Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Tudja az ember, hogy az élet véges, és tudjuk azt is, hogy minden halál felfoghatatlan. De vannak, akikről azt gondoljuk, örökké élnek. Akik olyan vitalitással végzik munkájukat, olyan elementáris kisugárzással léteznek, hogy úgy érezzük, nem foghat rajtuk a halál. Kocsis Zoltán ilyen ember volt" – írta a Zeneakadémia közleményében Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora.
Vigh Andrea szerint lehetetlen számba venni, hogy mi mindent tett Kocsis Zoltán szűkre szabott földi idejében. Bár zeneszerzőnek készült, zongoristaként vált ismertté: a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként végzett. Megdöbbentő zenei érettségről tanúbizonyságot téve tizennyolc évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét.
Vigh Andrea kitér arra, hogy
a művész ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához:
itt végzett, itt kezdett tanítani 1973-ban, és bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem tanított az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe. A Liszt Ferenc téri épület felújítása előtt rendezett "Búcsúfesztiválon" egyetlen délután-este itt vezényelte el Beethoven mind a kilenc szimfóniáját a zeneakadémistákkal kiegészített Nemzeti Filharmonikusok élén, és a felújítás óta is rendszeresen visszajárt, mesterkurzusokat adott, többször dirigálta a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát.
Nem volt könnyű tanár, rendszeresen jöttek ki óráiról sírva a növendékek, mégis rajongtak érte. Mert zenéből volt, minden gesztusa zenét hordozott, a vele való érintkezés minden formája súlyos és felemelő zenei hozadékkal járt – írta a rektor.
Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében: nemcsak elképesztő memóriája segítette, nemcsak a legutolsó hegedűpultban megszólaló negyedhang elcsúszását meghalló borotvaéles hallása támogatta, hanem egyedülálló intellektusa is.
Univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult: repertoárját meghatározta két hangszere – a zongora, illetve a szimfonikus zenekar –, de
nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan.
Bartók volt számára a legfontosabb: fiatal korától izgatta az autentikus Bartók-játék, szoros munkakapcsolat fűzte az MTA Zenetudományi Intézete Bartók Archívumához – fogalmazott Vigh Andrea.
Kocsis Zoltán rajongott Debussyért és Rahmanyinovért, imádta Lisztet, populáris darabjait éppúgy, mint a kései ezoterikus műveket, Haydn, Mozart, Schubert és Beethoven mindennapi kenyerének számított, Chopinben képes volt megláttatni a romantikus érzékenység mögötti klasszikus szilárdságot, az utóbbi években pedig gyakorlatilag egy személyben indította útjára a magyarországi Richard Strauss-reneszánszt, amikor számos Richard Strauss-opera magyarországi bemutatóját vezényelte a Művészetek Palotájában.
A 20. századi modernizmus és a kortárs zene is rendkívül fontos volt számára. Aktív tagja volt zeneszerzőként és előadóként az 1970-ben alakult Új Zenei Stúdiónak, szoros kapcsolatban állt a stúdióhoz kötődő szinte valamennyi zeneszerzővel, valamint egykori kamarazene-tanárával, Kurtág Györggyel, akinek több művét is ő mutatta be – írta Vigh Andrea.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója vasárnap este kiadott közleményében úgy fogalmazott, hogy
az Opera társulatát lesújtotta Kocsis Zoltán halála.
A főigazgató leírta, hogy küszöbön álltak megbeszéléseik egy Pelleas-bemutatóról, amely Kocsis Zoltán álma volt, és számítottak rá az Operaház 2018-as újranyitásánál is. A Kékszakállú bemutatásának 100. évfordulójára őt szerették volna meghívni dirigálni. "Mérhetetlenül szomorúak vagyunk, együttérzünk családjával, zenekarával és minden tisztelőjével" – írta Ókovács Szilveszter.
Vásáry Tamás karmester és zongoraművész arról beszélt, hogy Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt, aki páratlan energiával és kapacitással bírt. Vásáry Tamás kiemelte, hogy felbecsülhetetlen érték már önmagában az is, amit Kocsis Zoltán Bartók hagyatékával tett, ő fedezte fel, hogy mi minden maradt a zeneszerző után.
Annyi terve volt, és olyan sok lehetett volna még. Pótolhatatlan
– mondta Vásáry.
Arról is beszélt az MTI-nek, hogy Londonban ismerte meg az akkor 18-19 éves Kocsis Zoltánt, akinek enciklopédikus tudása lenyűgöző volt. Róla és Ránki Dezsőről úgy beszéltek, mint az új Kodály–Bartók párosról. "Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság, ami fontos volt mindkettőnknek" – fogalmazott Vásáry Tamás, aki november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, és a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát Kocsis Zoltán emlékének ajánlja.
