Mi csak játszani jöttünk a földre: Zala Márk

Zala Márk
Vágólapra másolva!
Bődületes tehetség volt, és ez nála rendkívüli érzékenységgel párosult. Zala Márknak színésznek kellett lennie, nem vitás. Igaz, mellette rengeteget írt is - sajnos csak a fióknak. De ez a két dolog, a játék és az írás sem volt elég ahhoz, hogy a számtalan, kitűnően megoldott szerep mellett megoldjon egy még fontosabb dolgot is. Az életét. Zala Márk 36 évesen halt meg, 1985. november 16-án.
Vágólapra másolva!

Sorozatunkban olyan egykori magyar színészekkel foglalkozunk, akikről egyre kevesebb szó esik, és akik emlékét már leginkább csak a pályatársak történetei és a játékukat megörökítő filmek és rögzített színházi előadások őrzik. Ebben a részben a fiatalon meghalt Zala Márkról emlékezünk meg, aki

Márkus László néven, 1949-ben született Nagykanizsán.

A Landler Jenő Gimnáziumba járt, és színpadra is itt állt először. Az iskolának volt egy nagyon színvonalas irodalmi színpada, ahol a fiatal Márkus László is sokat szerepelt. Másodikos volt, amikor bemutatták az Antigoné-t, és ő karvezetőt játszott. Egyébként ugyanebbe a gimnáziumba járt Balázsovits Lajos is, és történetesen ő is részt vett az előadásban. Akkor már végzős volt, és Kreón szerepét kapta. Az iskola 1964/65-ös évkönyvében azt írják:

A bemutató után még hatszor játszották el, Nagykanizsán kívül még felléptek vele Zalaegerszegen, Galambokon és Keszthelyen is. Márkus László sokszor lépett fel az iskolai színpadon, és állítólag Nagykanizsán feligyelt fel rá többek között Illyés Gyula is.

Zala Márk gimnáziumi tablóképe - itt még Márkus Lászlóként Forrás: Batthyány Lajos Gimnázium

Főiskola

Márkus László az érettségi után, 1967-ben került Pestre. Egyértelmű szándékkal ment a fővárosba: színésznek tanulni. Ordított róla a tehetsége, fel is vették elsőre a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ádám Ottó osztályába került többek között Szacsvay Lászlóval, Paudits Bélával és Oszter Sándorral együtt. A Zala Márk nevet már ott, a főiskolán vette fel, hiszen az 1960-as években „a nagy Márkus László” már bőven befutott színész volt, így egyértelmű volt, hogy nevet kellett változtatnia. Mivel a fiatal Márkus nagykanizsai, ezért a megye nevéből jött a Zala, a Márkusból pedig a Márk keresztnév. Az Origónak az egykori osztálytárs, Szacsvay László mesélt erről az időszakról: „nekem

Máig emlékszem az egyik beszédvizsgánkra. A Godot-ra várva volt a feladat, és mi voltunk Estragon és Vladimir. A Godot-nak iszonyatosan nehéz a szövege, és úgy tanultuk, hogy reggeltől estig együtt voltunk, és csak mondtuk és mondtuk.” Szacsvay László elmondta, hogy nagyon jókat szórakoztak, mert ahogy mentek az utcán, úgy jöttek egymás után a szituációk – szinte végszóra. „Olyan is volt, hogy bementünk a Múzeum-kertbe gyakorlás közben. Leültünk az egyik padra, ahol egy lány ült egyedül, és persze

De hát mi nagyon élveztük az ilyen közös gyakorlásokat” – mondta Szacsvay László.

Hirdetőoszlop

Több forrásból is lehet tudni, hogy Zala Márk nagyon sikeres volt a nőknél. Szikrázó tehetsége és ismertsége mellett a fizimiskáját meghatározó tekintete volt még ebben segítségére. No meg, ahogy Szacsvay László mondta, „nagyon értett a nők nyelvén".

Zala Márk udvarlásairól úgy kezdett mesélni, hogy „ilyen gyorsan elvinni valakit a hirdetőoszlop mellől még nem láttam". Történt ugyanis, hogy egyszer hárman, Szacsvay László, Zala Márk és Fenyő Ervin éppen helyzetgyakorlatra igyekezett a főiskoláról. Kimentek az épületből, és akkor vették észre, hogy a Vas utca sarkánál, a hirdetőoszlop mellett áll egy lány. „Mi ketten, Fenyő Ervinnel összenéztünk, hogy na, ebből már nem lesz próba. És igazunk is lett. Laci 5 perc múlva már a lánnyal sétált el – mondta nevetve Szacsvay László.

