Wagner, Nietzche és Strauss megint, vagy amikor a meg nem írt cikket mégis megírják

Vágólapra másolva!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/23. levélária

Origo

Vágólapra másolva!

opera Ókovács Szilveszter Magyar Állami Operaház

Kedves Néném!

Nietzsche antiszemita (gondolatok megalapozója) volt, ezért botrány róla bérletet elnevezni az Operában... Pár hete egy (végül) meg nem írt cikk kapcsán leírtam erről, amit gondolok – aztán mi történik? A cikket (végül) mégis megírják, és pőrén áll előttünk a beteges túlérzékelésbe bújtatott tudatlanság és kettős mérce.

Tatjána néném igazán tudhatja, múltkor is céloztam rá hogy én aztán se antiszemita, se filoszemita nem vagyok, és az intézmény élén végképp nem tehetném meg még azt sem, hogy elfogult legyek. Nekem a magyarságunk nagyon fontos, de az nem származás, hanem őszinte megvallás kérdése. Liszt magyarsága, Petőfi magyarsága, Kodály magyarsága és Radnótié ugyanazt éri, mint Árpád vezéré. A magyarságunk, a kultúránk megmaradásáért tenni az én nagy feladatom, és kellőképpen bonyolult is, mert magyar témák, magyar művek és magyar művészek felkarolása mellett az is dolgom, hogy a nemzetközi opera- és balettművészet, no meg úgy általában is a zeneművészet krémjében is ott legyünk. Hogy ne csak a világba vigyük magunkat, de a világot is hozzuk ide, a magyaroknak. Néha Kegyed is kérdi tőlem, miért használom kiterjesztve a magyar kultúra fogalmát? Hát mi volna más, mint a magyar kultúra erejének tette, hogy a bajor Richard Strauss Elektráját így vagyunk képesek eljátszani az árokban (akkor is, ha a több mint száz muzsikus között történetesen néhány ázsiai művész is előfordul), a színpadon pedig magyar énekesek villognak iszonyú terhük alatt? Németül szól nálunk is az ógörög tragédia XX. századi, mindent felforgató átirata egy világjáró német karmester, Michael Boder keze alatt (aki a legnagyobb házakban lép fel), elképesztő erővel. A rendezés pedig Kovalik Balázsé, aki akkor is a magyar kultúra része és kincse, ha – számomra ismeretlen és sokadszorra felfedhetetlen okból – épp önkéntes száműzetését tölti Németországban, sőt éppen Münchenben, Strauss városában.

Ókovács Szilveszter Forrás: MTI/Illyés Tibor

Na, ennyit erről. Nekem egyedül a magyar érdek számít a Magyar Állami Operaházban (érdemes a két azonos jelzőt megfigyelni...), és az is magyar érdek, hogy az európai zsidó-keresztény gyökerű, ókori görög és római mitológiától átitatott kultúránk mentén senkit ne diszkreditáljunk. Egy hónapja, hogy hírét vettem a támadásnak, amely Operánk ellen készül – mára a Népszava csak' kijött vele. Lényege, már ha van neki ilyen, mert Karinthy Márton fair hozzászólásával már-már ingyenreklám-íze van, annyi: „egyes olvasók" megkeresték a lapot, mert „elgondolkodtató, hogy az Operaház igazgatóságán senki nem figyelt fel arra, hogy becsempészték a német filozófus nevét" egy bérletbe, s mert (valakik, gondolom) „az idealista irányzatot képviselő gondolkodót a fasiszta ideológia egyik előfutárának tartják."

Néném is firtatja, „lehet abban valami, ha emberek ezért tollat ragadnak". Nekem erre az a válaszom, hogy ma már billentyűket ütnek le, és boldog volt az a kor, mondjuk, Bánffy Miklós száz év előtti intendatúrája, amikor be kellett szerezni a téntát, keresni tollszárat, elballagni a postára. Kétszer-háromszor is meggondolta mindenki, mivel szennyezi össze a papirost, meg aztán nemcsak energiába, időbe, de pénzbe is került a levelezés. Most mi van? Bárki, bármikor, bármilyen témában bármennyit delirálhat, azonnal odapottyan(t) a virtuális levélládánkba, és máris megkeletkezett „az" ügy. Amivel foglalkozni kell, hisz közpénzből azért vagy ott. De kérdeném: tényleg ezért? Hogy unásig bizonygassam: még az sem eldöntött tény a filozófusok között, hogy Nietzschét annak tekintsék-e, vagy inkább nagyhatású költőnek, ki esszékben, afféle prózaversekben írta meg életművét?

