A dagerrotípia 1852-ben Bostonban, Kossuth Lajos amerikai körútján készült, az ekkoriban még kifejezetten újnak számító fotográfiai eljárással. Varga Benedek, a múzeum főigazgatója a fénykép bemutatása alkalmából rendezett sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy szabadságharc vezetőjét közelről és csaknem teljesen szemből ábrázoló felvétel segítségével a látogatók szinte egyenesen Kossuth szemébe nézhetnek.
A dagerrotípiát a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vásárolta meg az Értéktár Program keretében, és helyezte el letétben a múzeumban. Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke elmondta, hogy az Értéktár Programban a különböző okok miatt külföldre került vagy ott született, de a magyar kulturális örökség részét képező műtárgyakat vásárolják vissza, és tárják a magyar közönség elé.
A felvételt csak rövid időszakokra állítja ki a múzeum,
mivel az ezüstözött rézlemezre készült dagerrotípia fényre, hőre és a páratartalom változásra is rendkívül érzékeny. Most a látogatók március 15-től április 2-ig tekinthetik meg a 11 x 8 centiméteres dagerrotípiát, amely valószínűleg sztereofelvételként készült, vagyis egy térhatású kép egyik fele lehetett.
Lengyel Beatrix, a Nemzeti Múzeum történésze elmondta, hogy Kossuth Lajos 1851–1852-ben tett körutat az Egyesült Államokban, ahol 70 városban 500 beszédet mondott, hogy támogatást szerezzen a magyar függetlenségi törekvéseknek. A kiállított dagerrotípia a korabeli amerikai fotográfia neves képviselőinek számító Albert Sands Southworth és Josiah Johnson Hawes közös műhelyében készült.
Kossuth Lajos a felvételen ugyanabban a kormányzói attilában látható, amelyet Debrecenben is viselt.
A dagerrotípia Kossuth leszármazottainál maradt fent, tőlük vásárolta meg Novomeszky János amerikai–magyar műgyűjtő, aki a múzeum szakembereinek is megmutatta a képet. A gyűjtő 2004-es halála után a felvételt elvesztették szem elől a Nemzeti Múzeum munkatársai, és csak 2015-ben bukkant elő újra. Kossuthról egyébként több felvétel is készült Albert Sands Southworth és Josiah Johnson Hawes műtermében, amelyet a kíséretében lévő Pulszky Ferenccel keresett fel.
A nemzeti ünnep alkalmából állítják ki a márciusi ifjak egyike,
Oroszhegyi Józsa emlékpoharát is, amelyet a hadiorvos 1851 és 1856 között a fogságban készített.
Az emlékpohár adományozója, Endrődi Júlia történész kiemelte, hogy bár Oroszhegyi Józsa neve, szerepvállalása és művei – többek közt etnográfiai értékű útleírásai a román fejedelemségekről és az Oszmán Birodalomról – ismertek a szaktudományok képviselői előtt, a nemzeti emlékezet sok más márciusi ifjúval együtt elfelejtette.