Hamar jött sikerek

Zala Márk már a főiskola alatt elkezdett filmezni, ezért sokszor be sem tudott menni órára. Szacsvay László azt mondta a filmekről és a korán érkezett sikerről, hogy „szerintem

Talán a sikerek miatt is nagyon korán találkozott az alkohollal, és olyan emberekkel, akik nem igazán egyengették, hanem inkább kizsákmányolták... Főleg a tehetségét. Ő pedig nem tudta megtalálni ebben a dzsumbujban a maga útját,

Valószínűleg túl hamar keveredett olyan társaságokba, ahol meg kellett felelnie az ő naiv lelkével.” Szacsvay László végül így zárta a gondolatmenetet: „azzal együtt, hogy nagyon fiatalon halt meg, én úgy érzem, hogy neki ennyi volt rendelve, és

teljes életet élt. Amit akart, azt elérte.

Zala Márk forgatási értesítője a Magyar Filmgyártó Vállalattól Forrás: Origo

Színpad

A főiskola után Zala Márk az 1970-ben indult Huszonötödik Színházhoz került. A társulatot Gyurkó László alapította egyértelműen azzal a szándékkal, hogy társadalmi-közéleti ihletettségű világszínházat hozzanak létre, melynek középpontjába a kortárs magyar drámát állították. Zala Márk 1971-től 1976-ig volt a társulat tagja. Legemlékezetesebb alakítása a Búsképű lovag Panzája volt, ahol Jordán Tamás volt a partnere, Don Quijoteként.

Jártak Svédországban is, ahonnan Zala Márk

nem jött vissza a társulattal.

Zala Márk Micimackóként a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában, az 1982/83-as évadban Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház

A teljes 1973/74-es évadot kint töltötte, ami egyértelműen disszidálásnak számított. Természetesen be is hívták, miután visszatért, és nem is szerepelhetett annyi filmben, amennyiben lehetősége lett volna. Állítólag beszervezni is megpróbálták – sikertelenül. 1978-tól a győri Népszínház, 1981-től a Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház) tagja volt. Itt csupán egy évet töltött, mert 1982-től egészen haláláig a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott.

Zala Márk Az elveszett levél című előadásban Szolnokon 1984-ben Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház

Papír

Kevesen tudják, de Zala Márk rengeteget írt. Elsősorban lírát. Érzékeny lelki alkata ehhez is tökéletesnek bizonyult. Horzsoló humora a művészi alkatával keverve tökéletes elegy lehetett volna, de a színészet mellett nem tudott még erre is koncentrálni a nem túl jó egészségi állapotával.

Részlet Zala Márk egy 1970-es verséből Forrás: Origo

Verseit a főiskola híres oktatója,

Hegedűs Géza ki is akarta adatni,

de végül nem lett belőle semmi. Egyik régi barátnője, jóval halála után, magánkiadásban jelentette meg őket. A színész családja egyébként egy halom kéziratot őriz, ezek között sok olyan rövid gag is van, amelyeket Zala Márk legtöbbször kocsmában ülve vetett papírra. A fájóan rövid életére gondolva ezek a vad humorral átitatott sorok segíthetik az emlékezést, és Zala Márk megismerését.

„Bocsásson meg a zavarásért! Uram, ön költő, látom, hogy ír?!
Nem, én Jókai Mór vagyok” Forrás: Origo

Vászon

Zala Márkot nagyon hamar megtalálták a filmesek. A főiskolán 1971-ben diplomázott, de addigra már hét filmben is játszott. Köztük volt a Rózsa Sándor tévéfilmsorozat is, ahol a betyár öccsét, Bandit játszotta, de csupán néhány epizódban tűnt fel. Első szerepét Zolnay Pál Arc című filmjében kapta. A rendező Zala Márkban találta meg saját, kamerák előtt működő alteregóját. Karakterére egyébként Zolnay mellett

Jancsó Miklós is hamar felfigyelt.

Fontos szerepet szánt neki az 1970-es Égi bárány-ban. Az Arc után Zolnay Pál Zala Márknak szánta az 1972-es nagy dobása, a Fotográfia egyik szerepét. A filmet szokás a magyar dokumentarizmus úttörő alkotásaként, rendezőjét pedig egyszerűen úttörőjeként emlegetni. A filmnek egyáltalán nem volt forgatókönyve, mivel Zolnay célja éppen az volt, hogy az egész dokumentum-helyzetekből épüljön fel. A film első felében megjelenő könnyed, fikciós részek

szinte ringatják a nézőt, aztán egyre jobban

előtérbe kerülnek a dokumentarista vonások, amikor az egyik amatőr szereplő kellemes történetei borzalmas tragédiát kezdenek felfejteni. Ez a tragédia már teljesen belepi a film második felét, ráül a filmre, így pedig a néző vállára is, aki ettől egyre jobban süpped a székbe, jó esetben pedig önmagába is.

