A produkció 1996-ban nőtt ki a legendás Elephant 6 kollektívából, méghozzá a mai napig örökös tag, Kevin Barnes révén. A meglehetősen ekszcentrikus multi-instrumentalista amerikai zenekarvezető/énekes, ha éppen úgy tartja kedve, egy szál semmiben áll ki rajongóit szórakoztatni.
Az of Montreal név pedig egy szerelmi csalódásra utal, mert egykori barátnője, vagyis a woman of Montreal, azaz a montreali (nő) faképnél hagyta. A zenekart lehetetlen kategorizálni, hiszen az elmúlt 20 év különböző időszakaiban totálisan eltérő stílusjegyekkel operált. Például
az indulást követően, a 90-es évek végéig a debütáló Cherry Peel twee poppal kevert táncos indie popja hamarosan csak egy összetevője lett a banda kaleidoszkópikusan változó hangzásának.
Hiszen a kétezres évek első felében már az elektronika felé fordultak. Az évtized második felében pedig már a funk és a glam-rock keveredett a hangzásba, míg Barnes maga föl nem játszotta az áttörést jelentő album, a Hissing Fauna, Are You the Destroyer? dalait.
Aztán a tizes évek elején újabb fordulat jött, ez alkalommal a 70-es évek New York-i zenei szcénája adta az inspiráló muníciót, míg az utolsó album - Innocence Reaches - már EDM-es és progresszív rock ihletésű volt, nem véletlenül lett az egyik legerősebb lemezük.
Persze ne feledjük, hogy az of Montreal bizonyos értelemben maga Barnes: ő az egyetlen állandó tag, több albumon is ő játszik minden hangszeren,
a szövegek pedig mindig hűen tükrözik éppen mennyire van kattant állapotban.
És ez igaz az élő koncertekre, hiszen Barnes elképesztő showman is egyben.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a lélegzetelállító kosztümök, a színházi előadásokat megszégyenítő koreográfia, vagy éppen a frivol szinpadi mozgás, amelyből remélhetőleg az A38-on is láthatunk majd bőséggel, nem beszélve a 14 lemezes életmű legslágeresebb dalairól.