Nem szépirodalom, de nem is akar az lenni

Farkas Roland, azaz Wolfie a 2017-es Red Bull Pilvaker próbáján
Vágólapra másolva!
A Punnany Massifból ismert Farkas Roland, azaz Wolfie már a rappereket és slammereket megmozgató Red Bull Pilvaker 2012-es indulásakor ott volt, és most is az Erkel Színház színpadán áll majd március 15-én este. A látványos show-val egybekötött forradalmi megemlékezést minden évben intenzív próbaidőszak előzi meg, de Farkas Roland azért tudott időt szakítani arra is, hogy beavassa az Origót abba, hogyan zajlik évről évre a szavak forradalma. 
Vágólapra másolva!
Farkas Roland, azaz Wolfie a 2017-es Red Bull Pilvaker próbáján Forrás: Somay Márk

Már a Pilvaker 2012-es startjánál ott volt. Hogyan emlékszik a kezdetekre?

Akkoriban, mint a pécsi slam poetry mozgalom egyik zászlóvivője kerültem a Red Bull Pilvaker fókuszába, ha jól tudom Eckü (Hősök) és Saiid (Akkezdetphiai) barátaim ajánlására. Még Pécsről vonatozgattam fel Budapestre, amikor leraktuk a rendezvény alapköveit.

Volt valami személyes motivációja a versek népszerűsítésére, a történelmi események közel hozására, vagy csak megtetszett önnek a Pilvaker ötlete?

Alapvetően választott "szakmámból" kifolyólag az írás, olvasás, a versek iránti vonzalom szinte elengedhetetlen.

Mit szólt akkor, amikor kiderült, hogy a Szavak című Juhász Gyula-vers feldolgozása egy nyolcadikos irodalomkönyvbe is bekerült?

Őszinte leszek, vegyes érzelmekkel fogadtam. Természetesen hatalmas megtiszteltetés egy olyan
költő verséhez nyúlni, mint Juhász Gyula, de az igazi érdem az övé, mi csak játszottunk a "szavaival". Tény viszont, hogy az esemény történetében ez egy óriási mérföldkő.

Deego, Wolfie és Meszi próbál Forrás: Somay Márk

Valahol azt olvastam, hogy az iskola nem annyira kötötte le, hanem a hiphop világa vonzotta már akkor is. Gondolja, hogy egy ilyen ötlet, mint a Pilvaker, tényleg el tudja érni, hogy megváltozzon a fiatalok hozzáállása az irodalomhoz és a történelemhez?

Az elmúlt évek során felhalmozódott visszajelzések azt bizonyítják, hogy többen ragadnak maguktól irodalmi szöveggyűjteményeket. Ha pedig a magvas gondolatok zenével párosulnak, akkor azt vesszük észre, hogy szórakozva tanulunk/tanítunk.

Tudna egy kicsit mesélni a munkafolyamatról? Mi alapján választják ki a verseket, és hogyan készülnek a feldolgozások?

Évről évre hangsúlyt helyezünk arra, hogy különböző koncepciók szerint nyúljunk a művekhez. Hogy konkrét példákat is említsek, az Anyám tyúkjá-nál követtük a vers ívét, minden verzében vannak felismerhető részek az eredeti műből. A Reményhez című, gyönyörű vershez egyáltalán nem is nyúltunk hozzá, meghagytuk száz százalékban úgy, ahogy Csokonai Vitéz Mihály írta. A Szavak-nál pedig meghagytuk az eredetit is, de elé írtunk saját gondolatokat, ezáltal aktualizálva és kitágítva az originál alkotást. Ahogy az évek során nőtt a figyelem a rendezvény körül, nyilván úgy változtak az irányok és az arányok is. Elindult egyfajta poposodás a szó pozitív értelmében, de a gyökerektől soha nem fordultunk el. Az előadók és versek párosításaival is szépen be lehet kalibrálni az adott Pilvaker-előadás ívét. Az elkészült dalokat pedig a Random Trip csapata Delov Jávor vezényletével áthangszereli, hogy biztonságban színpadra kerülhessenek.

És miért döntöttek úgy, hogy Csokonai versén nem változtatnak?

Ha azt a verset átírjuk, csak bántottuk volna. Úgy éreztük, hogy olyan is kell, amihez egyáltalán nem nyúlunk hozzá, és mivel a Reményhez pont az a vers, amit az iskolában kötelező fejből tudni, így a dal által talán megtanulni is könnyebb. Egyszer fiatalabb koromban hallottam egy német raplemezt, amin matekpéldák és -képletek voltak rímbe szedve. Reméltem, hogy egyszer valami hasonlóban nekem is részem lesz.

Wolfie, Sub Bass Monster, Fluor, Bom és Diaz Forrás: Somay Márk

Nagyon népszerű a Pilvaker, de gondolom, olyanok is voltak, akik nem örültek annak, hogy így nyúlnak hozzá a versekhez. Kaptak negatív visszajelzéseket?

Ahol sok a pozitív feedback, ott sok lesz a negatív is. Amire nagy figyelem irányul, az mindig megosztó, szerintem ezen a világon nincs olyan dolog, amiben mindenki egyetértene.

Az ízlésben pedig nincs igazság, vagy tetszik valami, vagy nem...

Melyik a kedvenc pilvakeres átirata, és miért?

Nekem a Szavak az abszolute kedvencem. Ötletes, lendületes, a zenéje pedig, melyet Máté (Rendben Man a Punnany Massifból - a szerk.) írt, az egyik leginnovatívabb.

Több helyen is olvastam olyan véleményeket, hogy a forradalmi események és gondolatok aktualizálása, a merészség és a spontaneitás elveszett az utóbbi években az előadásokból, pedig korábban ezek tették érdekessé. Mit gondol ezekről a kritikákról?

Azt gondolom, hogy ez nem egy politikai irányultságú rendezvény, hanem egy rendhagyó, forradalmi megemlékezés, amelynek célja, hogy megszerettesse az irodalmi műveket minden generációval, legyen szó gyerekekről, szüleinkről vagy nagyszüleinkről. A visszajelzésekből pedig egyértelműen az derül ki, hogy továbbra is van erre igény.

Mennyi van még az ötletben, meddig lehet a forradalmi tematikára felfűzni ezeket az előadásokat?

Tavaly egy óra alatt fogytak el a jegyek, idén pedig öt perc alatt, ezért úgy gondolom, hogy azt kell átgondolni, hogy miként juthatunk el több emberhez.

Mennyit készülnek az előadásokra, hogyan zajlanak a próbák?

Már ősszel elkezdünk dolgozni az új feldolgozásokon, február végén, március elején pedig indulnak a próbák, ahol a színpadi bejárást rakjuk össze, és átismételjük a korábbi számokat. Ez mindig egy elég intenzív időszak, ilyenkor nemigen találkozunk a pilvakeres arcokon kívül mással.

Mi a helyzet a Punnany Massif háza táján? Mire készülhetnek a rajongók 2017-ben?

Az idei évben újból útra kelünk, és számos alkalommal lehet majd velünk találkozni a kluboktól a Budapest Parkon át a fesztiválokig. Még idén meg szeretnénk jelentetni a FEL trilógia harmadik szemelvényét, ami tele lesz meglepetésekkel.