akár Amerikában is,

egyszerűen érthetetlen, de legalábbis indokolhatatlan, miért gondolta bárki, hogy majd ezzel felengedik az énekeseket az operaszínpadra: hisz már ott voltak rég.
És Európában? Ott mindennek mi értelme volt? És szögezzük le megint: az 1983-as tiltásnak az 1937-ben elhunyt George Gershwinhez semmi, de semmi köze. Nem tudom, nehéz ezt összerakni az idővonalon? Meg az erről mit se szóló partitúra mentén, plusz a mű tiltásig tartó világsikerét szemlélve?
És van még egy vádló mondat: „Ókovács operaigazgató bár jogos kérdéseket vetett fel az all-black casttal kapcsolatban, de sajnos, ízléstelen rasszista vádjai lehúzták az operát a napi magyar politika mocsarába. Elnézést kellene kérnie ezért a nyilvános inzultusért a Gershwin-örökösöktől." Atyavilág, hol mondtam én bármi olyat, amelynek köze van a mai magyar politikához? Ha valami, ez aztán igazán politikamentes buzgalom volt a részünkről, és élvezettel figyelem, hogy bizonyos személyeknek, orgánumoknak megakad a torkán. Csípőből üdvözölniük kellene, ha megtörik egy súlyos rasszista tilalom, de mivel ezt mi vívtuk ki, savanyú a csoki. Meg az is vicces, hogy egyfelől migránssimogató műnek nézik többen (ha sokáig keresgélnek, biztos van olyan nézőpont, ahonnan ez pont' egy „ellenzéki" produkció), másfelől jönnek a jó öreg kampányos reflexek, melyek szerint„Orbán Viktor embere" (ezt is az említett úrtól kapom) rasszista vádakat fogalmaz meg.

A Porgy és Bess George Gershwin 1935-ben bemutatott háromfelvonásos operája. Fotó: Polyák Attila - Origo

És innen már nincs megállás, hisz láthatta Néném: aki fasisztához hasonlít, az egy mondattal később már maga is az, és akkor rasszista is, hisz a fasiszták (nácik? mindegy nekem) azok. De könyörgöm: ugye, attól az Opera talán mégsem lesz rasszista, hogy egy rasszista tiltás ellen harcol? Vagy ez is olyan, mint Nyilas Misi cipőkrémje? Böszörményi ette meg, de mégis csak kisnyilasoznak utána? Mindegy, van, aki a masszázsfotelből is tud villamosszéket fabrikálni – nem kell hozzá sok, ez is egy irányultság, de nekem ugyan eszembe nem jutna.
Néném, már megint sokat sikerült Ön elé tolnom, ezért a brüsszeli irományom megint pár nap múlva kerülhet csak ide. Addig is derüljünk együtt Eötvös Péter szellemes válaszán, amikor Csepelyi Adrienn arról faggatja, helyesen tette-e az adott angliai színház, hogy mivel nem volt öt eredeti ázsiai énekese, és emiatt mások panaszt tettek, inkább elő sem adták Aranysárkány című operáját: „Pont az ellenkezője (kellett volna): berakni plusz előadásokat, minél többen jöjjenek, nyilvános vitát tartani arról, hogyan is legyen ezután. Mert az alapállítás olyan butaság, hogy fel kellett volna nagyítani: ha az ázsiai szerepeket ázsiaiak játsszák, akkor Otello legyen afrikai, Cso-cso-szán csak japán, a Carmen csak spanyol lehet, a tücsök meg kizárólag tücsök. Itt lehetett volna a legjobban kiélezni, hogy a rasszizmus, úgy, ahogy van, baromság. De kell a társadalmon belül az öklendezés. Fontos, különben nyomná a bögyüket. Kíváncsi vagyok, mit kezdtek volna azzal, amikor a Három nővér Natasáját afroamerikai férfi játszotta, aki koloratúrát énekelt? Olyan korban élünk, hogy csak ámulunk-bámulunk, mi történik körülöttünk. A középszer lázadása."
Ugye, Eötvös mester mennyivel rövidebben képes a problémát összefoglalni és megoldani is?

Nénémnek is minden jót, hamarosan jelentkezem. Zsdú átvétá, kák szálávej létá.

Szilveszter