Hogy attól még pl. Gárdonyi Géza Láthatatlan embere, amelyet szeretnék folyamatosan felolvasni a kisfiamnak, nem lesz fasiszta mű, hogy az a személy (én) veszi kezébe, aki az Opera bérletei közé a Nietzsche nevéről nevezettet is besorolta (miféle szöveg ez, hogy „az Opera igazgatóságán nem figyeltek fel a becsempészésre"?! Természetesen magam írtam be, ilyesmit nem bíznék másra!), márpedig Nietzsche bizonyos gondolatait (tuti, az „emberen túli embert") Hitlerék is beemelték az ideológiájukba... Az eredendő bűn visszafelé is száll? Fura lenne. Pláne fasisztának lenni: a fasizmust kiteljesítő korporatív gazdasági és politikai rendszer nem ugyanazt jelenti, mint a származási elmélettel is bíró nácizmus. Ezt keverni ciki, nagyon. Mussoliniből biztos nem nézném ki, hogy egyáltalán le tudta volna írni Nietzsche nevét, ilyen borzalmas mássalhangzó-torlódás közepette...

Nietzsche állítólagos antiszemitizmusa kapcsán pedig csak néhány percre kellett belekapnom abba a kései, 1888-ban, tehát Wagner halála után évekkel megjelentetett töredékes és igen nehezen olvasható esszéjébe, amelyben ez a pár mondat is szembejön (nem sokkal azután, hogy fejtegeti: a Parsifal csak Wagner önreflexív paródiája lehetne, s hogy mindent elvetne valahai bálványa művészetéből, de a Siegfried-idillt nem... és miért is került az Opera műsorába Nietzsche alakja? Éppen ezért.

És most már tényleg az idézet: „Már 1876 nyarán, az első ünnepi játékok alatt, búcsút vettem magamban Wagnertól. Semmiféle kétértelműséget nem tudok elviselni; amióta Wagner Németországban élt, lépésről lépésre leereszkedett mindahhoz, amit én megvetek – még az antiszemitizmushoz is... Valóban, eljött a legvégső ideje annak, hogy búcsút vegyek: hamarosan bizonyítékot szereztem erről. Richard Wagner, látszólag a világraszóló győztes, valójában a megtört dekadens, hirtelen tehetetlenül lerogyott a keresztény kereszt előtt..."

No, itt aztán van minden. A Népszava egyes olvasói biztos (?) keresztényellenesség miatt is emaileznek majd, cikk is születik, hogy képzeltük az antikrisztiánus Nietzsche nevéről keresztelt bérletet... Mások Wagner miatt írnak, aki viszont, lám, antiszemita – habár csak egy antikrisztiánus szerint, aki viszont az Übermensch kategóriát először leírja, brrr. (Tehát egy náci antiszemitázza a másikat?!) Megint mások Wagner túlzott szakralitása miatt emelnek majd szót: a kereszt előtt lerogyni, pláne tehetetlenül ma igazán nem menő! (Istenem, Wagner! Akinél ha ki is zöldül a pásztorbot a Tannhäuser fináléjában, de a vak is látja, hogy saját, szekuláris vénuszbergi vonzalmát írta bele művébe...)

Persze, tudjuk, mi munkál itt. Mahler nem fasiszta azért, mert III. szimfóniájának IV. tételében nem restell a nietzschei Zarathustrából szöveget választani altja számára. De az Opera, amely pár éve Bernstein Kaddishát is eljátszotta egy koncentrációs tábort megjárt túlélő, Samuel Pisar aktív jelenlétével, most és nyilván rajtam keresztül egyesek számára ilyes fénytörésbe kerülne... Méltatlan.

Nem igazán szeretném, ha a kampánytempó hozzánk is betörne: nem a békepipát kéne elásni, hanem „aztat" a fasiszta/nácista bunkósbotot, amely éppoly mucsai, mint a zsidógyűlölet. A mi Operánk az efféle kínos reflexeknél (is) sokkal többet ér.

Várom Néném újabb levelét, kák szálávej létá!

Szilveszter

2017. május 7.