Ruzitska-muzitska és Chudy-jó!

Budapest, 2014. december 26. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója évértékelő interjút ad az MTI munkatársának irodájában 2014. december 10-én. MTI Fotó: Soós Lajos

Ókovács szerint az opera – 2/26. levélária

Kedves Néném!

Elközeleg az idő, és színpadra került végre az első fennmaradt magyar opera, ami igazából daljáték, meg a még korábbi, amelynek csak a szövege maradt meg. 200 évet repültünk vissza, operatörténetünk legelejére, ahol – fura módon – két tatár fókuszú mű alapozza meg a műfajt.

Tatjána néném örök kérdése, miért nem magunk fogunk operatanulásba és -játszásba, ha már oly nagy zenekar meg énekkar darvadozik nálunk? Mondanám, hogy nem annyira darvadoznak ők, megy a MagyarFeszt, 16 különféle színpadi operaprodukció (még 7 balett is!) kerül színre négy hét alatt, egyszóval pontosan az a helyzet, hogy nincs időnk fizikailag minden fontossal magunk foglalkozni. Van a világon munkaidő, szolgálatszám és valamiféle fáradtsági kvóciens is, ezen túl pedig működik az a filozófia is, hogy a határon túli egyetlen magyar operatársulatot, a kolozsvárit is bevonjuk az életünkbe.

Aki közelebbről figyel minket, látja, hogy a Verdi-évbe kapcsolt Schiller-trilógia (Haramiák, Giovanna D'Arco, Luisa Miller) után velük tudtuk a műsorba emeltetni a wagneri ifjúkori vígoperát, a Szerelmi tilalmat, amely témája folytán a Shakespeare-évadba illett. Jövőre a Ring gyűrűi-tematikához a nagy Wagner-előd, Weber Oberonját kértük tőlük (és tudtam, hogy Selmeczi Gyurinak is régi álma volt ez), aztán meg majd az Edgart hozzák 2019-ben, Puccini ritka ifjúkori operáját, de cssss, erről még nem is szabadna szivárogtatnom...

Forrás: www.zsofiapalyi.com/Zsofia Palyi/Facebook/Operaház

Idén művészeti igazgatónkat, Anger Ferencet delegáltuk rendezni, kicsit talán lelkifurdalásból is, mert az a meglévő néhány rádiófelvételes részletből kiviláglott, hogy nem lesz egyenértékű zenei felfedezés ez holmi lappangó Haydn-szimfóniával vagy Monteverdi-kardarabbal. Ruzitska József Béla futása című színpadi műve inkább színdarab, elképesztő mennyiségű prózával, időnként pedig zenei betétekkel. A kotta tisztázását is külön feladat volt elvégezni, a zongorakivonat megalkotása is része volt a mi idei magyaros missziónknak – pont' a rendelkező próbákra lett komplett. És mivel amerikaiul szólva „double bill" este készülődött, tehát két egyfelvonásosból álló program, magától értetődő választás volt mellé az egyik legnépszerűbb kortárs magyar komponista, az opera műfajától magát különben igen távol tartó Orbán György újraköltése, a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi. Ez esetben az 1822-es Béla futásánál csaknem harminc évvel korábbi, 1793-as műről beszélünk, Chudy József alkotásáról. A kotta elveszett, a librettó megmaradt, ám Néném ott volt, hallhatta, hogy nyilván nem ez a szöveg maradt meg a régi fóliánsokon. Orbán maga indult el, csak követte a cselekmény irányát – ameddig tudta és akarta, a finálé például abszurdba fordul, a magát megmérgező Perzsi után hal Pikkó, de nem mindennapi halálnemmel, ugyanis pisztáciával eszi magát halálra... (Amennyire tudom, maximum a magas kalóriatartalmával tudna ölni, mintegy száz év szakadatlan evés után...)

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Forrás: MTI/Soós Lajos

Míg Ruzitska muzsikája a verbunkos megjelenésén túl meglepően formás mozarti fordulatokkal ékes, természetesen érezni mindazon előzmények, a kiforrás lehetőségének hiányára visszavezethető szimplicitások szegényes hatását is, amely okok miatt pedig csodálkozunk is, hogy jött létre egyáltalán ez a mű, hogy ébredhetett ily operai pusztaságban ilyes ambíció? Orbán Györgyöt pedig szerintem a Jóisten is színpadi szerzőnek tekintette (ő ezzel egyáltalán nem ért egyet), olyan kézzel nyúl a dialógusokhoz, áriákhoz, olyan könnyes halálzenét tud írni valahol Puccini és Lehár között... és amit már jeleztem: hát, mint egy Wagner, maga írta a librettót is! Szó, mi szó, szép sikert aratott a produkció.

Orbán György zeneszerző kisoroszi otthonában 2014-ben Forrás: MTI/Illyés Tibor

Néném viszont írja, hogy nem valami formás a színrevitel, miért kellett ez? Nehéz a válasz, hisz nekem nem lehet tisztem elemezni a saját produkciónkat, annyit viszont szívesen megerősítek, hogy Anger Feriék mindent kipréseltek a ruzitskai „leletből." IV. Béla király kényszerű menekülése a tatárok elől éppen fel nem ismert haragosa várába, akinek fiát ő ölette meg, s az agg most bosszút állhatna: még akár – ha már Mozart-partitúrákból, leginkább a Varázsfuvoláéból vétettek melódiavezetési és hangszerelési mozzanatok – egy Szöktetés- vagy Titusz-kompatibilis kegyelmi példázat is formálódhatna itt, ha a befejezés nem volna ennyire keserédes. Ezt Feriék hangsúlyosra vették, mert mi mást is lehetne tenni vele: a királyné neje valahogy nem lelkes azért, mert a király úgy hálás az öreg nemesnek, hogy két gyermekét odaadja neki... A történet idézőjeleit az alkotói stáb kitette, a kolozsvári társulat pedig a lelkét: barátaink teljes odaadással segítettek a zenei régészkedésben. A hangfelvétel (és persze, az Orbán-opusz is) része lesz nagy vállalkozásunknak, a Magyar Opera200 CD-doboznak, de erről szívesen írnék majd külön, akkora falat.

Végezetül még valami. Vasárnap hajnalban, a második, matinéelőadás előtt órákkal hunyt el a kolozsvári művészeti vezető, Selmeczi György gyönyörű és életvidám leánya. Sok szenvedés után, de ifjú édesanyaként... Gyuri a produkció karmestere is, rajta kívül senki sem tudta volna eldirigálni ezt a két ritkaságot, miközben nagyon szépen telt az Erkel a 11 órai kezdésre... Elképzelni sem tudok művész számára nehezebbet, mint ezt a tragikus helyzetet. Gyuri felvette a frakkját, és az iszonyatos teher alatt is leballagott a zenekari árokba, megsegíteni, irányítani másik családját, az együttesét. És el kellett dirigálni Jutka Perzsi hosszas, lírai elmúlásjelenetét is, melyet szintén erdélyi zeneszerző kollégája oly hatásosra komponált... hogy most végképp szakadjon bele az ember szíve...

Ridi, pagliaccio, kiáltja a Leoncavallo hőse, Canio – kacagj, bajazzó, közben ordítanál a fájdalomtól, de az előadásnak mennie kell. Hogy ez mekkora áldozat, arról most közel s távol nem tudja senki jobban Selmeczi Györgynél. Ezt még szerettem volna megírni Kegyednek, bár sosem tartozik a publikumra.

Szeretettel üdvözli

Szilveszter

2017. május 28.

(PS: Ma este Bartók-TáncTriptichon-premier. Találkozunk Nénémmel az Operaházban?)