Roczkó Zsuzsannával, a Szigligeti Színház színésznőjével, élete utolsó barátnőjével Forrás: Origo

Zolnay Pál rendező a valóság és a fikció tökéletes vegyülékét a hozta létre. A keverésben részt vettek a színészek is: Zala Márk és Iglódi István folyamatosan a színészség és az emberség határán táncoltak. Emellett pedig érezhető a „rendező mozgása” is. A film

a fikciótól tart a kőkemény dokumentarizmus felé,

ami tervezettnek tűnik, de azóta kiderült, hogy Zolnay is csak a terepen tapasztaltak miatt változtatott elképzelésén, és temette mélyre a két szakember, Zala Márk fotós és Iglódi István retusőr kreált konfliktusát, vagyis a fikciós elemeket. A dokumentarista irányba tolódás már csak azért is jó, mert a színész mellett kicsit Zala Márkot is meg lehet ismerni. Azt a fiatalembert, aki beszél az idősekkel, vagy akár elemet cserél a hallókészülékükben.

Súlyos akadályok

1972-ben, amikor a filmet forgatták, már jó ideje létezett az Arrinak olyan kamerája, amely hangot is rögzített. A monstrum viszont majdnem 40 kilós volt, és a megszokott statív helyett speciális hokedlit használtak hozzá a Fotográfia forgatásakor. Csak az áthelyezgetéséhez több ember kellett, de a kamera mozgása nem csak ezért volt erősen korlátozott. A géphez ugyanis tartozott egy aggregátor is, ami egy teherautón pihent.
A lényeg tehát az, hogy ezzel a hatalmas géppel, a teherautóval és egy egész stábbal, a falu szélén improvizálva (jó) dokumentarista filmet forgatni komoly kihívás volt, de megoldották. Mondjuk, ebben volt egy kis segítségük is. A forgatás felénél a film operatőre, Ragályi Elemér megelégelte a körülményeket, és kiharcolt a Mafilmnál egy hangot is rögzítő, valódi kézi kamerát.

A Fotográfia fontos állomás Zala Márk filmes karrierjében, de nem szabad elfelejteni, hogy előtte is, még főiskolai hallgatóként játszott főszerepet Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok című filmjében. A kordokumentumként is értelmezhető filmben a végét járó magyar beatkorszakot láthatjuk megelevenedni. Zala Márk segítségével pedig a kor munkásfiúját, aki házasodni készül, és sodródik az eseményekkel, zenekarokkal. A film vezető zenei főszerepe egyértelműen az akkor nagyon sikeres KEX együttesé volt.

Zolnay Pál még a Fotográfia után is dolgozott Zala Márkkal. A Sámán című, erősen lírai film férjét játszatta el vele. Ez volt az utolsó közös munkájuk. A Sámán után Zala Márk még jó pár filmben játszott, ilyen volt a Hatásvadászok, a Délibábok országa, a Valaki figyel és végül az Idő Van!. Ez volt az utolsó filmje, ráadásul egy főszereppel. A filmet

halála után néhány hónappal mutatták be.

Az amúgy abszurddal operáló film a színész halála miatt valódi drámaisággal egészült ki. Ugyanis Zala Márk 1985. november 16-án halt meg, a filmet pedig 1986 februárjában mutatták be. Az Idő Van! rendezője Gothár Péter, aki Esterházy Péterrel együtt írta a forgatókönyvet. A filmet utólag szinkronizálták, és mivel Zala Márk időközben meghalt, a filmen már egy másik színész, Balkay Géza hangján szólal meg. Állítólag valahol megvan a film eredeti, nyers hanggal készült verziója is.

„Tele vagyok költészettel, és kénytelen vagyok beledögleni” Forrás: Origo

Nincs

Zala Márk 36 évesen, 1985-ben szállt ki az itteni játékból. Sokan úgy hiszik, öngyilkos lett. De családja az Origónak elmondta, hogy nem sokkal halála előtt készült a nagy váltásra, újrakezdésre. De közbeszólt az alkohol, a pszichés problémái és a rossz szíve. A körülmények nem is fontosak. Inkább csak a tény, hogy 1985 óta nincs itt, nem játszik. Érdekes kérdés lehet, hogy vajon a mai Zala Márk mit játszana, miben lenne jó. A kérdés nem csupán érdekes, de nagyon nehéz is, hiszen sokaknak égett már bele emlékezetébe Zala Márk

keserédes, mélységekkel teli, mégis nagyon fiatalos tekintete.

Az arcán a mosoly nemcsak egy színészi kellék volt, a karakter része, hanem valódi ajándék a nézőnek. Unokahúga úgy (is) emlékezett rá, mint aki mindent értett a világban. És ez így lenne most is,

- mondta.

Sorozatunk előző része:

1 - Bencze Ferenc