Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Dario Fo 1997-ben kapott Nobel-díjat az Egy anarchista véletlen halála című drámájáért. Az olasz Corriere della Sera szerint az író tüdőproblémákkal került kórházba még tizenkét nappal ezelőtt.
Matteo Renzi olasz kormányfő csütörtök reggel részvétét fejezte ki :
Dario Fo halálával Olaszország kulturális és polgári életének egyik legnagyobb egyéniségét veszítette el.
Dario Fo október 13-án, csütörtökön halt meg, éppen azon a napon, amikor
bejelentik, ki kapja a 2016-os irodalmi Nobel-díjat.
Fo 1926. március 24-én született egy kis lombardiai faluban, Sangianóban. Apja amatőr színész volt, de a családot a vasúti munkájával tartotta el. Dario Fo a mesélés tudományát állítólag anyai nagyapjától tanulta, aki amellett, hogy ismert mesemondó volt, halászként és üvegfújóként is dolgozott.
A 17 éves Dario Fo a második világháború alatt önként jelentkezett ejtőernyősnek. Ezért később többen kritizálták is. Felhagyva az ejtőernyőzéssel, 1940-ben a Milánói Egyetemen tanult művészetet és építészetet. A diplomaszerzés után, egész pontosan 1950-ben otthagyta az építészszakmát, és
a rádiónál és a tévénél jelentkezett színésznek és szatíraírónak.
1954-ben vette el Franca Rame színésznőt. Egy év múlva Rómába költöztek, és 1956-ban Fo megírta a Nem csak kenyéren él az ember című rádióműsort, amelyet élete egyik legnagyobb sikerének tartott.
1962-ben feleségével megalapította a Compagnia Dario Fót, a Dario Fo Társulatot. Rengeteg rövid varietéműsort készítettek a RAI-nak, az olasz nemzeti rádió- és tévészolgáltatónak. Mivel azonban túl sokszor cenzúrázták munkáikat, egy idő után felhagytak a tévés-rádiós műsorokkal, és
csak a színházra koncentráltak.
Színházi munkájukat egyértelműen a szatíra jellemezte, illetve az az érdekesség, ahogy kiléptek a színházi keretekből. Köztereken, gyárakban adtak elő, hogy minél több embert tudjanak elérni a társadalom alsóbb rétegeiből.
